Mózes egy, huszonkettő

A Mózes egy, huszonkettő a Bibliát idéző cím: maga az írónő is Ábrahám és Izsák történetével vezeti be regényét. Az Úr azt kívánja Ábrahámtól, hogy engedelmessége jeléül áldozza fel neki fiát, Izsákot. S mikor ezt már-már megteszi, az Úr megkegyelmez neki, és visszavonja utasítását. A regényben klasszikus Ábrahámok vannak, háborút megélt, gyermekeiket féltő, de önmagukat is sajnáló szülők és nagyszülők.

 Az Izsákok pedig mai, lázadó fiatalok, akik nem akarnak áldozatokká válni, nem kíváncsiak szüleik múltjára, szenvedéseire, beteljesületlen vágyaikra, hanem a maguk választotta úton akarnak haladni saját céljaik felé. Gál Hugi és Ádám, Bartos Márta és Gyuri, valamint Huszár Miklós a modern kor gyermekei, együtt érzik jól magukat, együtt vágynak egy jelképes szigetre, el minél messzebb a szülőktől, nagyszülőktől, akiket csak nagy adag cinizmussal tudnak elviselni: „nagyanyám mint ostromolja visszataszító módon az istent, hogy gondja legyen rám… apám ifjúságát rázogatja megint elém, mint valami ázott lobogót… anyám valami zseniális módon megint úgy fogalmazta meg a dolgokat, hogy az ő megsértett anyasága, elfuserált élete, sebzett szíve került a központba.” A tizenéves gyerekek számára „rettenetesek a negyvenvalahány éves öregek, mikor elkezdenek küzdeni a bomlás ellen, villogtatják vásárolt fogukat, vézna hajukat rendezgetik”. Sértő, ám őszinte szavak, melyeket a szülők nem akarnak meghallani. Pedig a fiatalok az önállósodást, a szülői háztól bármi áron való elszakadást komolyan gondolják. Ezért dobják ki csontkockán, hogy az egyik lánynak, bár még mindkettő kiskorú, teherbe kell esnie a szelíd, művelt, ám kissé naiv Miklóstól, aki bizonyára kap majd az anyjától egy lakást nászajándékul. S ez lesz az a sziget, ahová mindnyájan elvonulhatnak, ahol nem kell szüleik örökös panaszkodását hallgatniuk elrontott életükről, sikertelen házasságukról, beteljesületlen szerelmeikről, áldozatvállalásukról. A játék azonban komollyá válik: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza, hogy vele teljesen új életet kezd: „nem akarok emlékezni semmire, ami mögöttem van, én üres kézzel megyek a szigetre.” Vajon Miklós is így akarja? Ezt a regényt olvasva tudjuk meg. Szabó Magda hőseit tanári korszaka idején ismerte meg. S hogy milyen nagyszerűen megértette a diákjait foglalkoztató problémákat, azt a könyv megjelenése után hetekig a lakásához vándoroló és beszélgetésre vágyó fiatalok bizonyították. Ez a regény is nemzetközi sikert aratott, tíz francia nyelvű kiadást ért meg, és szerencsére a magyar olvasó is újra meg újra kezébe veheti.

 

Jövő héten Szabó Magda A pillanat című regényét mutatjuk be

Ajánló