Másnak a hibája

Az ember önmagával szemben hajlamos a vakságra. Emberekre, helyzetekre egy sajátos, egyedi nézőpontból tekintünk, és szorult helyzetekben rendszerint ki akarjuk húzni magunkat a felelősség alól. A jó dolog a mi érdemünk, a rossz másnak a hibája. Ilyen az ösztönös, emberi jellemünk.

Gondolj csak bele, mennyi olyan helyzetet tudnál felidézni, amikor valaki saját gondjai okát valaki másnak tulajdonította. Nem győzzük szapulni a szomszédot, barátainkat, ellenségeinket. A problémák felmerésekor magyarázatot keresünk, nem pedig a megoldást igyekszünk megtalálni. A magyarázatok esetében elég, ha jól hangzanak. Így hárítjuk a felelősséget a politikára, más emberre, a világra.

Olyannyira igyekszünk leplezni a hibáinkat, hogy még magunknak sem szívesen ismerjük be, ha velünk van a baj. Mintha csak magunk előtt is ártatlanságunkat próbálnánk bizonyítani. Görcsösen akarjuk magunkat makulátlannak, jó és bölcs embernek érezni, pedig mindenkiben ott rejtőznek a hibák is. Ezeket próbáljuk úgy leplezni, hogy másokra hárítjuk a felelősséget.

Mi lenne, ha egy nap nem a kibúvókat keresnénk, hanem a megoldásokat? Más emberek gondolatait nem becsmérelnénk, hanem próbálnánk tanulni belőlük? Legfőképpen pedig gyakorolnánk a felelősségvállalás képességét, a megoldáskeresésre összpontosítanánk. Kibúvók segítségével ugyanis rendkívül nehéz bármit is megoldani.

 

 

 

 

Lelki fröccsKoller PéterMásnak a hibája

Ajánló