Ma kit dicsértél meg?

A dicséret ingyen van, mégis mértékkel élünk vele. Arról is bizonyítványt állít ki, aki bőséggel osztogatja, és arról is, aki fukarkodik vele. Pedig az őszinte elismerés az az eszköz, amely mindenkinek rendelkezésére áll, és életeket képes megváltoztatni.

 

Mégis félve ismerjük el mások teljesítményét. A legtöbben ahhoz szoktak, hogy a dicséret különleges eszköz, amelyek ünnepnapokon, kimagasló teljesítmények elismeréseként szokás használni. Ha elfelejtenénk ezt, sokkal szebb mindennapokat tudnánk varázsolni másoknak is, magunknak is.

Egyesek félve ismerik el az erényeket. Mintha rettegnének attól, hogy embertársaikat jónak, értékesnek beállítva ők maguk alacsonyabb rendűnek tűnnek. Egyfajta hatalmi fegyver az, amikor elismerés helyett csak a hibáikat rójuk fel másoknak ahelyett, hogy felemelnénk őket. A gyermekekkel ez másképpen van. Őket félelem nélkül tudjuk ösztönözni, hiszen nem jelentenek veszélyt a tekintélyünkre. Nem úgy, mint a felnőttek.

Mi lenne, ha mindennap figyelmünk egy apró részét arra fordítanánk, hogy elismerjük társainkban a jót? Nem mesterkélten, erőltetetten. Elég, ha apró, de valódi érdemekért cserébe adjuk a másiknak tudtára tiszteletünket. Saját érdemeink nem csorbulnak ezáltal, viszont olyan erőt ajándékozhatunk másoknak, amely lendületet ad nekik az akadályok leküzdésében. A hibákért bárki képes megszidni bennünket. Őszintén dicsérni viszont az erősek tudnak leginkább.

 

 

 

 

Lelki fröccsKoller Péterdicséret

Ajánló