Császárok közt

Ez most egy ilyen szám. Annak utána, hogy Veres kolléga a múlt héten levette vállamról a terhet, úgy érezhettem magam is magamat, mint egy császár, aki helyett mindent elvégeznek, neki marad a puszta uralkodás.

De leginkább, mint egy nyugdíjas, aki különböző stresszfaktorok nélkül olvashatja végig a Vasárnapot – ahogy mondani szokták, az első betűjétől az utolsóig. Fajin újság ez a Vasárnap, állapítottam meg én is egy kedves muzslai olvasónk szavaival, s ahogy ő nem, én sem értem, mit olvashat, aki ezt nem olvassa. Szóval, láthatják, kimondottan jó dolgomban voltam. És igazságtalan meg hálátlan volnék, ha azt mondanám: de mindez már a múlté; mert el kell ismerni, ilyen csapattal dolgozni, mint a Vasárnapé, minden körülmények között jó dolog.

Hát most meg is adtuk a császárnak, ami a császáré, még a spontán dolgok is úgy alakultak, hogy e köré az egy szó köré csoportosítható mind az összes. Hiszen, ha csak a Témát vesszük, ne hagyják magukat félrevezetni, mert nem egy egyszerű influenzás írás, mint ilyenkor általában a többi mind, ebben bizony benne foglaltatik az influenzák császárja, a spanyolnátha, meg még a születése és térhódításának története is. És a szerintünk magyar, a szlovákok szerint szlovák, aztán ki tudja, lehet, hogy lengyel Benyovszky Móricunk is ebben a számban, a történet második részében lett császárrá Madagaszkáron (no, jó, királlyá, de Mária Terézia császárné fogadja vissza a kegyeibe). És ha hiszik, ha nem, Rozbroy Viktornak meg Burmában beszélt egy teázóban az Osztrák–Magyar Monarchiáról egy bácsi: milyen kár, hogy szétesett. Mármint a Monarchia. Valami hasonló következtetésre jut Marosz Diána soron következő Napló-jegyzetének nacionalistából lett magyarbarátja is, mindenesetre császárok nagyságát idézi e zsolnai szlovák vallomása a budapesti magyarnak. Csupa királyokét is meghaladó téma, tett és gondolat, még a téli olimpiáról is helyszínit tudunk az idén közölni, köszönhetően tán ennek a közel ülésnek is.

A császárok császára viszont ebben a számban vitathatatlanul az a három császár, mely lépésről lépésre avat be olyan titokzatos dologba, mint az élet adása, a világra hozás, annak is a császárszülés formája. Mivel magam is hasonló módon szereztem egy Isten ajándékát és ugyancsak egy hercegnőt, igazolhatom, hogy nemcsak felettébb pontos, hanem rendkívül hasznos is ennek a titokzatnak a feltárása. Hiszen genetikailag adott tulajdonságunk, hogy attól félünk a legjobban, amit nem ismerünk. (Ezért rettegünk annyira az idegenektől is.) Mi lesz, mit fognak velünk csinálni, hogyan zajlik majd, képesek leszünk-e rá, nem esik-e bajunk, egyáltalán túléljük? Még egy egyszerű fogtömésnél is sokkal nyugodtabbak vagyunk, ha közlékeny az orvosunk, és pontosan elmondja, mikor mit készül éppen tenni velünk. Peternai Zsuzsa császáros útmutatása pedig tűpontos, leendő kismamák és minden hozzátartozó figyelmébe ajánlom, meg azoknak is, akik már szültek, vagy akik nem, és nem is fognak, legfőképpen a férfiaknak, hogy még jobban becsüljék meg gyermekeik anyját. Hogy az uralkodhatnám családtagok is lássák, nem ők a császárok a családban.

(Nem fogják elhinni, minda közben, hogy ezt írom, jelentkezett régi gimnáziumbéli szíves barátném, a Császár Éva, nincs-e valami bajom, hogy a Veres Pista írt helyettem vezért. Jelentem, nincsen, sőt, ha ez így megy, egyre jobban leszek.)

Egyébként gyakran van ilyen, mondhatni, ilyen a Vasárnap, mármint hogy az egyes cikkek korrespondálnak egymással, nem azért mondom, de ettől ilyen király.

És nem csak az e heti.

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

--------------------

 

Most oly nyugodtan olvastam a különböző cikkeket a múlt VASÁRNAPi lapban, mint egy nyugdíjas.

Móricz Virág: Tíz év

 

 

 

 

 

Császárok köztCs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Ajánló