Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink! Várjuk írásaikat, véleményüket, s a tisztességgel megírt véleményeket közöljük e rovatban akkor is, ha nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, véleményét. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával. Legyen eredményes a hetünk!

A színes Vasárnap

Verőfénnyel tűz a forró nyári nap,

De így sem késik a színes Vasárnap.

Hol kedden, hol szerdán, mindig megjelen’,

Örömünkre szolgál a színes terjedelem.

 

Sok hű olvasónak nyújt jó szórakozást,

Rejtvényt és tanácsot, sok más hasznos témát.

Olvassa idősebb, fiatal és gyermek,

A színes Vasárnap mindenkit így nyer meg.

 

Egészségi rovat, receptek, koperta…

Ha rossz idő, ha jó, mindenki olvassa.

Szárnyatlan angyalok, kik ezt szerkesztitek,

Az olvasótábor köszöni ezt nektek.

 

Jöjjön tavasz vagy nyár, vagy a zord, hideg tél,

A Vasárnap minden varázsával mesél.

Míg élünk, kenyerünk, egészségünk legyen,

S a színes Vasárnap a vendégünk legyen!

Tóth Éva, Kassa

 

Egy nyári nap

Nyár: ragyogó napsütés, simogató szellő, hűsítő hullámok, Balaton. Mindez egy autóbuszos utazás keretében, a tardoskeddi nyugdíjasok kirándulásán. Korán indultunk, kellemesen telt az út, tréfálkozás, nevetés. Székesfehérvárott megálltunk némi frissítőre, városnézésre. A magyar tenger partjára érve – pedig már szinte mindannyian voltunk ott – elbűvölt a hatalmas kék víztükör, távolban fehér vitorlák, a közelben piros vízibiciklik és fürdőző emberek. Alighogy letelepedtünk a fák árnyékában, máris vonzottak a locsogó hullámok. Nem tudtunk ellenállni: mártózás, úszás, napozás, aztán frissítő, később finom ebéd és ismét minden elölről. Közben – mint a mesében – valahonnan előúszott egy sereg kecses, szépséges, hófehér hattyú. Csodálatosak voltak. Ennivalót kértek. Boldogan dobáltuk nekik a kiflidarabokat, és gyönyörködve néztük, ahogy elkapják a vízben. A csoport néhány tagja városnézésre ment, mások hajókirándulásra. A víztükör szinte óráról órára változott: kék, majd zöldbe fordult, később szürke és még szürkébb lett. Mikor az égen megjelent néhány haragos, sötét felhő, egészen feketévé vált. Mennydörgés jelezte a közeledő zivatart, fel-felcikázott egy-egy villám. Ám az időjárás végül mégsem kergetett ki minket a vízből, a felhő másfelé vette az irányt, és a hatalmas víztükör ismét békésen csillogott. Késő délután szedelődzködtünk, és az autóbuszban tudtuk meg – ilyen hangulatrontóak a mobiltelefonok –, hogy otthon bezzeg másmilyen volt ez a nyári délután. A balatoni felhő elment, míg a tardoskeddi felhőből kiadós nyári zivatar kerekedett. Viharos szél, kisebb felhőszakadás, sőt valamennyi jég is. Szerencsére nagyobb kárt nem okozott – az eső simára verte a kertek földjét, és mindenhol hatalmas víztócsák álltak. Sebaj! A balatoni kirándulás remek volt, és szerencsésen hazaértünk. Külön köszönet illeti a nyugdíjasklub vezetőségét és a fő szervezőt, Hamarné Varga Marikát. Az egyik hálás kiránduló:

Csomó Magda, Tardoskedd

 

Plagizálva lettem

Ádám és Évánál kezdem. Imádtam a kádári Magyarországot. Ezt odaát leírni főbenjáró bűn, remélem, itthon nem. Rengeteget jártam Salgótarjánba, mely nemcsak Gáspár Győzikéről szól és szólt, akit Bochkor Gáborék mesterségesen felfuttattak és sztároltak. Annak idején gazdag bányászváros volt. Még egy ideig NB I-es focicsapattal is rendelkezett. Már akkor három áruháza volt, mikor Losoncon még egy sem. A Pécskő, az Évi és a Centrum. Az emberek barátságosak, jó kedélyűek, imádnivalók voltak. Miközben idehaza csak a CSKP-zés ment, odaát az üzletek tömve voltak áruval. Idehaza, ha valaki bement a „zelovocok” valamelyikébe, egy hétig az orrában maradt a rothadó zöldségek bűze. A tarjáni piac illatozott. Egy mesevilág volt. Tündérekkel és tündéri emberekkel. Legszívesebben állandóan ott lettem volna köztük. Ma is átjárok évente néhányszor, de már csak a környező falvakba, többnyire biciklin. A mai állapotokról nem írok, mindenkinek megvan a lehetősége véleményt alkotni a mai Magyarországról. A környék falvait járva megismerkedtem egy magam korabeli nővel és családjával Mihálygergéről. Sokszor voltam náluk látogatóban. A nő verseket ír. Képzeljenek el egy akkora falut, mint Vilke, kb. 800-900 lakossal. Ilyen falu Mihálygerge, és három költőjük is van. Olyannyira, hogy közösen egy verseskötetet is kiadtak (nekem megvan). Az én fejem meg le akarták harapni, mikor elkezdtem maguknak irkálni. Az ismerőseimtől kaptam néhány kiolvasott Szabad Földet. Ez az újság hasonló zsánerű, mint a Vasárnap. Ebben is van olvasói rovat. Gondoltam, megpróbálom. Küldtem két fényképet rövid szöveggel, le is közölték. Valóban igaz, hogy azért is szálltam ki ebből az egészből, mert a magyarországi újságok beszerzése nagyon drága, de azért volt más oka is. A magyarországi közélet borzalmasan át van szőve politikával. A hiúságomnak nagyon jó volt, hogy én a Lajos utcába irkálok Pestre. Hallgattam a rádiót. A Lajos utcában torlódnak a gépjárművek, a Lajos utcában csőtörés van, a Lajos utcában… És én a Lajos utcába irkáltam Pestre, mert ott volt a szerkesztőségük. Az első fénykép megjelenése után a mihálygergei ismerősöm bejelentkezett az újságnál, mert én megírtam, és ők leközölték, hogy ismerőseimtől kaptam a kiolvasott számokat. Bejelentkezett náluk, mivel néha ő is szokott irkálni nekik, hogy ő adta nekem az újságokat. Képzeljék el, hogy ezek után a rovatvezető az ismerősömön keresztül kapcsolatba akart velem lépni. Elkérte a telefonszámomat. Olvasói levelet kaptam a szerkesztőségbe, egy szerencsi család akart volna barátkozni velem. Bevallom, megijedtem. Nem vagyok én akkora kapacitás, hogy egy rovatvezetővel forró dróton tartsam a kapcsolatot. Igyekeztem az egészből kihátrálni. Én nem lennék jó újságírónak, mert csak olyan dolgokról tudok írni, amik megfognak. Úgy nem tudok írni, hogy valaki megmondja, hogy most erről írjál, most arról írjál! Egyből leblokkol az agyam. Ért még egy olyan élmény, ami után azt mondtam, hogy egy jó ideig elegem van a magyarországi újságokból. Nem hencegésből, maradjon ez köztünk. Bizonyára maguk is látták már, több csatornán futott a Hazajárók című remek sorozat. Nagyon az a sanda gyanúm, hogy ezt a sorozatot én, illetve mi ihlettük. Gyönyörű tájakat járnak be a történelmi Magyarország területén. Ez az egész úgy történt, hogy mikor olyan nagy volt az érdeklődés irántam a pesti újságnál, szóltam Kovács Károlyné Sinka Máriának (az ő írásait is közölték már maguk), aki az itteni Csemadok elnöknője, hogy próbáljunk már valamit írni, nem mindennap van arra lehetőség, hogy pesti újságban írjanak Vilkéről. Közösen megírtuk. Én voltam a riporter, ők meg az áldozatok. Berendeztek itt ilyen kisebb galériát, írt már erről néhány szót Benedek Erzsi is a Kopertában. Tájháznak nem lehet nevezni, lomtárnak meg sértő lenne. Szóval valami a kettő között. Nem is ez a lényeges. Úgy írtuk meg, ahogy ezt szokás. Milyen jó, hogy megőrizzük őseink emlékét, jöjjenek el, és látogassanak meg minket, és hasonló blabla szöveg volt az egész. Csakhogy én még írtam egy kísérőlevelet is hozzá, nehogy én legyek az oka, ha valakit esetlegesen csalódás ér. Megírtam a valóságot, hogy nem soktól való ez az egész kiállítás, de mégis jó lenne, ha leközölnék az írásunkat, mert erőt adna számunkra, hogy Magyarországon még valakit is érdekel a létezésünk. Nagyon érződik ezen a Hazajárók sorozaton, hogy talán ebből az egy mondatból indult ki. Bosszantónak találtam, mikor a magam kis agyával erre rájöttem. Lehet, hogy igazam van, lehet, hogy nincs, de azt mondtam: ebből elég. Ha nekem megtetszik egy újság, és küldök nekik valamit, akkor azt azért teszem, hogy a saját újságuk javára használják fel, nem pedig azért, hogy valaki a maga politikai ambícióit akarja kiélni általuk. Nem ez lenne az egészséges? Ez az én újságom, azon leszek, hogy az olvasóimat kiszolgáljam, mert csak úgy tudok eladni még többet, ha az olvasóim meg vannak elégedve. Fogyasztói világot élünk. Lehet ezt szépíteni, hogy az újság nem tömegcikk, de a valóságban nem sokkal különbözik más tömegtermékektől. Nem lehet mást szem előtt tartani, mint azt, hogy a vásárló, a megrendelő meg legyen elégedve a nyújtott áru vagy szolgáltatás színvonalával és minőségével. A bizalmat könnyű elveszíteni, ám nehéz megszerezni és megtartani. Ebből a tekintetből – annak ellenére is, hogy ha néha kritizálom magukat – maximálisan meg vagyok elégedve a Vasárnappal. Jól szerkesztik, és közlik a leveleimet. Maradjon is ez így. Üdvözlettel:

Plavec Gyula, Vilke

 

Találkozó 60 év után

Kedves és meghitt osztálytalálkozóra került sor május 29-én a tornai Réva panzióban, ahová összejöttünk, az 1954-ben végzett nyolcosztályos középiskola tanulói. Vendégünk volt Torna polgármestere, Molnár Pál, aki mind a 15 résztvevőnek Torna regéje című könyvet ajándékozott. A Csemadok elnöke, Köteles László is megtisztelt jelenlétével. A hangsúly a magyar iskola kérdésére irányult, mely 1950-ben újra megnyitotta kapuit a magyar ajkú gyerekek részére. A második világháború befejezése után nem voltak könnyű diákéveink. A tantermünk megüresedett családi házakban volt, három év alatt mindig más helyen tanultunk. Tanáraink mindent megtettek, neveltek, oktattak. Néhai Szalacsiné Nagy Flóra oktatta a helyes magyar beszédet, és megszerettette velünk a magyar irodalmat. Egypercnyi néma csenddel emlékeztünk elhunyt tanárainkra és osztálytársakra.

Többen a közeli falvakban élünk, de az eltelt 60 év alatt nem találkoztunk, legalábbis nem mindenkivel, ezért jött az ötlet, hogy rendezzünk középiskolai találkozót. Valamennyien 70 év felett vagyunk, ennyi év eltelte után megváltoztunk, találgattuk, hogy ki kicsoda. Hazaérkezett Floridából Rohály Vince osztálytársunk is, örültünk, mindenki beszámolt az elmúlt 60 évben történtekről, sikerekről és a gyarapodott családról. Szép emlékek felidézésével, jó hangulatban és mindenki megelégedésére zárult e jubileumi találkozó. Bízom benne, hogy még lesz alkalmunk ilyen közös együttlétre.

Hajdú Gizella

 

Nagymegyeri gulyásparti

Az Egészségkárosultak Nagymegyeri Egyesülete gulyáskóstolót rendezett nemrég. Az égiek nem kedveskedtek, az előző napokon is, e napon is eső áztatta a várost és környékét. Így a szabadban tervezett ünneplést zárt helyiségben kellett megtartani. Telt ház volt. Vozárik Júlia elnök üdvözölte most is a megjelenteket, külön kiemelve a vendégeket. Köztük a fogyatékossággal élők elnökét Tatáról, Bocsárdi Józsefet (az Áhi Jóga elnöke is) és csapatát, és a csapat különleges tagját, egy mongol hölgyet, aki hozta magával a mongol zenét, a mongol ételt, és mongol ünnepi öltözetben szolgálta fel, magyarul jó étvágyat kívánva! A rendezvény fénypontja volt ez. Továbbá szeretettel köszöntötte a pakai egészségkárosultak elnökét, Sárközi Tibort és kíséretét, akikkel nagyon jó a baráti kapcsolatuk. Nagymegyer polgármesterét és feleségét, akik minden alkalommal megtisztelnek jelenlétükkel. Köszöntötte a bohém öregfiúkat és feleségüket, akik a jó hangulat elindítói: Tóth Lajos harmonikást és a jó hangúakat, Szabó Lászlót, Boros Mihályt és feleségét, Ancikát, Nagy Sándort és feleségét, Arankát.

A gulyást Sörös Antal és Boros Katalin készítette, nagyon finomra, elfogyasztása után nótázással folytatódott az összejövetel, amibe a szlovák polgártársak is bekapcsolódtak. Nagymegyeren sem az egészségkárosultak klubjában, sem a nyugdíjasok klubjában nincs probléma a magyar–szlovák együttéléssel, mi jó barátságban éljük életünket, kölcsönös tisztelettel. Váltakozva folyt a nótázás magyar és szlovák dalokkal. Akit érdekelt, átmehetett a szomszéd terembe Áhi jóga egészségmegőrző gyakorlatokat végezni Bocsárdi József vezetésével. Megjegyezte, hogy az utóbbi időben rendezvényeik végén mindig beiktatják az egészségmegőrző tornagyakorlatokat.

Köszönet a gulyásfőzőknek, a jó hangulatot keltőknek, a szervezőknek és mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvény sikeréhez.

Baráth Tibor, Nagymegyer

 

Kedves Vasárnap!

Szeptember hatodikán, ha Isten is úgy akarja, férjhez megy a lányunk. Lakodalom elé nézünk. Szinte mindent elrendeztek ők maguk, de én izgulok, és az agyam fogaskerekei forognak, mit, hogy, merre, meddig. De ez jó és örömteli bejelentés! Örülök, hogy ők is hisznek még a házasság intézményében, nem csak egy darab papírként gondolkodnak róla. Amiért ezt írom, hogy tudassam, ebben is segítségünkre volt a Vasárnap. Éppen akkor valamelyik számban Esküvő melléklet jelent meg, s arról is szó volt benne, hogy a lakodalom előtt mennyi idővel mit kell elrendezni, mit kell tervezni, stb. Az újsággal a kezükben pipálták ki a dolgokat. Nem kellett a fejüket törni, hogy összeírják. Készen kapták. Nekünk nagyon jól jött az a szám. Köszönjük.

Tóth Enikő, Kiskövesd

*

A Betegápolás a családban rovatot örömmel olvasom, az első számtól eltettem. Előfizetője vagyok a Vasárnapnak, így hamar hozzájutok a jó tanácsokhoz.

Krastenics Erzsébet, Lakszakállas

*

Köszönöm az ajándék könyveket! Nagyon örültem. Aich Péter a tanárom volt, dupla öröm a kapott könyv. Hálás, régóta Vasárnapot olvasó:

Czanik Gizi, Galánta

*

Köszönet Váji-Nagy Valériának, aki a Vasárnaptól kapott horgolt terítőért engem lepett meg egy gyönyörű könyvvel és egy csodálatos levéllel.

Czap Magdolna, Mátyóc

 

 

KopertaA színes VasárnapEgy nyári napPlagizálva lettemTalálkozó 60 év utánNagymegyeri gulyáspartiKedves Vasárnap!

Ajánló