Miért volt régen jobb az alma?

Akár boltban, akár a piacon vásárolunk gyümölcsöt, zöldséget, gyakran vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy ízük nem olyan, mint annak, amelyet régen a nagymama kertjében ettünk. És ez nem csak nosztalgia, hanem maga a szomorú valóság.

Hiába teremne tájainkon többtucatnyi fajta alma, körte, szilva vagy paradicsom, az uniós rendeleteknek megfelelően csak bevizsgált fajtákkal lehet kereskedni, amelyeknek ismert az eredete és ellenőrzött az egészségi állapota. A legtöbb régi és regionális fajta így szóba sem jöhet, mert nincs pénz a bevizsgálásukra.

 

Szűkülő kínálat

Évekkel ezelőtt a Szlovákiai Gyümölcstermesztők Szövetsége elindította a Genofond programot, amelynek az értékes régi fajták megmentése volt a célja. „De anyagiak híján meg kellett szüntetnünk” – mondja Marián Varga, a szövetség elnöke. Ezért van az, hogy a boltokban ugyan minden szabványnak megfelelő, jól szállítható és tárolható, de teljesen egyenízű és csak azonnali fogyasztásra alkalmas zöldséget, gyümölcsöt lehet kapni. Almából például legfeljebb hat-nyolc fajtát, de általában csak négyet. Ezek a jonagold, a gala, a golden delicious és a Granny Smith. Hiányzik például a savanykás, cukorbetegek által is fogyasztható Ontario, a jól tárolható Idared, a közkedvelt jonatán vagy az aszalásra alkalmas bőralma. Ma ezeket a piacokon is alig lehet megtalálni, mert már csak a régi gyümölcsösökben teremnek. Szerencsére van néhány lelkes termesztő, főleg a fiatalok között, aki próbál visszatérni a régi fajtákhoz, mert rájött, hogy ezek ízükben, zamatukban messze megelőzik a nemesítetteket” – mondja a szakember.

 

Hová lettek a régi gyümölcsfák?

A 19. század hetvenes éveiben Magyarországon 423 almafajtát írt le Bereczki Máté korabeli pomológus, a magyar gyümölcskertészeti szakirodalom megteremtője. Ugyanebben az időszakban 472 körte-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggyfajtát azonosított. Hová tűntek hát a régi gyümölcsfák? A válasz egyszerű: kiszorítatták őket a könnyebben szállítható, minden évben körülbelül azonos mennyiséget termő, de beltartalmukban általában nem olyan értékes, nem is olyan jóízű új, nemzetközi fajták.

Az Európai Unióban, így Szlovákiában is csak azok a fajták termeszthetők kereskedelmi céllal, amelyek rajta vannak a nemzeti fajtalistán. Erre azonban csak olyan fajta kerülhet fel, amely mindig ugyanolyan minőségű termést hoz. A régi, helyi fajtáknak viszont éppen a sokszínűség az értékük – például a már említett besztercei szilvánál akár minden fa gyümölcsének más-más lehet az íze. Vagyis ez a szilva kereskedelmi forgalomba nem kerülhet, legfeljebb a piacokon kereshetjük.

 

Háromszázféle alma

Szlovákiában még a 19. és 20. század fordulóján is több mint háromszáz almafajtát termesztettek. Volt olyan, amelyet már nyáron szüreteltek, volt aszalásra és télire való, külön a karácsonyi asztalra szánt, rétesbe és mustnak való, savanykás, édes, kásás, zamatos, apró és hatalmas, vékony héjú és vastag bőrű, piros, sárga és zöld színű, pettyes és csíkos – ezekből minden valamirevaló kertben többféle. Mára alig ötven maradt, a boltokban pedig legfeljebb kétféle ha kapható egyszerre. A választék már az uniós szabályozás előtt, a nyolcvanas évek végén elkezdett csökkeni, amikor divatba jött boltban venni a gyümölcs-és zöldségmagvakat. „Régen a gazda a legszebb termények magját félretette, és ezt ültette el. Tudta, milyen betegségekre, mekkora termésre számíthat, a növények a hosszú évszázadok alatt alkalmazkodtak a helyi környezeti viszonyokhoz, talajhoz, élővilághoz, a táj szerves részévé váltak” – magyarázza Marián Varga. Ezzel szemben ma a boltokban vásároljuk meg olyan növények magvait, amelyekről sejtelmünk sincs, hol, milyen körülmények között termesztették és miből keresztezték őket.

 

Hibrid növények, meddő magvak

A fajtalistán található növények magvai ugyanis mind legalább két fajta keresztezéséből származnak, hogy minél több kívánt tulajdonságuk legyen. Az F1-gyel jelölt magvak első generációs keresztezésből származnak. Az ígért minőségű termést hozzák, de ha ebből a termésből a következő évben ültetünk, az már nem lesz ugyanolyan jó, mert kiütközhetnek az előző generációk tulajdonságai.

Ráadásul a magvakat vegyszeresen kezelik és sugarazzák a betegségek és kártevők ellen, ezért gyakran ki sem csíráznak. Ha nem tárolják őket hűvös helyen – márpedig a boltokban sokszor húsz fok feletti a hőmérséklet –, megtörténhet, hogy az elvetett répából, petrezselyemből egy szál sem nő ki, hiába vettük meg a legdrágább magot. Aki pedig bolti magból termesztett növényből szeretne magot szedni, hogy a következő évben már saját termésből vethessen, az gyakran hiába is próbálkozik, mert némelyik növényeket úgy nemesítik, hogy ne teremjenek magot, vagy ha igen, az ne hajtson csírát.

Tündérkertek

Lokális, nem hibridekből származó magvakat azonban az üzletekben nem is találnak az érdeklődők, ahhoz termesztőket kell keresni. „Aki rászánja magát, és nem sajnálja a fáradságot, az megtapasztalja, hogy régi gyümölcsfajták nemcsak sokkal zamatosabbak, hanem a kórokozóknak, kártevőknek is ellenállóbbak, ezért nem kell őket annyiszor permetezni felszívódó szerekkel, sokukat semmivel sem. Lehet, hogy nem lesz nagy, szépen szállítható a termésük, de ne feledjük: ezeket a fajtákat az ízükért termesztik, és egy gyümölcsnél, zöldségnél ez a legfontosabb – mondja Marián Varga.

Szlovákiában ma még több ilyen, a helyi körülményekhez alkalmazkodó fajtákkal beültetett kert van. Magyarországon pedig az elmúlt évtized során az őshonos Kárpát-medencei gyümölcsfajták megőrzését és népszerűsítését célzó Tündérkert mozgalom egyre népszerűbb, Kovács Gyula őrségi erdész és Szarvas József színész sokat tett a népszerűsítéséért, így jelenleg már hetven körül mozog azoknak a kerteknek a száma, amelyek a mozgalom szellemében működnek. Az érdeklődők a témáról többet megtudhatnak a tunderkertek.hu vagy a prirodnazahrada.eu oldalon. De talán az is elég, ha többet beszélgetnek a kertészkedésről falun élő nagyszüleikkel. Ha még régi magvakat is találnak a kamrában, vagy a kert végi öreg gyümölcsfák hajtásait új fákba oltják, semmi akadálya, hogy ismét olyan zöldséglevest, évek múlva pedig akár olyan almát, körtét is egyenek, mint gyerekkorukban.

 

Spanyol paradicsom, lengyel alma

A legtöbb zöldség Spanyolországból, a legtöbb gyümölcs Olaszországból kerül az uniós piacra. Az EU-ban a gyümölcsök közül almából termett a legtöbb – 125 millió tonna, lakosonként 25 kiló –, a zöldségek közül pedig paradicsomból: a 18,5 millió tonnából egy személyre 36 kiló jut. Ennek kétharmadát Olasz- és Spanyolországban takarították be. Uborka- és cukkinitermesztésben is a spanyoloké az elsőség

  • kajszibarackból Olasz-, Görög- és Spanyolországban szedték az EU termésének 91 százalékát
  • a spanyolok termesztették az eper 31,6 százalékát
  • Lengyelországban termett az uniós cseresznye és alma negyede
  • répát Lengyelországban, Németországban, Angliában. Hollandiában és Franciaországban egyforma, 10–14 százalékos arányban termesztenek
  • Szlovákia az Eurostat adatai szerint minimális mértékben járul hozzá az uniós gyümölcs- és zöldségpiachoz
  • Évente mintegy 260 ezer tonna zöldséget és ugyanennyi gyümölcsöt hozunk be külföldről
  • A legtöbb élelmiszerboltban csak időszakosan lehet itthon termett zöldséget, gyümölcsöt vásárolni – az arány 30 : 70 százalék a behozatal javára.
  • Télen ez az arány 10 : 90 százalék a déligyümölcsök iránti kereslet növekedésének köszönhetően.

 

Nem a régi, de még mindig jó

Tény, hogy a modern mezőgazdaság által termelt zöldségek és gyümölcsök sem ízre, sem küllemre nem olyanok, mint a régiek, és sokan azt állítják, hogy tápanyag- és vitamintartalmukért sem érdemes fogyasztani őket. Vajon mit mond erről a tudomány? Egy 2004-ben publikált tanulmány során kerti haszonnövények tápanyagtartalmának 1950 és 1999 közötti változását vizsgálták. A vizsgált 13 tápanyag közül 7-nek a mennyisége nem változott, a többié viszont 6–38% arányban csökkent. Hasonló eredményre jutott egy 2009-ben végzett vizsgálat is: az elmúlt 50–70 évben a zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalma 5–40%-kal kevesebb lett. A csökkenés a zöldségek esetében jelentősebb, a gyümölcsöknél kisebb, átlagosan 20%-ról beszélhetünk. A lakosság továbbra is kellő mennyiségű vitaminhoz és ásványi anyaghoz juthat zöldség és gyümölcs fogyasztásával, a kiesést pedig kompenzálja az a tény, hogy ma sokkal nagyobb a választék, mint régen – például déligyümölcsökhöz, télen friss zöldségekhez is hozzá lehet jutni.

Genetikus hígulás

A vitamin- és ásványianyag-tartalom csökkenésének a 2004-es tanulmány szerint több oka is van. Az egyik a genetikus hígulás. Az idők során a gazdák olyan fajtájú zöldségeket és gyümölcsöket választottak termesztésre, amelyek jól eladhatók, vagyis tartósak, tetszetősek, jól szállíthatók. Ugyanis sok kutatás arra jutott, hogy az emberek elsősorban külső alapján választanak zöldséget és gyümölcsöt az áruházak polcairól, s a szép külalakért hajlandóak a tápanyagtartalmat és akár a jó ízt, zamatot is feláldozni. Emiatt a termesztők számára is ez lett az elsődleges szempont, így kerültek a boltokba a hibridek és szorulnak ki lassan a kertekből az őshonos fajták.

 

Elődeink is a jobbat szerették

A genetikus hígulás egyáltalán nem mai jelenség, hanem több évszázados folyamat. Sok tápanyag ugyanis keserű vagy savanyú ízű, s őseink is a finom, jól termő és magas kalóriatartalmú fajtákat részesítették előnyben, így azokat termesztették. A jó íz pedig nem feltétlenül jelent magas tápanyagtartalmat. A nagyi kertjében szedett kesernyés őszibarack lehet egészségesebb, mint a bolti hamvas-édes.

Aki szeretné a tápanyagtartalmat maximalizálni, jól teszi, ha olyan portékát vásárol, amelyet nemrég szedtek le már éretten, vagy amelyet nem szállítottak sokat. A legjobb megoldás mindig a saját magunknak termesztett gyümölcs, zöldség. Ezáltal olyan kultúrákhoz férhetünk hozzá, amelyekhez máshol nem, és azt is tudjuk, mivel permeteztük, trágyáztuk.

 

 

 

 

TémaVrabec MáriagyümölcszöldségEgészség

Ajánló