Vasárnap | | Olvasmány

2017.08.17.

Manapság a tévénézés a legelterjedtebb népi szórakozásnak számít. Tévézni sokféleképpen lehet, és nem biztos, hogy kultúrbarom az, aki ezt teszi. Jómagam például szenvedélyes tévénéző vagyok már a múlt század hatvanas éveitől. Azóta meg, közhely, de valóban bejött a szobába az egész világ.

2017.08.17.

Harminckét éve vagyok itt köztetek, de annyit még nem dolgoztam, mint idén. Minden nagyon flottul ment, kilencvenöt százalékra megközelítette az elképzeléseimet, és ez jó, mert csak ötszázaléknyi részért kellett aktívan idegeskednem, hiába vagyok híve „az idő mindent megold” rejtelmeinek. És így belegondolva, a kilencvenöt százalék nem is olyan rossz.

2017.08.17.

Néhány hónappal ezelőtt kaptam ajándékba volt gimnáziumi tanárnőmtől, Bodnár Máriától. A műről ekkor hallottam először. Miután napjainkban ha gyors információra van szükségünk, az internethez folyamodunk, én is így tettem.

2017.08.17.

„Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. (…)