Anyák mindennapjai

Az én gyermekeim a világ legszebb, legokosabb, legjobb és legcsodálatosabb gyermekei. Azt hiszem, ezt minden anya így mondaná vagy legalább gondolná, minden anya így van ezzel, hát minden anya nevében nyugodtan vállalhatom, helyettük is bátran elmondhatom. 

„… benned kaptam első / fészkemet, / szívem a szíveddel / lüktetett”

Weöres Sándor: Anyámnak

 

Az én gyermekeim a világ legszebb, legokosabb, legjobb és legcsodálatosabb gyermekei. Azt hiszem, ezt minden anya így mondaná vagy legalább gondolná, minden anya így van ezzel, hát minden anya nevében nyugodtan vállalhatom, helyettük is bátran elmondhatom. S ez így is van rendjén, mármint hogy mindenkinek a maga gyereke a világ középpontja, életének legnagyobb csodája. S mindez akkor is így van, ha időnként csetepaték, harcok, haragok kísérik a felnövekvés hosszú és göröngyös útját. Mert kísérik bizony, s nem mindig az a hanyag, trehány, feleselő, pimasz lurkó vagy kamasz lány a hibás az égzengésért, nem mindig ő a felelős a hullámvölgyekért.

Tegyük a szívünkre a kezünket, anyák, nézzünk őszintén magunkba (sokszor teszem, sokszor nézek), valljuk be, mennyi-mennyi hibát, balgaságot követtünk el nevelés közben. Soha nem akarattal, igaz. Igyekeztünk ugyan a magunk módján, de saját lelkünk gubancai, a sors viharai, buckái, napi gondjaink meg sok minden egyéb hányszor változtattak át bennünket ideges, türelmetlen, meg nem értő anyákká, dühös és elkeseredett fúriákká, amikor kamaszunk annyi, de annyi megértést, ölelést, simogatást, mellé ülést várt volna, amikor épp csak arra lett volna szüksége, ha a vacsora nem készül is el idejében, hogy egy húron pendüljünk vele, csak rá figyeljünk, csak az ő lelkét pátyolgassuk, csak a napi sérelmeit, sebzett lelkecskéjét kenegessük a szeretet írjával, csak…, csak, csak…

Hányszor, de hányszor nem tettük meg, nem tettem meg, istenem! Hányszor azon bosszankodtunk, hogy a maga kuszaságait sem értő, azokat kezelni nem tudó kamaszunk megbántott, durva volt, nem figyelt ránk, pedig mi aztán mindent, de mindent… Hányszor fájt, ha egyszer csak másnak mondta el titkait, esetleg rossz barátokra akadt, hátat fordított nekünk. Pedig… Na ugye!

Sose mondom, hogy ha újrakezdhetném, mindent másként, jobban tennék, mert akkor is biztosan elkövetnék ezer hibát, akkor is megjárnánk (anya, gyerek) kisebb-nagyobb hullámvölgyeket, akkor sem kerülnénk el a buktatókat. Mert nem egyszerű, nem könnyű, de nagyon nehéz ám anyának lenni, mint ahogy nem egyszerű, nem könnyű, de nagyon nehéz ám gyereknek lenni is.

Nem voltam hát, sokszor nem voltam bizony megfelelő, mindig mosolygós anya, legalábbis nem olyan, amilyet gyerekeim vártak volna, de mindig nagyon igyekeztem, ahogy mind igyekszünk, anyák. Mégis, az a szépséges csokor anyák napjára, nagyon sokszor sima hétköznapokon is, mindig megérkezett, hálával és szeretettel érkezett meg, még ha annyiszor volt is morc, harag, türelmetlen összezörrenés a hétköznapokon.

Ugye, édesanyák?

 

------------------

 

A bátyám, bokros teendői ellenére, továbbra is minden VASÁRNAP reggel eljött meglátogatni anyámat

Goce Smilevski: Freud húga

 

Azon a VASÁRNAPon az én áldott lelkű édesanyám kimaradt a templomból. Az ő helye a hátulsó padban üresen maradt. 

Nagy Olga: Asszonyok könyve

 

 

 

 

Anyák mindennapjaiHegyi Zsuzsa

Ajánló