Vissza a gyökerekhez

Nagygéresben, ahol évszázadokon át a mezőgazdaság volt a mindennapi élet ritmusának meghatározója, olyan projektek megvalósításán dolgoznak, amelyek a régi gazdálkodást modern módszerekkel élesztenék újjá. Például az egykor hagyományos kendertermesztéssel.

 

 

A térséget évtizedek óta nyomasztó foglalkoztatottsági gondok, a lakosság egy részének folyamatos elvándorlása, a lassú elöregedés Nagygérest sem kerülték el. Itt is évtizedek óta magas a munkanélküliség. A mezőgazdaságban lezajlott szerkezetváltás, a korábban hagyományos és nagy területeken termesztett, kézimunka-igényes kapásnövények helyett ma már gépesített monokultúrás termesztés folyik, ennek következtében a mezőgazdaságban korábban állást vállalók nagy része elveszítette munkáját. Maradt a vasút és a szolgáltatások, emellett kisebb vállalkozások adnak megélhetést a helyieknek.

Merész tervek

Az itt élők mégsem adták, mégsem adják fel, a kitartó munkának köszönhetően figyelemre méltó projekt készül a szlovák–magyar határon átnyúló pályázati kiírásra. A tervezett kendertermesztés és -feldolgozás újraélesztése. Remélik, így új munkahelyek kialakítására is lehetőség lesz majd a jövőben. Pál Zoltán, Nagygéres polgármestere szerint az utóbbi három évben mintha megtört volna a jég, egymás után sikeresek lettek a pályázataik. „Egyedül kezdtem a pályázatírást, aztán az első sikerek után jött a többi. A falunk ezeknek a sikeres pályázatoknak köszönhetően közösségi központtal, térfigyelő kamerarendszerrel, biológiai hulladék feldolgozására szolgáló gépekkel, a falu egy részén már működő drót nélküli hangosbemondóval, esővíz-elvezető csatornával és egy rendbe tett parkkal gazdagodott, de nyertünk támogatásokat rendezvényeinkre is. Emellett az iskola épületében fontos felújításokat sikerült elvégezni: tetőt, mellékhelyiségeket és néhány tanterem járóburkolatát újítottuk fel. A tantermek egy részén ajtókat-ablakokat is cseréltünk, az összesre nem volt elég a dotáció. Sikerült felszámolni a község közigazgatási területén minden illegális szemétlerakatot; én azt szeretném, ha az önkormányzatot is tájékoztatnák erről. Hamarosan kezdődik a falusi komposztáló építése, és a tűzoltószertár felújításába is belefoghatunk. Nagygéres az öt falut magában foglaló, BURÓD néven bejegyzett LEADER-társulás tagja, vezető községe lett, ebből a forrásból is várhatók jelentős támogatások a közeljövőben, főleg közterületek felújítására, községi ingatlanokra. Mostanában a legfontosabb pályázatunkon, a kendertermesztéssel és -feldolgozással foglalkozón dolgozunk. Ennek célja a kendertermesztés háziipari és vállalkozói szintű elindítása, működtetése, egy kiállítóhely kialakítása, falusi vállalat elindítása. Kétszázötven hektár földterület áll hozzá rendelkezésünkre. Nagyon nagy reményeket fűzünk ehhez a pályázathoz, mindent elkövetünk a sikeréért!” – mondta Pál Zoltán, aki szerint országos szinten foglalkozni kellene a szociális vállalatok gondjaival. Elindításuk nem elég, tartósan működtethető, önfenntartó vállalkozásokká kellene őket fejleszteni. Nagygéresen jelenleg 50 és 100 között mozog a közmunkaprogramban alkalmazottak száma. A közterület rendben tartása, kaszálása, a most alakuló tér kiépítése ad nekik elég feladatot. Van saját asztalosműhelyük is, amely nemcsak a községszintű igényeket látja el, hanem szolgáltatást is nyújt a lakosságnak.

Civilek nélkül nem megy

Aki korábban pedagógusként dolgozott, mint Pál Zoltán is, az pontosan tudja, mekkora érték s mennyire fontos egy falusi iskola és óvoda fenntartása s fejlesztése egy kisközösség szempontjából. Nagygéres egykor központi település volt, ehhez építették az iskoláját is, kapacitása akár 250 diák fölötti is lehetne. A csökkenő gyermeklétszám miatt azonban most a közös igazgatású, szlovák és magyar nyelven oktató intézménybe 86 tanuló jár, 13 pedagógus és 2 napközis nevelő foglalkozik velük. Az iskolának jól felszerelt, többfunkciós pályája, tornaterme, konyhája, étkezdéje van, s nemcsak helybeli, hanem tágabb környékbeli gyerekek is járnak ide.

A falunak élénk a kulturális és civil élete. Rendezvénysorozata, a Mezelény ünnepség az egész környéken ismert. Pál Zoltán a sportszervezet tagjainak, önkénteseinek munkáját pótolhatatlannak véli. „Szerencsére igen lelkes, a csapatért rengeteget dolgozó sportbarátok vannak a faluban. Futballpályánk sokak szerint a járásban a legjobbak közé tartozik, hála a szorgalmas pályafenntartóknak. Igen kiváló eredményeket értek el az önkéntes tűzoltók, akiknek a csapatára vészhelyzetben és rendezvényeinken egyaránt lehet számítani, nagyon sokat segítenek a már említett Mezelény lebonyolításakor is. Aktívan dolgoznak a röplabdások, testépítők. Sajnos a Csemadok most nem működik, de remélem, hamarosan sikerül ismét újraszerveződnie, ahogy a vöröskereszt alapszervezetének sikerült a közelmúltban. A nyugdíjasklub éneklőcsoportja szintén példamutató munkát végez a közösségépítésben. Az egyházakkal jó a kapcsolatunk, a református és katolikus közösségnek van saját temploma, a görögkeleti vallásúak a katolikus templomot használják.

Meg kell említenem a temetőben lévő első világháborús, a magyar királyi korona kőből faragott másával díszített emlékművet, amelyet saját erőből renováltattunk. Ennek az alkotásnak érdekes a sorsa: a jelképet sokáig rejtegették a második világháború után, félve attól, hogy esetleg szándékosan tönkreteszik. Meg is őrizték, és most ismét ott van az eredeti helyén, a ravatalozó mellett, amelynek falán a második világháború áldozatainak emléktábláját is elhelyeztük. Nemrégiben bekerítettük az izraelita temetőt. Egy ideig gondoztuk is, de ismeretlen okok miatt nincs visszajelzés a zsidó közösség részéről ez ügyben” – mondta el a polgármester. Szerinte az élet mindennap új kihívásokat jelent, és ha nem könnyű is kielégíteni az emberek érdekeit, arra kell törekedni, hogy egyszerre méltányosak legyenek az idősebb állampolgárokkal, s a lehető legjobb feltételeket teremtsék meg a legfiatalabb nemzedék számára az önkormányzatban. Arra törekszenek, hogy Nagygéresben, a kulturális és szociális központoktól távol az emberek boldog és teljes életet élhessenek; ez az, ami a polgármestert és az önkormányzatot a legjobban foglalkoztatja.

Azok a régi idők

A vidék már az újkőkortól lakott; erre a vonaldíszes kerámia népének régészeti leletei utalnak. Nagygéres első írásos emléke 1214-ből származik: neve Királyhelmec határleírásában olvasható, Naghgerez alakban. A falut IV. Béla király Péter és Jakab magisztereknek adományozta. Határában van egy kisebb kiemelkedés, ennek neve régen tatártemetés volt. Állítólag a tatárjáráskor elesetteket temették itt el. A közeli Karos honfoglalás kori leleteit figyelembe véve valószínűleg Nagygéresneknek ezen a részén is hasonló, még kutatatlan régészeti lelőhely lehet. A falu egy ideig a Dobó, Barkóczy, Perényi családok birtoka volt. Egyháza már a 14. században létezett, a mai, 1765-ben épített református templom helyén, egy kisebb magaslaton állt. A 18. század elején erre átvonuló császári csapatok miatt a település részben elnéptelenedett. Jelenleg 1050 körül mozog a lélekszáma. 2014-ben a falu első írásos emlékének a megünneplésekor egy reprezentatív helytörténeti kiadványt is megjelentettek A nemzeti identitás 800 éve címmel.

 

 

 

 

FaluképSzászi ZoltánNagygéres

Ajánló