Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, s a tisztességgel megírt véleményeket közöljük e rovatban akkor is, ha nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját, véleményét. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes ez a hetünk is!

Ad Meghitt percek

Kedves Asszonyom! Az Ön problémája az én férjem életviteléhez, otthoni viselkedéséhez, a család megalázáshoz csak csepp a tengerben. Közel negyven éve vagyunk házasok. Sosem volt angyal. Öntörvényű, szigorú, durva ember volt, és most is az. Még kiskorú gyermekeihez is sokszor nagyon kegyetlen volt. Az utóbbi időben a viselkedése már szinte állati. Bármiért ordít, mint a megvadult oroszlán, sértő, megalázó, gúnyos a beszéde. Ha valamiért visszaszólok, vagy meg akarom védeni magam, azt nem tűri! A minap is az ágyban (épp elszundikáltam) háromszor akkorát ordított (banális dologért), hogy rémültömben majd kiestem az ágyból. Sokszor azt gondolom, hogy megőrült, de neki ez természetes. S ha megkérdezem, miért viselkedik így, azt ordítja, hogy bolonddal, beteggel így kell beszélni. Miközben teszi magát (a külvilágnak), mint az Ön férje a templomot látogatja, kultúrát művelő, kultúrát szerető ember (egyetemi végzettségű). De otthon nincs kultúra, nincs hit. Pedig a „szeretet soha el nem fogy”. Csak ordítás, fejcsapkodás a konyhafal csempéihez, vagy fejnyomkodás a fürdőkádba, esetleg egy vödör piszkos vízzel való leöntés, mikor épp világos öltözetben az autóbuszra szaladtam, de már az udvar közepén pocsolyába is bedöfött. Nemegyszer több órára bezárt a szobába (könyörögtem, hogy pisilni kell, de nem engedett ki), míg végül valaki hazajött a családból, és kinyitotta az ajtót. Apám temetése előtt egy nappal úgy az ajtóhoz vágott, hogy kis híján az üveg is kitört. Így vigasztalt.

Hetente eltűnik, senkinek otthon nem szól, hogy hová és meddig (konferenciák, tanfolyamok stb.) Amikor hazaérkezik, nem köszön, ő van felfuvalkodva, megsértődve, és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Esetleg kiordít egy vacsorát, aztán elvonul a munkaszobájába megnézni az internetlevelezéseit. Bezzeg a barátaival (nők és férfiak egyaránt), kollégáival kedvesen, viccesen, édesen cseverész. Esetleg az utca emberével is nagyon illedelmesen viselkedik. Tőlünk, tőlem bocsánatot sem kért. Az unokáit lehülyézi, futnak előle, ha hazalátogatnak. Gyermekei pedig pszichológushoz járnak, hogy gyermekkori traumáikat feldolgozzák. Hála Istennek nekik nagyon jó férjük van!

Sok ilyen „kellemes epizódot” tudnék még felsorolni, de csak a szívem betegíteném. S ha bármi bajom van, annak örül a legjobban, s ilyenkor tudomásomra is adja, hogy nagyon boldog! Kérdezhetik, hogy bírtam ki ezt a sok megaláztatást, csak azt mondhatom, hogy a Jóisten segítségével. Mert róla ilyet a kívülálló el sem tud képzelni – ő a Janus-arc!

Egy tisztességes, becsületes, szorgalmas feleség, édesanya és nagymama

 

Ad Naszvad csalogánya

Gratulálunk a naszvadi Csalogánynak! Már régebben gondoltam, megírom ezt a levelet, mivel nekem is szülőfalum Naszvad. A Duna tv-ben sugárzott Fölszállott a páva vetélkedőre fölkaptuk a fejünket, hogy nagyszvadi nagylány énekel, nem hittünk a fülünknek. Hát Szabó Julika, ezúton is gratulálunk neked, hogy az énekversenyen ilyen helyen szerepeltél a tehetséged által, és a fölkészítő tanáraidnak, hogy volt igyekezeted, szorgalmad, kitartásod. „Megmondom a titkát édesem a dalnak: / Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. / Mindenik embernek a lelkében dal van / és a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek. (Babits Mihály)

Legvégül köszönet jár szüleidnek, tanáraidnak, neked pedig további sikereket, babérokat arathass az ének-zene művelésében, művészetében.

Szépéné Asztalos Magdolna, Vecse

 

Vannak még jó emberek

Emlékezetem szerint 1968–69-ben nyitotta meg Tardoskedden a községi hivatal az új temetőt. Mivel az első fiatal halottat Józsefnek hívták, József temető lett a neve. Később a hivatal 4x4 m-es helyen készíttetett egy betonszobrot, amely a keresztre feszített Krisztust ábrázolja, tövében a fájdalmas, síró Szűzanyával. A keresztet körülvevő kis kertet hosszú évekig Balogh Rozália (Zsecskó Rózsi néni) gondozta. Majd a fiatalon elhunyt Marsovszky Attila halála után, aki abban a sorban lett eltemetve, ahol a kereszt áll, szülei, Marsovszky László és neje, Zsuzsanna megkérték Rózsi nénit, hogy engedje át nekik ezt a feladatot. Hat éve tudok erről, mert akkor engem is elfogadtak, hogy autóval fognak vinni vasárnaponként a szentmisére. Azóta tudom, hogy amint tavaszodni kezd, fogják a kapát, gereblyét, virágtöveket, és ők azok, akik körülültetik a keresztet. Egész késő őszig törődnek vele. Koratavasztól virágzik a sok árvácska, tulipán és egyéb más virág, ősszel pedig a sok gyönyörű krizantém.

Kívánjunk mindhármuknak sok egészséget és a Jóisten áldását, hogy még sokáig gondozhassák a síremléket, amely azoknak lett állítva, akiknek a földi maradványai csak részben voltak átszállítva a régiből az új temetőbe. Nyugodjanak békében.

Varga Katalin, Tardoskedd

 

Mi a cél, élő robotok?

Kérdezném a párttól, amely most kormányoz, és az országtól. Kiket nevelünk, saját akarattal élő egyéneket, vagy élő robotokat? Kérdezi egy anya. Az én fiam művészi adottságokkal született. Lehetne szobrász vagy festő is, de ő egy gyárban dolgozik. A lényeg, hogy fizessék az adót. Ha a fiam a kilencvenes években született volna, több lehetősége lett volna. Most a jelen: választhatsz, melyik gyárba akarsz menni, igaz, külföldön is lehet dolgozni. Nem jó, ha az embernek olyan munkát kell végeznie, amit nem szeret, csak a pénz miatt. Régen voltak buszjáratok, és nem autókkal kellett munkába menni. Az emberekre nem gondolnak. Mi a fontos, az emberek élete, sorsa vagy a pénz, az adó, amit fizetnek?

Hermina

 

Közlekedni pedig kell!

Így teszem közzé Tengerész Henrik (1394–1460): „Hajózni pedig kell!” szállóigévé vált mondatának parafrázisát. Korábban a Vasárnap Kopertájában (lásd Mikszáth után szabadon) már érintettem a témát. Ám szükségesnek tartom tovább forszírozni. Említettem volt akkor, hogy Pelsőc, Tornalja, Feled, Fülek, Losonc fél négytől fél tizenegyig nincs közlekedésileg ellátva. Még kilátástalanabb a helyzet szombaton. Ezt tanúsíthatja egy Lubo nevű úr Tornaljáról, aki a mobilomon Magdi feleségén keresztül igyekezett mozgósítani rokonságát, merthogy utaztában egészen Angliából meg(ott)rekedt Rozsnyón. Gondolják el. Átutaztam Európát munkaszerzés végett, és ennek a sikertelenségével nem tudok hazajutni, hogy tisztát váltsak, és új erőt gyűjtsek. Vagy 35 km-re a lakásomtól. Legközelebb inkább jómagam is közmunkázom, és azalatt húzom a lapátot, esetenként seprűt, gereblyét végig a falu utcáján. Ezt-azt megtudok Lubóról, Lubótól, miközben félő, kiszorítja az elemet a mobilomból. Megpróbált rábeszélni, ha taxizom haza, onnan már csak egy ugrás Tornalja. Kérdésemre, miért nem kért kölcsön az ottani romáktól, feleli, szegények azok. Na, itt a világvége, már a cigányok se segítik egymást! Kérdésemre, kit választott legutóbb, azt feleli, Otompotom urat, erre csipkelődve buzdítom, hívja csak fel, hátha hazaviszi. Ez tehát a helyzet tömegközlekedésileg. Tengerész Henrik úgy kapta a nevét, hogy sohase járt tengeren, de megalapozta, hogy a portugálok lettek a világméretű tengeri felfedezés úttörői.

Ti, polgármesterek, kik sohasem tömegközlekedtek, pláne nem a késő esti órákban, szombaton, nem érzitek szükségét, hogy az új menetrendben legyen ilyen csatlakozás a fent említett korridor vonalán? A térkép szerinti felső járásokban a tömegközlekedés mindig is meg volt oldva, dacára minden „objektív” körülménynek. Csakhogy ott a polgármester „sztaroszta”, ott, ha megszólítom, rögvest eszébe juttatom, hogy „törődnie” illik avval, amit a tudomására hoztam. Nálunk, magyaroknál a polgármesternek meg az a „hiszete” (szóképzés tőlem), „Ő” a hopmester (udvari ceremóniák levezénylésével megbízott személy). Ebben a hiszetében teszi, amit tesz, így a tevékenysége inkább hasonlít egy egykori szakszervezeti üdülősére, mint közigazgatási jogkörrel felruházott felelős hivatalos személyére.

Országos képviseletünk felterjesztette, keresztülvitte és kész csoda, törvényerőre emeltette az alkoholszint tolerálását a bicikliseknél. Most már nyugodtan hátradőlhetnek ott Pozsonyban a parlamenti székeikben. Gratulálok! Kívánok még sok ilyen sikert. Választási ígéretük, kössük össze Pozsonyt kelettel Híddal, kezd valóra válni. Eleinte, igaz, csupán bicikliztetéssel. Ilyen távra el is kel az a bizonyos tolerálható alkoholszint. Ebből biztos nem marad ki sem Felső-, sem Alsó-Gömör! Ez egyszer! Nekem meg gömörödik (a Mikszáth által használt szó jelentésében) a gyomrom ennyi közért fáradozó meddő igyekezeten.

A Dumás

 

Hagyományos kalács jótékonysággal fűszerezve

Jótékonysági céllal szervezték meg idén a pati Hagyományos kemencés ízőrző délutánt. A harmadik alkalommal megtartott rendezvényen a pati gyökerekkel rendelkező, leukémiában szenvedő Gelle Szofi részére gyűjtött a szervező, a pati vöröskereszt.

Hók Adrianna, a helyi szervezet elnöke szerint a vártnál sokkal nagyobb számú adakozó és vendégsereg érkezett a környékről. A kemencés sütést a komáromi F&K pékség biztosította, természetesen bérmentve. Több mint 1000 pogácsa, 100 „pati kifli”, 50 rétes, 56 kalács, számtalan kenyérlángos, kuglóf, pizza, káposztás lángos, sőt sült csülök és egyéb finomság került ki a pati asszonyok keze alól, akik április első szombatján már reggel hattól sürögtek a konyhában. Mondani sem kell, percek alatt elfogyott a sok finomság a nagy számú vendégseregnek köszönhetően. A kellemes napsütéses délutánt a finom ízek mellett rövid kultúrműsorral is színesítették a szervezők, akik a szponzorok felajánlását a hároméves kis Szofi és a szülők nevében is köszönik.

czm

 

Az én szülői házam

Egy Ipoly közeli kedves kis faluban, a közút mellett, a kultúrtörténeti emlékként nyilvántartott római katolikus templom védett övezetében, temetőközelben van az én szülőházam. Drága szüleim halála után objektív okok miatt sajnos meg kellett válnom tőle. Jelenleg a falumúzeumhoz tartozik. Bár kedves feleségemmel a település más részében lakom, ha elmegyek előtte, mindig egy sóhaj tör fel belőlem.

A tájház vezetőnőjének többszöri invitálására a fiam segítségével meglátogattam egykori otthonomat. Ez a látogatás sok szunnyadó emléket újraélesztett bennem:

– az első bécsi döntés előtt egy nappal születtem itt

– ebből a házból vittek a keresztelőkúthoz keresztszüleim

– ebben a házban ejtettem ki az édesanyámtól tanult első magyar szavakat

– ebből a házból kezdtem iskolába járni

– itt éltem át gyermek- és ifjúkoromat, a felnőtté válás időszakát, a második világháború borzalmait, a hontalanság megalázó éveit

– ebbe a házba tértem vissza pozsonyi tanulmányaim és a katonai szolgálat teljesítése után

– kedves szüleim példáját követve ebben a házban kezdtem lerakni az új család alapjait, melynek köteléke még 55 év után is szilárd

Meggyőződésem, hogy saját útjukat járó gyermekeink is így fognak majd visszaemlékezni arra a fészekre, ahonnét kirepültek.

Budai Ernő, Százd

 

 

 

KopertaAd Meghitt percekAd Naszvad csalogányaVannak még jó emberekMi a célélő robotok?Közlekedni pedig kell!Hagyományos kalács jótékonysággal fűszerezveAz én szülői házam

Ajánló