Ismét kapósak a csehi hajlokok

A helyi családok által egykor borkészítésre használt épületek egyre népszerűbbek a fiatalok, na és persze a nyitraiak körében. Jó állapotban fennmaradt archaikus építészeti megoldások, relatíve kis szőlőparcellák, rengeteg szakrális emlék. A csehi pincesoron járva az idő sem siet annyira, mint egy átlagos munkanapon.

Itt felejtett múlt

Fogja magát, belevágódik az egyik hajlok elé, talán büntetésből kiállított kiszolgált art-déco fotelbe, feltör egy diót, és szándékos szórakozottsággal  szemléli a szénaszagú, szemérmetlen szeptemberi szerdát. Annyifelé akad dolga, és annyiféle, hogy az ilyen köves-hantos-göröngyös utakon megközelíthető helyekre alig jut el. Pedig, ami azt illeti, éppenséggel busszal is jöhetne, hiszen a csehi szőlőhegyre busz is jár, vagy ha nem jár is, legalább van egy közeli megállója, ahonnan be lehet ballagni. De mint tudjuk, az idő nem busszal jár, hanem megállíthatatlanul. Itt-ott azért lefékez ő is, beleül a rozzant fotelbe, feltör egy diót, és siet is tovább.

Persze észre sem veszi, hogy miket felejtett ott a csehi pincesoron, ennek a mindössze 580 hektárnyi falunak a szőlőhegyén, úgyhogy mi megnéztük helyette. Ott felejtett például sok egyedi vakolatdíszt, meg egy majdnem eredeti állapotban fennmaradt kecés pincét. A kecés pince a helyi présházak egyik típusa, sátorszerű építmény, amely messziről úgy fest, mintha egy tetőszerkezetet valaki lepottyantott volna a földre. Az a néhány, ami még ebből a típusból a csehi szőlők közt megmaradt, hullámpalával van letakarva, mert az tartósabb, mint az eredeti tető, amit árpaszalmából, kecéből fontak. De ahogy említve volt, az egyik ilyen pince palája alatt még ott az eredeti, fonott szalmatető. Ezt a típust egyébként hajlott pincének is nevezték a helyiek, ugyanis az említett tetőszerkezethez leginkább hajlott fatörzseket használtak, így tágítva a belső teret, a végeredmény pedig kicsit a gótikus ablakok tört ívére hasonlít. Persze csak annak, aki látott már gótikus ablakot.

A másik meghatározó pincetípus a falas pince, ami nem más, mint vályogtéglából épített présház, cseréptetővel. Ahogy a Zoboralja más részein, például Pogrányban, itt is elterjedt építészeti megoldás, hogy a homlokzati rész ereszét féloszlopokkal meghosszabbítják, hogy tárhelynek használhassák (leggyakrabban a hordók szárítására). Egy másik itteni jellegzetes tárolóhelyiség a leeresztő, amely nem más, mint az épület leghátsó részének meghosszabbítása egy ferde tetővel, mely alá oldalsó ajtó vezet. Ilyet majdnem minden csehi falas pincénél találunk. Az önkormányzatnál egyébként 270 házszám van kiadva présházakra, ebben viszont már benne vannak azok is, amelyek esetében még csak az építési engedély van meg – a de facto létező épületek száma 240 lehet.

 

Feri bácsi macskája

Eredetileg nem volt a pincesor ilyen sűrűn beépítve, magyarázza Kupeček Róbert polgármester. „Ezek itt például mind Csámpai-földek voltak, egy pince volt rajtuk, de aztán ahogy az öröklődéssel osztódott, mindenki felépítette a magáét, a pincék szaporodtak, a földek meg szűkültek” – teszi hozzá Kupeček.

Cirokcsomók lógnak az egyik pinceajtó körül, Feri bácsi állítólag cirokseprőket csinál. Hát a Feri bácsi merre? Dolga van. Helyette a macskája fogad minket, pontosabban próbál feleszmélni, mit akar itt ennyi ember. De préselni már préselt, a naspolyafa alatt ki van borítva vagy két présre való törköly. Mellette egy régi női bicikli. Az volt a trükk régen, hogy hagytak itt biciklit a pince előtt, hogy ha valaki jön lopni, azt higgye, itt a  gazda. De Feri bácsi biciklijén húsz éve biztosan nem ült senki, kezdi is visszavenni a természet.

Ami a csehi pincefuratokat illeti, egyszerű, néhány méteres, földbe kapart pincékről van szó, terméskövekből itt nem építettek pincét, ha nedves volt a talaj, a kapart furatokat erősítették meg téglával. Van viszont egy présház, melynek pincéje állítólag vagy ötvenméteres. Ezt az első világháború előtt egy Thuróczy Krachúny Dezső nevű illető használta. Ő bérelte ugyanis az esztergomi káptalan itteni birtokait. Ez volt az egyetlen nagybirtok a faluban, egyébként az összes föld a helyiek tulajdonában volt. Ennek megfelelően a csehiek közül sokan piacoztak, és a szövetkezetesítés idején is a járás utolsó települése voltak, amely belépett a tsz-be. A falu határában egyébként nem csak pincék, hanem hatalmas természetes üregek is vannak mélyen a földben, földgáz tárolására akarták őket használni, ezért a közelmúltban rezonancia-tesztekkel mérték fel a nagyságukat.

 

Bulizni és pihenni jönnek

Bár jelenleg sok pince üres, 50–80 éve ez még fordítva volt, egy pincét több rokon család is használt, egyszerre szüreteltek, aztán megvolt, melyik hordó tartalma kié. Persze olyan is volt, hogy megcsapolták a másikét, de hát a családi élet sokrétű jelenség.

Egyébként a fiatalok az utóbbi években kezdik felfedezni a csehi pincesort, kijönnek születésnapokat ünnepelni, sütögetni. „De csak eddig jönnek” – mutatja Kupeček Jani bácsi az egyik présház és a szőlősorok közti területet. Tovább már nem mennek, vagyis a szőlőtőkék közti munka egyelőre nem vonzza tömegesen a fiatalabb generációt. Viszont vannak, akik ki is költöztek, ráadásul a 9 kilométerre fekvő Nyitra lakosainak is ideális kikapcsolódási forma, ha megvesznek egy itteni nyaralót, és felújítják. A telekárak ennek szellemében meg is ugrottak, teszi hozzá Kupeček Róbert.

Itt is, mint más helyeken Zoboralján, Nyitra környékén, nagyon sok a szakrális jellegű emlék: a Szent Orbán-szobor mellett a présházak homlokzatain is fel-felbukkan az íves kialakítású vakablak, a szentek szobrainak lakhelye, vagy a vakolatdíszek közt a kereszt, a kehely és ostya motívuma. A pisaiaknak ferde tornyuk van, a csehieknek meg ferde szobruk – a pincesoron található Szent Orbán talapzata az utóbbi években elferdült. Itt szokott Orbánra misézni a plébános májusban. Ősz végére terveznek egy brigádot, szétszedik a talapzatot és kiegyenesítik, talán a mellette álló hatalmas juharfák gyökerei mozdították meg. 

 

Őseink prősei 

Régen sűrű sövénnyel volt körülültetve a csehi szőlőhegy, kijárat csak egy helyen volt, azt pedig a hegycsőszök őrizték. A Pócsik József pincéjében található prés, vagy ahogy itt mondják, prős még abból az időből származik. „Ezen még én is prősöltem harminc éve” – mondja.

Hajdú János egy régi darálót mutat. „Nagyapám a tehenével a nyitrai vásáron második helyet nyert a járás legszebb tehene versenyen, a díj ez a szőlődaráló volt, az első díj vetőgép. Hajdú János nagyapja oltott először szőlőt a faluban, fehér kadarkát, a tőkét nemrég vágták ki. Ő egyébként 1895-ben született, az első világháborúban huszonéves katona volt, idősebb korában ide hordtam neki fel az ebédet, itt ültek a korabeliekkel a pincénél, mindig a háborúról beszélgettek.”

A front a falun gyorsan átment, volt olyan, hogy a német kiment a kertkapun hátul, az első kapun már jött be az orosz. Persze a helyieket ez sem érte váratlanul: a hordókat beásták a földbe, hogy a katonák ne találják meg.

Aztán az idő megint ide keveredik, megint behuppan a rozoga fotelbe, megint feltör egy diót, és megint konstatálja, hogy nem csinált semmit a csehi pincesoron. Aztán megállapítja, hogy jól is van ez így.

 

 

 

 

 

PincesoronVeres Istváncsehi

Ajánló