Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink! 2018-ban, immár tényleg 50 évesen is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, s a tisztességgel megírt véleményeket közöljük e rovatban akkor is, ha nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját, véleményét. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Veszteségek kíméljenek, legyen eredményes az új év!

Vasárnap – Vasárnap

A karácsonyt megelőző kedvenc „fejtörőt” játszottuk: mi legyen a fa alatt, mit hozzon a Jézuska, mi hiányzik a házból? Ezek voltak a leggyakoribb és egyben „legnehezebb” kérdések. Jó lenne egy szódagép is, mondta kisebbik fiam. Mert akkor szörp-, fröccs-, koktél- stb. alapanyag már megvan, a többit meg kikísérletezzük. De hol nézzünk utána? Hát a világhálón… Jó, hangzott a határozott válasz további személyre szóló megbízás nélkül. Így el is maradt a feladatteljesítés. Szerdai nap volt, délutános lévén reggel 8 óra tájban tettem-vettem a nyári konyhában, amikor látom, hogy egy kapucnis alak egy nagyobb csomaggal a kezében lépked a házunk bejárati ajtajához. Gyorsan kilépek a járdára, és nyomatékosan kérdezem államnyelven: Maga hova megy? Ő a hangomtól, én meg a hirtelen megfordult alak hirtelen fordulatától ijedtem meg – egy pillanatra. Csomagot hozott, mondta, ő a futár, itt írjam alá… és már ment is. A csomag a feleségem nevére szólt, így bontatlanul a konyhában hagyva elindultam dolgozni. Már csak azért is, mert nem beszélt arról, hogy bárhonnan is csomagot rendelt volna (mi ilyesmit mindig meg szoktunk beszélni). Persze, hogy csámcsogást hallott mindenki körülöttem: evett a kíváncsiság – mi lehet a csomagban? Amint tehettem, felhívtam a feleségem, aki csodálkozva mondta, hogy ki küldte a csomagot, és hogy mi van benne. Azonnal megerősödött gyermekkori hitem az ajándékot hozó Jézuskában: egy szódagyártó gép volt a csomagban. Nem rendeltük, feleségem (nem hozzám való) hűségéért kapta ajándékba a VASÁRNAP-tól mint hűséges olvasó. A szódagépről pedig pár nappal korábban, VASÁRNAP beszélgettünk, hogy milyen jó lenne karácsonyi ajándékba. És az már csak hab a tortán, hogy idén karácsony, azaz szenteste  v a s á r n a p r a  esik. Köszönjük, Vasárnap!!!

Utószó: Nem igaz történet alapján, hanem a történet maga igaz!

Judit & Tamás Félből, 2017. 12. 16-án

 

A technika vívmányai és én

Lépten-nyomon csakis és kizárólag okostelefonos embert látok. Lassan már kisebbségi érzésem lett tőle, mivelhogy nekem csak butatelefonom volt. Egy nagyon szép, fehér Nokia. Ahogy írom, csak volt, mert vettem magamnak én is egy okosat. Aki ismer, tudja, hogy született technikai antitálentum vagyok. Rettegek mindentől, ami új e téren. Mindenesetre úgy gondoltam, mivel a nálam sokkal kisebb IQ-val rendelkezők is kiismerik magukat ezekben a mütyürökben, nálam sem okozhat ez akkora problémát. Mondom, gondoltam... A gondolattól azonban igen messzire esett a valóság. Két apró példa:

Már említettem, hogy idősgondozóként dolgozom Ausztriában. Ez annyit jelent, hogy két hét Ausztria utána 2 hét otthon következik. Külföldre az ügynökségünk által kiküldött taxisok szállítanak. Bevett szokás (sőt, kötelező) az indulásunk előtti délután felhívni a sofőrt és bejelenteni, hogy hol szállunk be az autóba. Kedden délután elővettem az egynapos új okos, simogatós, húzogatós telefonomat, és megpróbáltam felhívni a sofőrt. Három-négy embert felcsörgettem, mire sikerült, de sikerült. Este viszont fel kellett hívni Mária nevű váltótársamat, akivel mindig megbeszéljük, mi újság a nénivel, akit gondozunk. Szóval, hogy ne szaporítsam a szót: Mária helyett felhívtam két Mónikát, felcsörgettem egy Melindát, egy Laurát, az ügynökséget, egyik húgomat, a lakásbizottságot. Végül sikerült a célszemélyt is elérnem... Nesze neked, okostelefon! – gondoltam... Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy az egyik Mónika visszahívott, hogy mi történt, miért hívogatom. Húgom szintén visszahívott, neki nem kellett hosszasan magyarázkodnom. Mikor megtudta, hogy új telefonom van, csak annyit mondott kedvesen: „Ne búsulj, Nelli, pár hónap, és bárkit fel fogsz tudni hívni!” Hát igen, ő azért ismeri a technikához fűződő viszonyomat. Ám én most bejelenthetem, hogy hugicám tévedett, mégpedig nagyot. A telefont ugyanis két hónapja vettem, és már fel tudom hívni az ismerőseimet. Sőt! Már üzenetet is tudok küldeni! Itt azonban hozzáteszem, hogy az első üzenetemet páromnak, Jocónak szántam, mikor megérkeztem az új telefonnal Ausztriába. Szokás szerint a következőt írtam (általában mindig ugyanazt): Szer.meg.,mindenOK.Puszi:Nellike. El is küldtem, csak persze nem Jocónak. Délután kaptam egy üzenetet a telefonszolgáltatómtól, valami ilyesmit: „Üzenetét helytelen formában írta, kérjük, próbálja meg még egyszer helyesen...” Itt aztán elkapott a nevetés, no de legalább megtudta a szolgáltatóm, hogy szerencsésen megérkeztem.

Prachár Kornélia, Gúta

 

Kedves Kovács Jenő, újkori, -bori, -helyi barátom!

Majdnem hogy egy szuszra elolvastam könyvedet. (Kovács Jenő: Gombások – Hubári – a szerk. megj.). Talán „eleve elrendelés” alapján hoztad nekem személyesen, kedves, egyszerű szavakkal elmondva a miértet, mármint hogy miért éppen engem tiszteltél meg vele. Mindenesetre jól tetted, mert felelevenítetted bennem az életem folyását, mert annyi egyformát, de eltérőt is találtam precízen megírt könyvedben. Az egyforma talán az, hogy egyazon környékről, születésileg szomszéd faluból, egyazon nemzet fiaiként és négy év eltéréssel, de egy történelmi időszakban éltük le életünket. A különbség, hogy én egy fennsíkon, Te egy völgykatlanban, de a szilicei hegy lábánál a II. világháború alatt, én pedig közvetlen utána születtem, ami nagyon meghatározó lehetne, ha nem lett volna egy háború előtt (1938-ban) született és Jabloncán megkeresztelt bátyám, aki barátaival együtt beavatott azon háború borzalmaiba. Hátrányomul az szolgál, hogy én nem méhészkedtem, de nem is vadásztam (szoknyavadászaton kívül). Engem inkább a zene vonzott, van zenei hallásom, a román katonáktól örököltünk egy kétgombos ornamentumos harmonikát, édesapám saját kezűleg készített egy citerát, édesanyám megajándékozott 5 éves koromra egy kétregiszteres szájharmonikával, egy piros egysoros, gombos tangóharmonikával, később vettem egy gitárt, ami ajándékul lett egy magyarországi lánynak, de vettem újat helyette. Így lettem volna a szilicei zenekar gitárosa, ha nem lettem volna Kassán bennlakásos orvostanhallgató. A katonaságnál volt egy hegedűművész barátom, aki tanított engem hegedülni és a pilseni katedrálisban orgonán játszani. Ő ajándékozott meg egy szólóhegedűvel. E hangszereken és a lányaimnak vett zongorán amatőr szinten megtanultam játszani, sőt zenei hallásom jóvoltából egy kis gyakorlat után minden hangszert megszólaltatok. Ezt nem dicsekvésnek szántam, csak érzékeltetem az egyéni adottságokat, mert Te kijelentetted, hogy a zenét csak hallgatod, pl. a jabloncai Bazin Laci jóvoltából, akit a Te barátaid közül, akárcsak dr. Icsó Jánost személyesen is ismerek. Te inkább a levelek suttogását, a sólyomkői patak csobogását ismered jobban, mint én.

Bokros Gyula Szilice szülötte, Vígtelke lakosa

 

Ad Vagyok, aki vagyok

Nem törekszem a vitázók táborát szaporítani, sem a mundér becsületét védeni, ezért a Vasárnap 50. számában közölt vezércikk témájához utólag csak a saját véleményem kapcsolom.  

A liberális melléknév széle skörű fogalom hordozója, és a szabadelvűségen kívül több szinonimája is használatos. A lexikonok szerint a liberális politikát művelő pártok nagyobb egyéni, vállalkozási, gazdasági és politikai szabadságot, kevesebb állami szerepvállalást és törvényi korlátozást hirdetnek. Tagjaik rendszerint tiltakoznak az egyéni és a kisebbségi demokrácia korlátozása ellen is. Az MKP alapszabálya a kereszténység és a humanizmus eszméje mellett nagyjából a felsorolt irányelveket is vállalja, sőt az utóbbi időben a liberális beállítottságú szlovákiai jobboldali pártoknál is keresi szövetségeseit. Ebből kifolyólag sehogyan sem tudok rájönni, hogy az MKP táborát miért sérti és bosszantja, ha a liberális eszmék az Új Szó és a Vasárnap hasábjain is megjelennek. Ezek a független lapok a maguk nemében egyedüli magyarul nyomtatott hazai sajtótermékek, melyek úgy-ahogy egyaránt szólnak a Híd, az MKP és az MKDSZ pártállású, sőt a pártonkívüli szlovákiai magyarokhoz is.     

Megvetem a háborúskodást és a terrorizmust, de nem vagyok híve a szélsőséges demokráciának és a túlzott liberalizmusnak sem. Képzeljük el, mekkora káosz keletkezne, ha nem gátolnánk az anarchiát, ha nem fékeznénk a kábítószer-fogyasztást, és nem korlátoznánk az alkoholfogyasztást. Elítélem az emberi jogok szüntelen sárba tiprását, a közemberek rabszolgasorba állítását és kizsákmányolását. Ugyanakkor tiltakozom a ránk erőszakolt és egyre inkább elviselhetetlenné váló propagandakampányok és reklámhadjáratok ellen is. Ezek után el sem tudom képzelni, hogy milyen izmus bélyegét fogja valaki egykor rám ragasztani.

Figyelve a szlovákiai magyar pártok dilemmáit, aggódom további sorsunk miatt. Csupán jópofa vállveregetésből és látványos vitézkedésből nem lehet hatékony politikai tőkét kovácsolni. Mikes Kelemen hagyományát továbbszőve: Vagyunk, akik voltunk, de ha minduntalan egymás ellenében teszünk, nem leszünk senkik.

Krisztián József, Losonc

 

A Csemadok Lévai Alapszervezete mellett működő Garam Menti Néptánc Együttes megalakulásának 65.évfordulóját ünnepelte. A képen a senior csoport, az Apró Garam Menti és a volt ifjúsági csoport tagjai láthatók. Vezetőjük Halász Gyula. A népviseleti ruhákat Halász Erzsébet készítette. A táncokat a zselízi Pengő zenekar kísérte Mézes Árpád vezetésével.

A néptáncegyüttesről a Vasárnap 50. számában, a Koperta rovatban olvashattak.

Török Alfréd, Léva

 

Gúta 50 éve város

November 10-én 12 órakor kezdődött a település várossá nyilvánításának 50. évfordulójára szervezett ünnepség a városi művelődési központ folyosóján, az 50 év a városban című fotókiállítás megnyitójával. Az érdekes régi felvételeken az idősebbek által ismert személyek és események láthatók, a képeket a vmk oldalán is meg lehet tekinteni. Gútából 1967-ben város lett, nem is akármilyen. Délután emléktáblát is avattak a felújítás alatt álló városi hivatal épületében. 18 órától a Duna művészegyüttes Ünnep című táncszínházi előadását tekinthették meg az érdeklődők a művelődési központ színháztermében.

Paulovics László, Gúta

 

Keressük őket:

Szerkesztőségünk keresi régi levelező olvasónkat, Bogya Amáliát, akit a megadott pozsonyi címen nem találtunk. Kérjük, jelentkezzen, vagy küldjön telefonszámot, melyen elérhető.

Köszönjük

*

Kedves Vasárnap, kéréssel fordulok Önökhöz. A 2017. augusztus 15-i szám Koperta rovatában megjelent egy olvasói hozzászólás Ad Fák, szerelmetes fáim címmel. Felkeltette az érdeklődésemet, és szeretnék kapcsolatba lépni az írójával. Az aláírás: Ilonka, Egg (Ausztria). A Vasárnapot nagyon színvonalas lapnak tartom, szívesen olvasom minden kedden. Erőt, egészséget kívánok mindnyájuknak a további munkához. Tisztelettel:

Szaniszló Eszter

 

Kérjük Ilonka, Egg (Ausztria) jeligés levélírónkat, küldje el elérhetőségét a szerkesztőség címére, ha módjában áll elektronikusan levelezni, akkor pedig a vasarnap@vasarnap.com címre

 

 

 

 

KopertaVasárnap – VasárnapA technika vívmányai és énKedves Kovács Jenőújkori-bori-helyi barátom!Ad Vagyokaki vagyokGúta 50 éve városKeressük őket:

Ajánló