A családfenntartó

Frissen összeforrva érkezett Karlovy Vary legutóbbi fesztiváljára Jeremy Renner, A bombák földjén és A Bourne-hagyaték Oscar-jelölt sztárja. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy egyetlen perc alatt elnyerje a fesztiválközönség rokonszenvét. Jobb karja gipszben, bal csuklóján rögzítő volt, mégsem maradt otthon. Igaz, tudta, miért jön.

Közölték vele. Értékes alakításaiért a rendezvény igazgatója, Jiří Bartoška különdíját kapta.

 

Ő sem érkezett üres kézzel. Legújabb filmjét, a Gyilkos nyomon című sötét bűndrámát hozta magával, amelynek hőse Renner személyében lakonikus nyomkereső, aki egy wyomingi indián rezervátumban történt halálos bűneset felderítésében segédkezik. Első látásra marcona cowboynak tűnik a férfi, később kiderül: a végtelen hómezők érző szívű vadásza, aki megtörhetetlen ellensége minden bűnös ténykedésnek.

Renner most van pályája csúcsán. Tom Cruise-tól Colin Farrellig a legnagyobb sztárokkal dolgozik. A komputerek, a kriminológia mellett egyvalami mégis mindennél jobban érdekelte húszéves korában: a színészet. Együttesben játszott, énekelt, zenét szerzett – és színházban játszott. Filmes pályáját a kilencvenes évek közepén kezdte. Rátermettségének, jó megjelenésének és nem utolsósorban finom jellemábrázoló tehetségének köszönhetően megállíthatatlanul haladt előre. Ma a legtöbbet foglalkoztatott, ezzel együtt mégis a legmegközelíthetőbb hollywoodi sztárok egyike, aki trikóban és farmernadrágban ugyanolyan elegáns, mint sötétkék öltönyben és fehér ingben. Márkás, testre szabott öltözéke azonban egyáltalán nincs hatással a magatartására.

 

Ha kezet nyújtanék, reflexből, gondolom, ön is ugyanezt tenné.

Most biztosan nem. Meg sem mozdítanám a karomat. Tudom, hogy nem szabad. Még nem forrtak össze a csontjaim.

 

Mi történt? Megbotlott és elesett, vagy megcsúszott valahol?

Munkahelyi baleset. Forgatás közben történt a baj. Széttört alattam egy állványzat. Zuhantam. Recsegett-ropogott mindkét karom.

 

És így repülte most át az óceánt?

Ha már egyszer igent mondtam Jiří Babuskának!

 

Nem Babuska, Bartoška!

Értem. Babuska.

 

Ezt most megint úgy mondta, mintha oroszul is beszélne.

Sajnos nem. De jelent ez a szó valamit oroszul?

 

Nénike. Például olyan, aki vigyáz a gyerekekre.

A mi családunkban is jól jött volna ilyen. Nyolcéves voltam, amikor elváltak a szüleim. Öten vagyunk testvérek, apám és anyám nem bírták ki egymás mellett. De egymás nélkül sem nagyon, hiszen a válás után apám a szemközti házba költözött. Pénzünk nem volt. Anyám, öt gyerek mellett, nem vállalhatott semmilyen munkát. Csak később, amikor már nagyobbak voltunk. Mindig oda költöztünk, ahol dolgozott. Évente új osztálytársaim voltak. Mire megszoktam egy helyen, már mentünk is tovább. Nagyon szégyelltem, hogy mindenütt én voltam az új fiú. Tízéves koromtól fogva már én is dolgoztam. Kocsimosóban, újságkihordóként, élelmiszer-csomagolóként. Ha szükségem volt valamire, csak akkor tudtam megvenni, ha megkerestem a rávalót.

 

Szorgalmas, elszánt fiú lehetett, hiszen »bedolgozta« magát az egyetemre. De miért a kriminológiát és a pszichológiát választotta?

Eleinte ez is, az is érdekelt. Hallgattam apámra, aki mindig arra biztatott: »Sok mindent próbálj ki az életben, aztán majd rájössz, mi az, ami igazán érdekel. Ha a tudományok nem érdekelnek, válassz magadnak valami mást.« Végül a színészet mellett döntöttem. Még húszéves sem voltam, amikor elindultam ezen az úton.

 

Még az egyetem alatt?

Igen. Akkor már különböző kis színházakban játszottam. A leggyakrabban rosszfiúkat. Vagy engem öltek meg, vagy én végeztem másokkal. A pozitív figurák később találtak rám.

 

Pályája legelején kinek a filmjeit szerette?

Jack Nicholson volt a nagy kedvencem, és még ma is az. Nagyon sok szerepében láttam. A legnagyobb hatással Milos Forman rendezésében volt rám. Száll a kakukk fészkére. Ismeri?

 

Hogyne ismerném! Klasszikus remekmű. De mi ez a zöld színű, modern kis kütyü a karján?

Egy érzékeny szerkezet, amely folyamatos vibrálással tompítja a fájdalmat. A csontok gyorsan összeforrnak. De maga a folyamat, hogy a bőrszövetek is behegedjenek, elég kellemetlen érzés. A vibrálás intenzitását én magam szabályozom. Van itt egy gomb, azzal.

 

Milyen filmet forgat most?

Tang a címe. Komédia. Ha akciófilm volna, nem zavarna annyira, hogy megsérültem. De így! Egy vígjáték közben?! Kínos, nem?

 

Miért volna kínos? Séta közben is érheti baleset az embert. Egyébként tartott valaha valamitől az életben?

Mindig félek valamitől. A cápáktól, a fegyverektől, a magasságtól, a kudarctól, sőt még a sikertől is, hogy sose változtasson rajtam, ha utolér. Egyvalamitől viszont sosem tartottam. A válogatásoktól. Minden castingra úgy megyek, azzal az érzéssel, hogy én leszek a legjobb, nem előzhet meg senki. Értelmes dolgokért küzdeni nagyon szeretek. Harcias típus vagyok. Van is otthon egy csomó történelmi kardom. Jól elrejtve természetesen, hogy a lányom még csak véletlenül se bukkanjon rájuk. Kicsi még. Könnyen megsebesítené magát.

 

Miért, hány éves?

Még csak négy. De már teljesen levesz a lábamról.

 

Hogyan viselte, hogy a szülei elváltak?

Ő? Észre sem vette. Kérdezzen meg inkább engem!

 

Tessék: hogyan élte meg, hogy elhagyta a felesége?

Úgy néztem ki, mint egy szétmarcangolt állat. Éjszakánként alig aludtam, tele lett az arcom kiütéssel, lefogytam. Úgy kikészültem, mint még soha. Hosszú időbe telt, míg összeszedtem magam. Ava a legdrágább kincs az életemben. Ha felkérnek egy szerepre, az első kérdésem nem az, hogy mennyi pénzt kapok érte, hanem hogy hol forgatunk, és hány hónapig. Képtelen vagyok sokáig távol lenni tőle. Los Angelesben van az otthonom, igyekszem olyan munkákat vállalni, amelyeket vagy a városban, vagy annak környékén, rosszabb esetben valahol az ország határain belül végezhetek el. Nagyon családcentrikus vagyok, ezért is okozott akkora törést az életemben, hogy válnom kellett.

 

Akkor most senki nincs a közelében, csak Ava?

Dehogyisnem! Egy házban lakom az édesanyámmal, a fivéremmel, a nővéremmel és a keresztlányommal. Mindenkiről én gondoskodom. Annyi unokaöcsém és annyi unokahúgom van, hogy ha látogatóba jönnek, tele a ház. A barátaimnak is azt szoktam mondani: »Ha látni akartok, gyertek el hozzánk, van hol aludni.« Lehet, hogy a lányom tíz év múlva már fütyülni fog rám, a barátai sokkal érdekesebbek lesznek számára, mint én, de most, amíg rám van utalva, a lehető legtöbb időt akarom vele tölteni. Utánaolvastam én ennek rendesen. Az élet hétéves ciklusokban változik. A legnagyobb, legdrámaibb változás a születés pillanata, amikor még alig látunk, és táplálkozni sem nagyon tudunk, hétévesen pedig jön a következő nagy változás, amikor megtanulunk írni-olvasni, számolni. Az első hét évben ott kell, hogy legyen valaki a gyerek mellett, aki megtanítja öntudatosan élni, megküzdeni a problémáival. Ez történik most nálunk. A következő hét év már másról fog szólni. Az útkeresésről, ha a lányomnak majd körömlakk kell, akkor megveszem neki, ha fúrni-faragni akar, odateszem elé az ezermester-ládikót.

 

Tetszik, hogy a papája így gondolkodik. Hogyan egyezett meg a volt feleségével, kinél tölt több időt a gyerek?

Ugyanannyi ideig van nálam, mint nála. Ha velem van, mindenről én gondoskodom. Reggel én viszem az oviba, délután én megyek érte, este együtt készülünk a következő napra. Táska, ceruzák, színes papírlapok. Számomra sem dőlt össze a világ, amikor elváltak a szüleim. Nem tiltottak bennünket egymástól. Épp ellenkezőleg. Csak át kellett szaladni az utca túlsó oldalára, ha a másikukkal akartam lenni. Igazából nők és gyerekek között nőttem fel. Ott volt anyám, a két nővérem, akik fiatalon szültek, mindegyiküktől sokat tanultam. Vallásos nem vagyok, de három dolgot szem előtt tartok. Egy: gondoskodj a nőkről, kettő: gondoskodj a gyerekekről, három: gondoskodj az állatokról! Engem így tanítottak becsületre, határozott gondolkodásra és férfiasságra. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy jó példával jártak előttem. Megmutatták, hogy az életben csak akkor jutok előbbre, ha komolyan megdolgozom érte. Hogy ingyen semmit sem kap az ember. Hogy az én munkámat nem végzi el helyettem senki. Hogy a házamat nekem kell felújítanom, a szerepemet nekem kell megformálnom, hogy a pénzzel helyesen kell bánnom. Nem is nagyon költök magamra, inkább beruházok. Ha jól belegondolok: én tényleg nagyon egyszerű ember vagyok.

 

Igazán idilli képet festett magáról.

De tényleg! Engem egyáltalán nem vonz a luxus. Ha húsz dollárért is vehetek egy üveg finom bort, akkor nem költök rá ötezret. Inkább új cipőt veszek a lányomnak.

 

Mondjon még valamit, amivel önmagát szokta megajándékozni!

Könyvekre tudok még költeni. De nem regényekre, hanem tényirodalomra.

 

A színház már nem is hiányzik az életéből? Ha már egyszer ott kezdte…

Nagyon hiányzik. Ez a legnagyobb színészi vágyam. Visszakerülni valahogy a színpadra. Újra Shakespeare-t és Csehovot játszani. Persze ez is csak az egómnak tenne jót. Negyvenhat évesen azonban már ne csak magára gondoljon az ember. Mi a fenének bizonygassam azt, amit többször is bebizonyítottam már?

 

Hogy jó a színpadon?

Igen, hogy jó vagyok ott is.

 

De hát akkor…

…bizonyítsanak azok, akik mögöttem állnak a sorban. Én már szívesebben töltöm otthon az estéket.

 

Hollywoodi sztártól én még ilyet sosem hallottam.

Ugyan már! Számomra sokkal nagyobb öröm egy népes család élén állni. A lényeg otthon kell, hogy várja az embert.

 

 

 

 

SztárunkSzabó G. LászlóJeremy Renner

Ajánló