Fősodorban

Ő az első magyar színésznő, akit az amerikai Variety magazin Európa tíz jeles filmese között jegyez. 2017 hozta ezt az elismerést Tenki Rékának. Idén februárban Berlinben már Európa tíz legígéretesebb fiatal színésze között mutatkozott be. 

Nem sokkal ezután, a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért Magyar Filmdíjat kapott, majd Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Fényes sikerei ezek egy magasan ívelő pályának.

 

Láttam egy fotón egy gyönyörű piros ruhában. Úgy festett benne, mint Cate Blanchett. Berlinben vette?

Nem. Itthon, leértékelve. Tetszett a háta, ki van vágva. Nem is piros, nem is narancssárga, a kettő között van a színe. Fel sem próbáltam, amikor megvettem. Ránéztem és fizettem. A férjem mindig azt mondja: „Réka, a legegyszerűbb a legcsinosabb, az kell neked.”

 

És neki is, gondolom. Otthon volt, amikor először vette fel?

Nem. Egyedül voltam. Vártam vele. Szülés után nem akartam mindjárt felvenni. Majd ha visszanyerem az alakomat – mondtam.

 

Kereste az alkalmat.

Kiruccantunk Sanyival két napra Bécsbe, amikor már el lehetett mozdulni otthonról. A szüleimnél volt a kislányunk. Vacsorázni mentünk, és akkor úgy gondoltam, kiöltözöm egy kicsit.

 

Kismamaként, majd fiatal anyukaként mennyi időt töltött pályán kívül?

Két évet. Amikor terhes voltam, már semmit nem játszottam. Ki is maradt a terhesség alatti év a Nemzetiben. A Vitéz lélek című előadásban még játszottam egy kicsit nagyobb hassal, de a Római vakációt a Belvárosi Színházban három hónaposan már leadtam. Aztán megszületett Luca, és egy újabb év kimaradt.

 

Hogyan élte meg ezt a két évet?

Nagyon boldog voltam. Pont jókor jött a baba az életembe. Kikapcsolt. Koncertekre, színházi előadásokra jártam. Azt csináltam, amit akartam, sokat aludtam, jógázni jártam. Nem siettettem az időt. Testileg-lelkileg átalakultam. Nem tudtam volna kitenni magam a színpadra. Már tíz-tizenegy hónapos volt Luca, amikor azt éreztem, hogy jöhet valami. Felújítottuk a Római vakációt, és kezdtem újra játszani. De a próbákra nem vittem be a gyereket. Nem volt olyan, hogy bent szoptattam. Szeretném, ha biztonságban nőne fel, hogy ha bármi történik vele az életében, akkor mi legyünk az elsők, akikhez fordul, bárhol lesz is a világon. Azt mondják, az első három év nagyon meghatározó a gyermek életében. Nagyon nagy feladat a gyereknevelés, és hogy lelkileg hogyan küzdesz meg minden változással. Nekem sokkal fontosabb, hogy eszik-e rendesen, mint hogy este játszom-e vagy sem. Sokáig nem is akartam kiállni a nézők elé.

 

Két év kihagyás után monodrámával visszajönni a lehető legnehezebb vállalás. Péterffy-Novák Éva Egyasszony című igaz története ráadásul megrázó őszinteséggel szól egy „forszírozott, rohamos szülés során mentálisan sérült” kislányról, aki hét évvel élte túl a diagnózist, és édesanyjáról, aki harminc évvel a történtek után tárta nyilvánosság elé mindazt, amit ketten együtt megéltek.

Azért vállaltam el ezt a történetet, mert úgy éreztem, hogy én ezt képviselni tudom. Mögé akartam állni, beszélni akartam róla. Tudtam, hogy vagyok annyira erős, hogy elvigyem a hátamon. Aztán amikor elkezdtem a próbákat, azt mondtam, nem vagyok normális. Egyéves gyerek mellől felállok egy ilyen történetbe! Három-négy órákat próbáltam, este tízig, éjfélig szöveget tanultam, foglalkoztam az anyaggal, s aztán már csak azzal a teherrel kellett megbirkóznom, hogy egyedül leszek a színpadon. Én mindig azokat a történeteket, szerepeket szeretem, amelyeknél nagy az érzelmi tét. Képviselni akarok valamit, valami különlegeset adni, ami személyes, amiből lehet tanulni. Az Egyasszony pedig pont ilyen. Csehországba utaztunk Sanyival, két-három napra mentünk csak, több időt nem tudtunk lopni magunknak. Telč felé tartottunk, amikor a kocsiban mondtam neki, hogy kaptam egy darabot, szeretném, ha meghallgatná. Mivel utálja, ha felolvasok, mondtam neki, hogy bármikor szólhat, hogy hagyjam abba, De nem állított le. „Vállaljam?” – kérdeztem tőle. Tíz perc hallgatás után azt válaszolta: „Ez lesz életed egyik legfontosabb munkája.” Igaza lett.

 

A Variety elismerése hogyan indult?

Interjúkérdéseket kaptam tőlük e-mailben. Azt gondoltam, azért kíváncsiak rám, mert a Kondor Vilmos regénye nyomán készült Budapest Noirt, amelyben egy fotóriportert játszom, bemutatják Chicagóban és Los Angelesben. Elküldtem a válaszokat angolul, és három nappal később hív a barátnőm Debrecenből, hogy: „Hallom, mész Hollywoodba.” De jó! Mikor és miért? „Bekerültél a tíz legjobb európai filmes közé.” Na, így tudtam meg! Az emléklapot Berlinben vettem át.

 

A Budapest Noir előtt Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, világsikert aratott filmjében a pszichológusnőt játszotta.

Ildikó az egyik legfantasztikusabb rendező, akivel valaha találkoztam. Odafigyel a másikra. Bár csak négy napot forgattunk együtt, mégis nagyon tartalmas volt. Teljes mértékben rábízhattam magam. Zárt jelenetem volt, és szöveggel nehezebb természetesnek lenni, mint szöveg nélkül. Egy évig tartott a színészválogatás, én is már a sokadik voltam, akit kihívtak próbafelvételre. Kaptam egy jelenetet, instruáltak, megfeleltem, aztán visszahívtak még egy fordulóra. Az első után még próbáltam nem beleélni magam, hogy esetleg játszom a filmben, de a második után már arra gondoltam, hogy de jó lenne! Viszont senki nem mondott semmit. Tartózkodók voltak. Már kiléptem a kapun, kint jártam az utcán, amikor felhívtak, hogy közöljék velem: Ildikó engem választott a szerepre.

 

Budapest Noir?

Izgalmas figura. Kondor Vilmos krimijét nagyon szerettem. Az Ildikótól kapott fontos epizódszerep után megtalált az első filmfőszerep. Nagyon kemény menet volt. Éjszakai forgatás után reggel hatra értem haza, kelt a gyerek, vele voltam egész nap. És akkor indult be az Egyasszony. Egy hónapban kilenc előadásom volt, fesztiválokra hívtak, a Római vakáció is újra műsorra került, és mentem vissza éjszakai forgatásokra. Húsz napom volt a filmben, de tíz olyan, hogy négy napig nem aludtam. Ki kellett bírnom. A filmben is teljesíteni akartam, és a gyermekem mellett is. Nehéz volt.

 

Jó szerepet kapott a Csak színház és más semmi című sorozatban is. Egy elviselhetetlen jelmeztervező!

Mindenki utált, és mindenkit utálhattam. Legálisan gonosz lehettem. Imádok ilyen ellenszenves figurát játszani.

 

Lorenc grófnőként a Mária Terézia című kétrészes tévéfilmben cseh, szlovák, osztrák és lengyel kollégákkal játszott.

Szerepileg nem volt megerőltető a munka, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy bárki eljátszhatta volna, de tapasztalásnak igazán kivételes helyzet volt. Csehekből volt a legtöbb a stábban, mivel a forgatás nagy része Csehországban zajlott. Én sem csehül, sem szlovákul, sem lengyelül, sem németül nem beszélek, csak angolul. Este befejeztem az előadást Budapesten, hazamentem lefektetni Lucát, tizenegykor be a kocsiba, hajnali négyre megérkeztem a forgatás helyszínére, hatig aludtam, reggel kezdődött a munka, egész nap készenlétben álltam, aztán négyórás út haza, és mégis azt mondom: megérte! Különböző nemzetiségű, habitusú kollégákkal összeverődni egy ilyen helyzetben nem mindennapi élmény. Eleinte mindenki méregeti a másikat, hogy ki honnan, merre, miközben keressük a közös nyelvet. Táňa Pauhofovát nagyon megszerettem. Isteni színésznő. Pár szlovák szót meg is tanultam tőle, de mára minden kitörlődött. A mi szakmánkhoz egyébként nagyon sok erő kell. Én már abban sem merek megbízni, aki korábban azt ígérte, hogy mellettem lesz. Magadban kell bíznod, neked kell kiállnod magadért.

 

Magánemberként azonban egy „jón oszlop” mellett áll, hiszen a jeles színész Csányi Sándor, a Thália Színház művészeti vezetője a férje.

Biztonság és védelem, amit ő ad. Csoda. Imádom a hivatásomat, jólesik előadásra elmenni otthonról, a színház egy másik világ, és ez jót tesz nekem, de havi tizenhárom előadásnál nem vállalok többet. Nem is vágyom többre. Azt, amit Luca jelent számomra, semmiért nem cserélném el. Négyéves már. Nem magamat látom benne. Tiszta Sanyi. Igaz, ő meg azt állítja, hogy rám hasonlít. Ha úgy jön össze a család, hogy nem mindenki tud ott lenni, a férjem az egyetlen férfi köztünk. Ott az édesanyám, a húgom, a lányunk és én, de még a kutyánk is. Sanyi ilyenkor azt mondja, ez volt az álma, hogy ennyi nő vegye körül. Örülök, hogy ezt a vágyát is teljesíteni tudtam.

 

 

 

 

SztárunkSzabó G. LászlóTenki Réka

Ajánló