Ezért dudálunk

Az autók kürtje rendeltetése szerint a veszélyhelyzetek elhárítására szolgál, de nagyszerű személyiségtesztelő eszköz is. Az is beszédes, ki mennyi ideig nyomja. Ha mást nem deríthetünk ki vele magunkról, az emberi lélek egyik árnyoldaláról biztosan fellebbenti a fátylat. Ha „dudáltad már le a haját” valakinek, magadra ismerhetsz.

A sofőrtársadalom nagy része abban egyetérthet, hogy ha autózás közben veszélyhelyzetet kell gyorsan megoldani, a vezető utolsó gondolata, hogy kürtölni kezdjen. Helyette cselekszik, szerencsés esetben megelőzi a bajt. Mégis számtalanszor hall az ember dudálást olyankor is, amikor látszólag semmi komoly nem történt. Mindössze a hatalmáért, felsőbbrendűségéért harcol az illető.

Sokan úgy élik mindennapjaikat, hogy többek akarnak lenni másoknál. Nagyobbnak szeretnének tűnni a kollégáknál, a rokonoknál, barátoknál és ellenségeknél. Úgy beszélnek, viselkednek, és olyan tárgyakkal veszik körül magukat, amelyekkel fenntarthatják a felsőbbrendűség látszatát. Van, aki sikeres ebben, vannak viszont, akik nem. Egyesek nehezen tudnak „többek” lenni másoknál. Köztük vannak a nagyhangú autósok is. A közlekedésben a főút, a zöld lámpa alanyi jogon osztja a felsőbbrendűséget. A mellékút lealacsonyítja az ott haladót, aki ha tévedésből vétkezik is, joggal dorgálható. Aki nem görcsöl a hatalomért, az utakon sem büntet. Elnézi a botlást, mert tudja, hogy egy napon ő téved majd mellékútra.

 

 

 

 

Lelki fröccsKoller PéterEzért dudálunk

Ajánló