Nem kell a tudás?

A budapesti Közép-Európai Egyetemmel (CEU) kapcsolatos események az elmúlt hetekben világszerte hatalmas visszhangot keltettek – szerkesztőségünkben is. Családi hetilapként nem áll módunkban lépést tartani a történésekkel, mindazonáltal szeretnénk olvasóinknak egyértelmű jelzést adni álláspontunkról, Konrád György Kossuth-díjas magyar író Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének címzett, Népszavában megjelent levelének részleteivel.

 

A budapesti Közép-Európai Egyetemmel (CEU) kapcsolatos események az elmúlt hetekben világszerte hatalmas visszhangot keltettek – szerkesztőségünkben is. Családi hetilapként nem áll módunkban lépést tartani a történésekkel, mindazonáltal szeretnénk olvasóinknak egyértelmű jelzést adni álláspontunkról, Konrád György Kossuth-díjas magyar író Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének címzett, Népszavában megjelent levelének részleteivel.

 

Miniszterelnök Úr!

A múlt század utolsó harmadában a kitáguló Közép-Európa sokféleségének érdeklődő és megcsodáló felfedezése adott sokunknak örvendő otthonosságot a fölpezsdülésük által mind érdekesebbé váló hazáinkban. Megértettük, hogy tanulnunk kell egymástól, és a diákok szerteszét Európában és a földkerekségen felneszelve kedvet kaptak tanulmányozásunkhoz.

Tisztelet és köszönet illeti Soros Györgyöt, hogy a tehetségével felhalmozott vagyona jelentékeny részét ennek a tanulmányozásnak adta. Saját, és nem az állam vagyonából sok kiváló intézményt alapított a magyar hazában, amely 1944-ben olyannyira vonakodott az ő hazája is lenni, hogy majdnem meg is ölte, de mikor Gyuri a gyilkolási előkészületet, nagyjából úgy, mint én, túlélte, kamaszkorában úgy döntött, hogy nem akar olyan földön élni, ahol ilyesmi előfordulhat, ahol az ember kiszolgáltatott, és nem rendelkezhet szabadon önmagával. 1948 táján, amikor Magyarországon rövid szünet után a nemzeti szocialista bőrkabátos fiatal férfiakat a kommunista-szocialista bőrkabátos fiatal férfiak váltották fel, hogy elbánjanak az egyet-nemértőkkel, az apjától kapott tíz dollárral fölszerelkezve nekivágott a nagyvilágnak.

Hogy most az ön propagandagépezete göbbelsi lendülettel a zsidó Sorosban mutatja fel a nemzetnek és a világnak minden bajok okozóját az 1933-as náci jelszóhoz (a zsidók a mi szerencsétlenségünk) hasonlóan, gyászosan emlékeztet az undorító példára. Ha csak egyszer-egyszer utalt volna Sorosra, az még kaphatna egy elnéző magyarázatot, de hogy folyamatosan suhogtatott bunkót fabrikált annak az embernek a nevéből, aki több jót adott a magyar és máshonnan jövő tanulni vágyó fiataloknak, mint ön és baráti köre együttvéve, engem arról győzött meg, hogy ön a hatalmának önkényes meghosszabbítása érdekében a ravasz és képmutató politikai antiszemitizmus szólamtárából két marokkal merít. Akinek a Közép-Európai Egyetem nem kell, annak a sokféle Közép-Európa sem kell, sőt, a még sokfélébb Európa sem.

(…)

„Külföldi pénzből kitartott hálózatok?” – ez áll az ön nekünk, állampolgároknak küldött levelében. Kire-mire gondol? Magyarországra, amely beruházásainak kilenctizedét brüsszeli pénzből, más európai országok adófizetőinek támogatásából fedezi? Milyen beruházásokból gazdagszik olyan meglepő ütemben az ön kedvenc falujának a polgármestere és baráti köre? Vagy az a sok milliárd mind csak az ő zsebébe megy? Mert olyan ügyes, okos üzletember? A sikerének semmi köze ahhoz, hogy falubeli játszótársa a miniszterelnök? Az átláthatóság Önnek ebben az esetben is szívügye?

Miért haragszik Magyarország miniszterelnöke az Európai Unióra? Mert onnan jön a pénz? Mert meg kéne köszönni, mert el kellene számolni vele? Mennyit adott a gonosz Brüsszel? És mennyit adott a jó Oroszország? (…) A külföldi pénz büdös, ha a „civilekhez” megy, és jó szagú ha a kormányfő családjához.

(…) Ön húsz évvel ezelőtt lett kormányfő, tizenegy évet töltött hatalomban, vagy annak a közelében. Nem volt elég? (…)

Üdvözlettel, Konrád György

Megjelent a Népszavában, 2017. április 7-én

 

 

Konrád György

(Debrecen, 1933) Kossuth-díjas magyar író, szociológus. A kortárs magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja. Szüleit 1944-ben deportálták, de végül egész családja életben maradt. Az 1956-os forradalom alatt a hallgatókból szerveződött nemzetőrség tagja volt. A forradalom után barátai, nővére, unokafivérei Nyugatra távoztak. Ő Magyarországon maradt, megélhetését alkalmi munkákból fedezte, közben esszéket és prózai műveket írt.

 

Legismertebb regénye A látogató (1969). 13 nyelvre lefordították. A kor vezető amerikai kritikusa, Irving Howe szerint Konrád ezzel az egy könyvével az európai irodalom élvonalába került. A 80-as években az elsők között prognosztizálta a vasfüggöny belátható időn belüli eltűnését. A demokratikus ellenzék egyik hangadó személyisége volt. Van-e még álom Közép-Európáról? című esszéjét 1984-ben olvasta föl a bécsi Schwarzenberg-palotában, a bécsi egyetem által neki ítélt Herder-díj átvétele alkalmával.

 

1989-től kezdve, a rendszerváltás első éveiben aktívan részt vett a magyar közéletben, a demokratikus átalakulás egyik előgondolkodója volt. 1990 tavaszán a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választották. 1990-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1997-től 2003-ig a Berlini Művészeti Akadémia (Akademie der Künste) választott elnöke volt két cikluson át. Sokat tett Európa keleti és nyugati felének szellemi közelítéséért, a kelet-közép-európai és ezen belül a magyar írók és művészek bemutatásáért. Tevékenységének a német közéletben elismerő visszhangja volt. Elnökségének idején kapta a Károly-díjat (2001) és a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét. (wiki)

 

 

SzemszögKözép-európai EgyetemCEU

Ajánló