A szürke mindennapok

Hetek telnek el úgy, hogy ki sem szállunk a mókuskerékből, napi rutinfeladataink nem engedik. A hetekből hónapok, a hónapokból évek lesznek. Amikor ráébredünk a mindennapok színtelenségére, már csak azzal tetézhetjük a bajt, ha megpróbálunk kitörni ebből az egyhangúságból. Betegségek, konfliktusok, véget nem érő önmarcangolás lehet az eredménye az ilyen próbálkozásoknak.

Bármennyire ellenkezünk is, amit egyhangúságnak nevezünk, mindannyiunk életének része. Beállíthatjuk az életünket megsavanyító rossz dolognak, megmagyarázhatjuk különféle filozófiák nézőpontjából, az igazság mindössze annyi, hogy az egyhangúság az élet velejárója. Egyszerűen van.

Ahogy az évszakok ugyanabban az állandó körforgásban váltják egymást, úgy járnak be hasonló utat az égen a csillagok, végzi kötelező éjszakai őrjáratát a hold, élő és élettelen meghatározott ütemben teljesíti be sorsát. Egyhangúan, mondhatnánk, de nem a szó negatív értelmében, hanem puszta tényként megállapítva. Mindannyiunk életében vannak folyamatosan visszatérő feladatok, amelyeknek kénytelenek vagyunk eleget tenni. Egyes dolgokat örömmel, másokat keserűbb szájízzel, de meg kell tennünk.

Ha változtatni szeretnél életed rutinján, egy dolgot megtehetsz. A sors által neked ajándékozott lehetőségekhez mérten kevesebb figyelmet fordíts arra, amire eddig sokat összpontosítottál, és többet szentelj annak, amit elhanyagoltál.

 

 

 

 

Lelki fröccsKoller Péterszürke mindennapok

Ajánló