Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes ez a hetünk is!

 

 

Jégkorong-világbajnokság

Ezt a sporteseményt a férfilakosság egy része már nagyon várta. A sportnak bűvös ereje van, jobban összeköt embercsoportokat, nem számít a nemzetiség vagy a vallási hovatartozás. A cél ugyanazt a nótát fújni, együtt szurkolni, mert egyek vagyunk, váll váll mellett, hisz egy az elvárásunk, győzzön a csapatunk. Felszabadultan játszhatnak a mieink, mert az elit csoportból nem eshet ki a következő vb-t rendező ország, azaz Szlovákia csapata, ilyen a szabály. Az első meccs a csehek ellen presztízskérdés volt. A mérkőzés kimenetele csapatunk győzelmét sugallta majdnem a végső sípszóig. Kocsmákban, ivókban, restikben a szurkolók egymást ölelgették, magasra csapott az eufória, most megmutatjuk a cseheknek, kik vagyunk. Nemcsak a szurkolók örültek, tenyerüket dörzsölték a vendéglátóegységek vezetői is, mert az alkohol fogyasztása jóval túllépte a megszokott átlagot. Aztán kilenc másodperccel a meccs vége előtt jött a hideg zuhany, egyenlített az ellenfél, majd a hosszabbításban kivívta a győzelmet is. Egy pillanatra síri csend lett, majd mindenkit szidni kezdtek. Elhangzott az is, hogy jó a csapat, de dilettánsok irányítják, mint a politikát. Mi lett volna ha..., jött a sok ha, ami nem old meg semmit, de jó rá hivatkozni. Miért nem lett kerettag X vagy Y, hisz akkor biztos másképp..., de a legvehemensebb szurkoló sem fejezte be a mondatot, mert kimondani valamit, az felelősség. Aztán jöttek a svájciak. Most majd biztos sikerül, biztatták egymást. Nem így lett. A svájciak mindenben felülmúlták a mieinket. Egyéni stílusuk van, gyorsak, és sokat mozognak, agresszíven, felelősségteljesen hokiznak. Ők győztek. Leckét kaptunk csapatszellemből. Fagypont alá süllyedt a szurkolók kedve. Oda az elvárás, már csak bosszúsan legyintettek. A következő meccsen az osztrákok ellen kínkeservesen, de győztünk. Újra felvillant a remény. Furcsa teremtmény a szurkoló, ha győznek a kedvencek, felfokozott, túlfeszített mámorba kerül, mindent megbocsát. Ellenkező esetben szidnak mindenkit, élőt, túlvilágit, és nem számít, hogy közelükben kiskorúak is vannak, szókincsükből előkerülnek a trágár, gyalázatos szavak. Igaz, visszaesni az adott valóságba nem egy óhajtott állapot. Mondhatjuk, hogy a vehemens szurkolóknál egymást váltja a lélek pozitív és negatív megnyilvánulása, oda az emberi méltóság tisztelete. A csalódás sokszor váratlanul jön, és a kijózanodás letaglózó, mélyrehatóan fájó. Ezt viszont el kell fogadni. Igaz, nem lehet az összes szurkolót egy kalap alá venni. Tisztelet az intelligens, józanul gondolkodó, sportszerető szurkolóknak.

Szabó István, Kassa

 

Egy rongálás margójára

Amikor tudomásomra jutott, hogy a zselízi parkban megrongálták a Schubert-szobrot, mindjárt az jutott eszembe, amikor legelőször megláttam azt a „művet”. A kórház felől mentem a parkba, és hátulról nézve nem tudtam elképzelni, mi is lehet a kompozíció, egy nagy durva kőkockán faszobor. Már ez olyan hatást tett rám, mintha valaki, mondjuk, húslevest lekváros kenyérrel enne. Itt tulajdonképpen nem is arról van szó, hogy a parkban valaki szobrot állít, hanem hogy milyet. Az önök lapjában, a Vasárnapban már megjelent egy nagyon jó cikk Sz. Z. tollából, hogy Szlovákiát ellepte a kultúrszemét mindenféle formája, és ebből sajnos Zselíz sem maradt ki. Ennek a legveszélyesebb formája az önjelölt művész, ne adj’ isten ingyen felajánlott műve, amit szerintem valamilyen módon – figyelembe véve a jó szándékú adakozók önérzetét is – el kellene hárítani. Tudom, nagyon nehéz, de azért meg kellene tenni a közjó és a jó ízlés érdekében. Megjegyzem, nemigen található elfogadhatatlan alkotás, mű városunkban. Vannak ügyes kezű, szakmájukat értő, maradandó munkát alkotók is, de a „parki művész” nem az! És tovább megyek, a neve említése nélkül egy helybeli „festőművészünk” igencsak gyenge, giccses munkái is ebbe a kategóriába tartoznak. A rongálásról még az jutott eszembe, amit egy magyarországi politikus mondott a migrációs kerítésről, miszerint nem jó megoldás, de ettől jobbat nem tud senki. Ez sajnos vonatkozik a parki szobor rongálására is, amit elítélek, mert másként is meg lehetett volna oldani, de ez már így történt. Végszónak csak annyit, hogy a szegény fa is mennyivel jobban járt volna, ha ott helyben felaprítják, odaajándékozzák egy rászorulónak. Egy ebéd biztosan megfőtt volna rajta, és nem érte volna az a gyalázat, hogy Schubert alakjába bújva kitegyék közszemlére.

V. L., Zselíz

 

Kassa a történelem tükrében 2.

Január 19. – Kassa felszabadításának napja, (1945.) február 25. – győzelmes kommunista február, (1948.) április 5. – a Kassai Kormányprogram kihirdetése, (1945.) május 8. – győzelem a német fasizmus felett (1945).

A 20. századi európai események nagyon bonyolultak voltak, beleértve az egész közép-európai térséget. Bevezetőként Kassa város demográfiai korszakai:

1. Az 1900–1960-as évek eleje Kassa kisvárosi időszaka. A 20. század elején a magyar–német–szlovák lakosság száma 40 000-re tehető, és egyáltalán nem voltak nemzetiségi ellentétek. Az első Csehszlovákia idején a lakosság száma emelkedett, az 1930-as népszámlálás alapján hivatalosan 20% volt a magyarok aránya. 1937–1945 között, amikor Kassa ismét Magyarországhoz tartozott, ez az arány megváltozott a magyarság javára, 80%-ra. 1945–1948 között tiltva volt a magyar nyelv használata. 1948 után 1960-ra a lakosság száma lassan 90 000-re emelkedett, és kis kivétellel mindenki beszélt magyarul, nemcsak a többségi magyarság, de még a szlovákok is.

Kassának mindig megvolt a maga kisvárosi, családias jellege. Tiszta utcák, terek és parkok, teljes volt a közbiztonság (pld. az utcán járőrként szolgáló rendőr a maga körzetében szinte személyesen ismerte a lakókat, minden idegenre felfigyelt, és a hangulatos korzón szinte mindenkivel lehetett találkozni). Hol van ez ma?

2. Az 1960-as évek elejétől 1989-ig, a bársonyos forradalomig, Kassa nagyvárosi időszaka: 1980-ra a lakosság száma elérte a 250 000-et, köszönhetően a kelet-szlovákiai vasgyár 1964-ben felépített üzemének, ezáltal teljesen megváltozott a lakosság nemzetiségi összetétele, a magyarság rovására.  Ma Kassának 22 városrésze van, a lakosság száma 242 000, ebből a magyarság aránya 2,6 százalék, azaz 6300 fő. A város mint megyeszékhely (mindig is az volt) nagyon sokat fejlődött, de ez egy külön lapra tartozik.

A 20. század politikai hatásai

1900–1918 – Kassa, Magyarország: Az 1900–1914-es éveket az utolsó „békebeli éveknek” lehet minősíteni. 1914–1918 a nagy háború, azaz az 1. világháború évei. A kassaiak az első nagy traumát az 1. világháború kezdetén élték át, amikor a férfiaknak kikézbesítették az első behívókat a hadseregbe. Történt olyan eset is, hogy 17 éves fiúkat az iskolapadokból soroztak be, majd háromhetes kiképzés után menetszázadokba osztották be őket Szerbiába, Kragujevac felé. Sokan meghaltak, megsebesültek a háborúban. A kassai köztemetőben néhány ezer katona sírja volt, manapság egy kőből faragott nagy emlékmű őrzi emléküket.

Van itt egy alapvető kérdés, mégpedig az, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia miért lépett be az 1. világháborúba. Szarajevó csak egy ok volt, valójában a nyugati nagyhatalmak marakodtak Európa és a gyarmatok új felosztásán. Magyarország ebből nyugodtan kimaradhatott volna, hiszen az osztrák–magyar kiegyezésben szó sem volt háborúskodásról. Utólag az, hogy Magyarország nem fordított ennek hátat, nem csökkentette a II. Rákóczi Ferenc vezette felkelés és az 1848–49-es forradalom történelmi értékét? Nem voltak hiába az áldozatok? Ez nem okoskodás, okos emberek már akkor is voltak, akik kiálltak a háború ellen, pl. Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula és sokan mások! Ellenkező esetben a Kárpát-medence népei, falvak és városok nem lennének most egészen más helyzetben? Folyt. köv.

Buday Ernő, Kassa

 

Tavasz, május – ünnepek

A természet, a megújulás, a szerelem, az új élet köszöntése, ünneplése. Szép szimbólum, hogy a tavaszi ünnepek, a télfelejtők, az éledő fák, nyíló virágok havának kezdőnapját választotta az ember saját teremtő, formáló ereje ünnepnapjává is. Amióta éppen 128 éve, hogy 1890-ben a II. Internacionálé a párizsi határozattal nemzetközi ünneppé nyilvánította május elsejét – munkaszünet –, régen színpompás felvonulások, sokféle ünneplés, szokás köszönti e napot. Falunkban, Nagydarócban is szép hagyománya volt egykor a májusfa állításának. Május elsejére, amikor még sötét volt, a fiatal legények osontak a kiszemelt házak felé. Helyenként ugyan más volt a szokás, de a cél mindig ugyanaz: örömet, meglepetést szerezni azoknak, akiket tiszteltek és szerettek. Sokan vallották, hogy nem is május a május májusfa nélkül. Hiszen a sudár, felpántlikázott fa a tavaszt, az ébredést jelképezi. Május elseje reggelén kíváncsian néztek szét az emberek, hogy melyik lányt vagy családot lepték meg a májusfaállítók. Falunkban a helyi parkban lett felállítva a májusfa, a lakosság és az érdeklődők jelenlétében. Az orgonavirág illatában valahogy színesebbre gyúltak az arcok, és mosolygósabbá váltak a tekintetek. Mi, idősebbek a régi májusokra emlékeztünk. A fiatalok pedig önfeledten vigadtak, szórakoztak. Dorók Erzsébet, Nagydaróc

 

Osztálytalálkozó 40 év után

A Rimaszombati Kereskedelmi Akadémia egykori 4. B osztályának 19 tanulója volt jelen azon a negyvenéves találkozón, amelyen volt osztályfőnökük, Mag Pál mérnök fogadta őket szívélyes üdvözletével. A jelenlevők meghallgatták egymás személyes beszámolóját, a találkozó után mindenki gazdag élményekkel távozott.

 

Gratulálunk, Rozmaring!

A Tardoskeddi Nyugdíjasklub Rozmaring dalköre 25 évvel ezelőtt, 1993 tavaszán alakult meg Hegyi Olga nyugdíjas pedagógus vezetésével. Már az első évben is több alkalommal felléptek és nagy sikert arattak itthon és más községekben. Repertoárjuk szlovák és magyar népdalokból és műdalokból állt, de vidám jelenetekkel is szórakoztatták a közönséget. Ezekben Vanya Margitka és Kollár Izus arattak nagy tapsot. A szépen összeállított, okos összekötő szövegeket mindvégig Buják Erzsike írta, és profi szakavatottsággal konferálta a műsorokat. A Rozmaring dalkör tagjai évente három alkalommal rendeztek műsoros délutánt. Februárban vidám farsangi teadélutánt, májusban színvonalas anyák napi ünnepélyt, októberben az idős jubilánsok köszöntését. Az alapító tagok lassanként átadták helyüket a fiatalabbaknak. A dalkör jelenlegi vezetője és motorja Puskás Mária. És a sok-sok sikeres fellépés folytatódik. A lankadatlan aktivitás ma is jellemző rájuk. Ott vannak – és segítenek – minden községi megmozduláson. Erős barátságszálak kötik őket a testvértelepülések dalköreihez. A fellépések kölcsönösek. Kétévenként részt vesznek a Rozmaring dalkörök találkozóin, jelenleg tizenketten vannak: kilenc nő és három férfi. Legutóbb az anyák napi délutánt tették felejthetetlenül széppé a faluházban, utána ott ünnepelték a 25 sikeres évet is.

Kedves Rozmaring! Gratulálunk! Köszönjük a 25 évi fáradozásotokat: a szép délutánokat, a kellemes környezetet, mellyel megajándékoztatok minket, nyugdíjasokat. Kívánunk még sok szép, sikeres fellépést, sok-sok elismerést és jó egészséget!

A tardoskeddi nyugdíjasok nevében: Csomó Magda

 

 

 

 

Kopertajégkorong-világbajnokságEgy rongálás margójáraKassa a történelem tükrében 2.tavaszmájus – ünnepekgratulálunkRozmaring!

Ajánló