Sting asszonya

Könnyű volt megismerkedniük. Szomszédok voltak Londonban. Trudie Styler huszonhat éves volt akkor, Gordon Matthew Thomas Sumner huszonkilenc. Zenész és színésznő. Új hullámos zenekarban énekel a férfi, televíziós sorozatokban játszik a nő. Szerelem sokadik látásra.

Zuzana Mináčová

A zenész elválik első feleségétől, de akkor már együtt él új párjával, aki mára producerként és rendezőként is befutott. De a leginkább mégis arról ismert, hogy a világhírű angol bárd, Sting felesége.

 

Gordon Matthew Thomas Sumner ugyanis nem más, mint Sting. Második felesége, Trudie Styler nevéhez pedig olyan filmek fűződnek, mint A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff, a Groteszk, a Hold és az American Honey. Rendezőként idén debütált Berlinben. Freak Show című filmjével Karlovy Vary legutóbbi fesztiválján is jelen volt, s ahogy mondta: ezen az úton sem fog megállni. A rendezést sem tudja már egyszeri kalandnak tekinteni. Pedig kényszerhelyzetben vállalkozott rá.

 

Nagyon erős trauma kíséri az életét. Több helyen megírta: kétéves korában szörnyű autóbalesetet szenvedett.

Elcsapott egy teherautó. Csoda, hogy életben maradtam. Gyerekként, bakfisként, sőt még tizennyolc évesen is rengeteget szenvedtem emiatt. Mintha összeszabdalták volna az arcomat. Tele voltam sebhellyel, forradással, vágásnyommal, korrekciós műtétek hegeivel. Nagyon máshogy néztem ki, mint a többi gyerek. Gúnyoltak is emiatt sokáig. Ujjal mutogattak rám, mert kilógtam a sorból. Fájt, persze hogy fájt, de ezt is túl kellett élnem. A gyerekek borzalmasak tudnak lenni, ha célkeresztbe vesznek valakit.

 

Mikor változtak meg a dolgok?

A főiskolán. Ott már úgy tekintettek rám, mint egy »eredeti példányra«. Ott már előnyt lehetett faragni abból, hogy különbözünk egymástól. Csak az érettségiig volt pokol az életem. Ott még én is bele akartam olvadni a csapatba. Hasonlítani akartam a többiekre, de a külsőm miatt egyáltalán nem ment. S ha kilóg valaki a sorból, akkor a többség megveti, kigúnyolja, kilöki magából. Jobb esetben csak nevetség tárgyává teszi, de ha összefognak ellene, a fizikai bántalmazást sem tudja elkerülni az illető. Senki nem szólított a rendes nevemen. Mindenkinek »sebhelyes arcú« voltam. Éjszakánként rengeteget sírtam, zokogtam. Voltak napok, amikor nem is akartam iskolába menni. Nem tudtam figyelni az órákon, gondot okozott a tanulás. Igen, egészen a főiskoláig. Ott már éretten álltam a talpamon. Meg tudtam védeni magam. Hála a plasztikai sebészeknek.

 

A Freak Show tinijének is rengeteg előítélettel kell megküzdenie. Billy, a történet hőse egy konzervatív értékeket képviselő középiskola tanulója, aki extravagáns öltözékei miatt állandó céltáblája osztálytársai csípős megjegyzéseinek. Vagány a srác, nem adja meg magát. Ha harc, legyen harc – vallja, az elfogadás azonban nem jön egyik napról a másikra. A legnagyobb sulibuliban ráadásul ő is benevez a bálkirálynő címért folyó versenybe.

Számomra nagyon rokonszenves Billy magatartása, én magam is sokszor éreztem úgy annak idején, hogy nem törhetek meg, felül kell emelkednem a rengeteg rosszindulaton, cikizésen, gyűlölködésen. Bármerre járok is a világban a filmemmel, mindenütt utolérnek a tények. A szívatás, a kiközösítés minden iskolában jelen van, és egyre erősebb mértékben. Nem egy eset aztán visszafordíthatatlan tragédiával végződik. Az utóbbi években világszerte nő az öngyilkos kamaszok száma. Ezért döntöttem úgy, hogy megrendezem ezt a filmet, eredetileg ugyanis másvalaki rendezte volna, csak az utolsó pillanatban másképpen alakultak a dolgok.

 

Bizonyára az a tény is inspirálta a munkában, hogy huszonhét esztendős lánya, Eliot Pauline, aki Coco néven állt a Ladyboys formáció élén, hiszen énekesnőként apja nyomdokaiban halad, két évvel ezelőtt bejelentette: sem a nőkkel, sem a férfiakkal nem kíván azonosulni. Hogyan élte meg ezt a család?

Nem csináltunk belőle nagy ügyet. A férjemmel együtt úgy gondoljuk: elég érett már ahhoz, hogy eldöntse, mit akar az életben, és hogyan. Felkereste őt nemrég a New York Magazine riportere. Rákérdezett a nemi identitására. Hogy akkor lánynak vagy inkább fiúnak érzi-e magát. Mire Eliot azt válaszolta neki: »Amikor bemutatkozott, én sem érdeklődtem, hogy maga heteroszexuális-e vagy sem.« Ez a tény csupán a magánéletünkben játszik szerepet. Akkor meg kinek mi köze hozzá? »Zenész vagyok, legyen elég ennyi!« – fűzte még a kérdéshez. A film létrejöttében pedig sokat segített. Például a zenei betétek megválasztásakor. Szerintem remek ízléssel döntött az LGBT, a Parfume Genius és Boy George dalai mellett.

 

Ön szerint mennyit örökölt apja tehetségéből, aki nemcsak zeneszerzőként kivételes, hanem remek dalszövegeivel is?

Ő kapott a legtöbbet abból, amit a férjem képvisel. Brigitte lányunk kiválóan játszik pár hangszeren, de amellett, hogy képeket fest, az ő útja a színészet felé vezetett. Játszott a Csillagpor című fantasyfilmben is. Jake reklám- és videófilmeket rendez. Eliot az, aki a zenével jegyezte el magát. Ő Pisában született, és Zucchero, a híres olasz énekes lett a keresztapja. Természetesen egészen más jellegű dalokat énekel, mint a férjem, de a stílusát nem igazán tudnám meghatározni. Talán alterrocknak mondhatnám, ő ugyanis így emlegeti.

 

Van két idősebb gyermeke is Stingnek. A negyvenegy éves Joseph és a harmincöt esztendős Kate még az első házasságából született. Velük milyen a kapcsolatuk?

Hibátlan. Jake és Kate kiskorukban sokat játszottak együtt a féltestvéreikkel. Mindig figyeltünk arra, hogy a gyerekek között erős kapcsolat legyen. Annak is örülünk, hogy mindegyikük kipróbált több hivatást. Ilyen vagyok én is, aki már három pályán mozgok. A férjem is már javában zenélt, amikor kalauzként, majd építőipari munkásként dolgozott, de belekóstolt az adóhivatali munkába, sőt az élelmiszeripariba is, majd tanító lett egy kis bányászfaluban, noha fiatalkora óta tudta, hogy más akar lenni.

 

Őrzi még egyáltalán azt a fekete-sárga csíkos pulóverét, amelynek a Sting, vagyis a Fullánk becenevet köszönheti?

Igen, megvan még. A múltkor is a kezembe akadt, ki akartam dobni, de nem engedte. Egy szelet a múltjából – mondta –, nincs szíve megválni tőle.

 

Ön melyik hivatását érzi a legfontosabbnak?

Szeretek producerkedni, és most a rendezés ízére is rákaptam, a legközelebb mégis a színészet áll hozzám. Szeretek időnként másvalaki bőrébe bújni. Ennél varázslatosabb hivatást nem is ismerek. Más lehetek, mint aki vagyok. Jobb vagy rosszabb, de a legtöbbször szebb, csinosabb, mint a hétköznapokban. Tizenéves koromban nemcsak az arcommal, a testemmel is sok bajom volt. A helyzet akkor változott, amikor a leghelyesebb srácok kezdtek el érdeklődni irántam és hívtak randevúra. Akkor mondtam ki először, hogy mégsem lehet olyan nagy a baj.

 

S ezek után lett Sting felesége.

Erre meg azt szoktam mondani: annyira közel laktunk egymáshoz, hogy nem tudott elkerülni. Akkor már szerencsére túl voltam azon az időszakon, amikor örökké csak az arcom miatt emésztettem magam. Elhittem, hogy egyszer én is rátalálok majd arra az emberre, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, és még szeretni is fog. És ez meg is történt később. Csak ki kellett várnom.

 

Milyen tanácsot adna azoknak a szülőknek, akik már látják, hogy szeretett csemetéjük más, mint a többi gyerkőc?

Hogy ne csüggedjenek, inkább segítsék a fiukat vagy a lányukat. Minden nehéz helyzetben álljanak mellette, ne tekintsék problémának ezt az állapotot. És ne csodálkozzanak azon, ha a gyerekük otthon nem akar beszélni róla. Én sem akartam. Sem az anyámmal, sem az apámmal. Tiniként az embert egyvalami foglalkoztatja nagyon: minél előbb önállósulni, kirepülni a családi fészekből. Külön életet élni. Előbb-utóbb úgyis megtörténik aztán a nagy visszatérés. Türelemmel ki kell várni. Giacomo, a negyedik s a legfiatalabb gyerekünk huszonkét éves. Nála, az ő nevelésében sem vált be semmilyen recept. Hiába próbáltuk őt meggyőzni bármiről, ment a maga feje után. Vitáztunk, néha még veszekedtünk is, mégsem fogadta meg egyetlen tanácsunkat sem. Nagy botlások eddig mégsem történtek az életében.

 

Producerként nem vállal magára túl nagy terheket? Vagy most, hogy már mind a négy gyermekük a saját lábán áll, szükségét érezte, hogy valami újba kezdjen?

Hat évvel ezelőtt vettem a fejembe, hogy elindulok ezen az úton. Éreztem, hogy lesz hozzá erőm. Megdöbbentettek a filmipar adatai. A producerek 25 százaléka nő, a rendezőknek csupán az 5 százaléka. Ez nagyon kevés. Ezért döntöttem úgy, hogy melléjük állok, és támogatom őket abban, hogy el tudják mondani, amit szeretnének. Hogy segítsek nekik a terveik megvalósításában. Céget alapítottam, és már nevünk van a filmpiacon. Az elmúlt hat év alatt tizenegy értékes filmmel jelentkeztünk, amelyekben kivételes tehetségű, érzékenységű nők álltak a kamera előtt és a kamera mögött. Billy története, vagyis a Freak Show remélhetőleg újabb kapukat nyit majd előttünk.

 

Eliot Olaszországban született, legfiatalabb gyermekük a Giacomo nevet kapta. Honnan ez az erős vonzódás Olaszország irányába?

Nemcsak a férjem és én, minden gyerekünk imádja Olaszországot. Toscanában van egy házunk, egy gyönyörű, tizenhatodik századi villa, olívaligettel és jól termő szőlőtőkékkel. Már az egész család a második hazájának tekinti Itáliát. Ha ott vagyunk, olyan az életünk, mintha egy romantikus film kulisszái között mozognánk. Nemesi birtok tulajdonosai vagyunk, de ami még ennél is fontosabb, ott mintha egy kicsit mindannyian mások volnánk, mint az angliai otthonunkban. A nap és a föld ereje olyan melegséggel tölt el bennünket, hogy amikor együtt vagyunk, az egész család valahogy úgy fonódik össze, mint a zöld futónövények a ház körüli lombos fákkal.

 

 

 

 

SztárunkSzabó G. LászlóTrudie Styler

Ajánló