Kép Film Europe

Csallóközi Barackliget

Drámai sodrású szerelmi háromszög, lenyűgöző természeti környezetben. A napokban bemutatott szlovák játékfilmben magyar színészek a főszereplők. A balladisztikus zenei aláfestésben Ghymes-zene is szól.

„Kengurus” hangulat jön be a film elején, bár a teherautó kabinjába nem Tarján Györgyi kapaszkodik fel, hanem Tóbiás Szidi, a volánt pedig nem Gálffi László tekeri, hanem Cserhalmi György. A kocsi sem a Balaton felé száguld, hanem a Csallóközbe; egy csallóközi kis faluból ingázik a nagyvárosba. A szerelem sem plátói, hanem testi. Nagyon is testi. A kocsi utasfülkéjében vad, a prüdériának minden láncát széttépő szeretkezésbe csap át a városi szlovák nő és a falusi magyar férfi véletlen találkozása. A későbbiekben is nagy szeretkezésekre korlátozódik a románc a hét egy meghatározott napján, amikor a teherautó-sofőr zöldséget-gyümölcsöt szállít a városi piacra. Lopott percekre találkozik a nővel, ilyenkor fékevesztett vággyal esnek egymásnak. Egy nap aztán elmarad a férfi, s mivel hírt sem ad magáról, a nő úgy dönt, megkeresi.

Érzelmi háromszög
Szabadságot vesz ki. Használtautó-piacon válogat, hogy alkalmas járművet találjon a tervezett nagy úthoz. Már-már megállapodnak az egyik kocsiban, amikor megpillantja azt a sok kilométert lefutott, kopott-roggyant ZIL teherautót, amellyel a férfi szállított korábban. Megveszi, és elindul vele, annak a reményében, hogy odalent, Dél-Szlovákiában, a férfi oldalán megtalálja a boldogságot. Egy kukoricás mellett átélt sikamlós kaland után megérkezik a faluba, befordul a kocsma elé. A csapos nő útbaigazítja a férfi tanyája felé, olyan kiszólással, amelyből kiderül: hiábavaló az igyekezete, feleslegesen tette meg a nagy utat, a találkozás nem fog összejönni.
Mégsem fordul vissza, kimegy a tanyára. A férfi két fiát, Lajcsit (Mokos Attila) és Jancsit (Nádasdi Péter) találja az elhanyagolt gazdaház előtt, a gondozatlan udvaron. Lajcsi gyanakodva fogadja, neki inkább apjuk kocsija szúr szemet, mintsem a nő jelenléte. Jancsi udvariasabb, közlékenyebb, közeledőbb.
Lajcsi a jövevény titkát próbálja felfedni, a talányt, hogyan jutott a kocsihoz. Komoly szerepe van az autónak, mivel erős érzelmi töltettel van jelen a történetben. Nemcsak azáltal, hogy kort, életmódot, hangulatot és nosztalgiát idéz. Hanem főként azért, mivel több szálon kapcsol egybe személyes sorsokat. Sorslegenda fűzhető hozzá. Korábban a tanyasi családnak a sorsában játszott szerepet, aztán apa és fiai sorsát határozta meg, majd az apa és a nő sorsához is köze lett, s mostantól, hogy visszakerült a tanyára, hármójuk sorsát is összeköti.
A fogadtatásban, ahogy Lajcsi és Jancsi viszonyul a nőhöz, eldől a jövő, hármuk közös jövője. S ebben az első közös jelenetükben átveszi a dominanciát a két testvér. Két szálon kezd érdekessé válni a folytatás. Azzal, ahogy folyamatosan mutatkozik meg a testvérek személyisége, jellembeli különbözőségük. A nő iránti vonzalmukból hatalmas energiákkal tomboló testvérdráma bontakozik ki.
A nő, Babika (Tóbiás Szidi) éjszakára is marad. S bár olyannak tűnik ebben a környezetben, mint tanyasi udvaron a hattyú, úgy ébred, úgy kezd mozogni e létben, mintha mindig is barackot szedett és faggatott volna cefrének, mintha lepárolt, bűzös gyümölcsbélben turkált volna egész addigi városi élete során. Kezd gyökeret ereszteni a tradícióihoz ragaszkodó barackligetben. Lassan a két férfi is oldódik irányában. Közelítene a félénkebb, elfojtott érzelmeivel küszködő Jancsi is, ám Lajcsi előbb hagyja magát behálózni. Talán csak azért, mert kényelmesnek tűnik számára, hogy megállapodhat. Hogy ezentúl nem a kocsmába kell járnia kielégülésért – ahol alkalmi pinceszexre vonulnak el a pultos nővel –, hiszen Babikával házhoz jött az élvezet! Feleségül veszi őt, és „használni kezdi”, ahogy ott, a tanyavilágban bánni szokás az asszonnyal. Vágyból, kötelességből, szokásból, muszájból, az élet férfijogú rendjét követve elveszi tőle, megadja neki, ami jólesik.
Jancsi csalódottan nézi, hogy lemaradt Babikáról. Ő másképp közelített hozzá és próbálta megkörnyékezni. Gyöngédebben, érzelmekkel. Ám mivel úgy véli – minden bizonnyal bátyja példájából és abból, amit megélhettek apjuk mellett –, hogy a férfiasságot és a férfi fölényét a testiséggel kell bizonyítani a nő felé, Lajcsi és Babika lakodalmának hajnalán nekidönti a házfalnak a menyasszonyt. Lopott együttlétüket azonban a falu bölcs öregje (Dráfi Mátyás) nem engedi kiteljesedni.

Intelligens humor
Innentől kezdve – Jancsi ördöngös erejű asztali táncával indítva – görög drámai energiákkal, tragikus futamokkal zajlanak az események Babika és a két testvér érzelmi háromszögében. Rengeteg élvezhető, egymást fokozó, felerősítő epizóddal, telítve oly mértékben átélhető érzelmekkel, hogy a néző teljességgel magáénak tudja érezni azt, amit a vásznon lát. Valószínű azért is, mivel tragikus motívumai ellenére nem lehengerlően búskomor és nem lehúzó ez a mozi. Intelligens humorral oldja a feszültséget. A kocsma pinceraktárában zajló sikamlós jelenet olyan hatást képes kelteni, mint a fanyar humorukról ismert cseh filmek hasonlóan pikáns motívumai. És nem öncélú az egész kocsmát megrázó pincei szeretkezés, hiszen amikor másodszor is megrázkódik a csapospult, tudjuk, hogy nemcsak Lajcsi váltott, hanem a kocsmárosnő (Molnár Xénia) élete is más sínre került.
Példaértékű ez az új szlovák játékfilm. Szlovák alkotók merítenek a csallóközi létből. Mozijuk a szlovák–magyar együttélést érinti, a bemutatott egymásmellettiséggel azonban nem élez nemzetiségi konfliktusokat. Érezni, hogy a forgatókönyvíró, Peter Lipovský nem kívülállóként szövi az eseményeket, s nem is fikciót teremtett. Sztorijával az általános emberi érzelmekre figyel. Olyan epizódokból sző drámai fonalat, amelyek arról szólnak, hogy szlovák és magyar szereplők boldogulni akarnak, nem egymásnak feszülni. (Még a futballpályán történteket is feloldó abszurd-groteszk stilizálással mutatja, hogy ne keltsen ellenségeskedést.)
Magyar színészek keltik életre a hősöket. Magyarul beszélnek egymást közt (dialógusaik szlovák feliratokkal követhetők), ugyanakkor semmi gondjuk a kétnyelvűséggel.
Felkavaró, maradandó élményt nyújt a Barackliget című új szlovák film. Még úgy is, hogy nem tipikus, minden háznál napirenden tetten érhető valóságot tálal. Viszont olyan találó motívumokból, apró realitásokból építkezik jelenetről jelenetre, amelyek ismerősnek tűnnek, nem tudni pontosan honnan, de ott vannak az emlékezetünk mélyén. S e valóságszeleteket olyan egyszerűséggel rakja össze a rendező, Peter Bebjak pergő történetté, mintha Bözsi mama mesélné a faluvégi kispadról. Ehhez az egyszerű stílushoz igazodik Martin Žiaran operatőr fényképezése is tiszta, trükközés nélküli, természetes felvételekkel. Jó nézni. Elejétől a végéig.

Ajánló