A kutya is csak ember

„A kutya még nem ember, de már nem is egyszerűen egy állat. A kutyát az ember kiragadta az állatvilágból, itt-ott igazított rajta, és most megdöbbenve észlelnie kell, hogy egyben s másban rá hasonlít.”

„A kutyát sok évtizedes együttélésünk során mi teremtettük a magunk képére és hasonlatosságára. A kutyák valóban az ember legodaadóbb szolgái, társai, barátai. Ebben a hosszú-hosszú folyamatban a kutya farkas őseinek sok képességét elvesztette, és helyettük a szeretet képességét, a fejlett szociális intelligenciát, az együttműködés emberi eszközeit és az emberi viselkedés bizonyos mértékű megértésének képességét is elnyerte. Ez a lassú, de mégis igen eredményes azonosulási folyamat kötelezettségeket is ró az emberre. Meg kellene fontolnunk, hogy az erkölcsi elveinket, legalább azok egy részét a kutyákra is kiterjesszük. Azt hiszem, a kutyákat is megilleti az emberséges bánásmód.”

A két idézet Csányi Vilmos: Jeromos, a barátom, valamint Bukfenc és Jeromos című könyveiből való, Vrabec Mária választotta a heti témájához. Csányi Vilmos pedig – de szerintem ezt az igazi kutyatulajdonosok vagy inkább kutyakedvelők tudják – világhírű etológus, az állati és emberi viselkedés kutatója, számos könyve szól a kutyák természetéről. Olvasóim pedig azt tudják, hogy lassan három éve magam is kutyatulajdonos lettem. A kutyáktól rettegőből váltam farkasokkal táncolóvá. Mivel nem kenyerem a törvénycikkek olvasása, bevallom, mit sem tudtam arról, hogy az eb tárgyi tulajdon, ha tudtam volna, már régen jól felháborodom. Hát már hogy a csudában lehetne tárgy egy élőlény? Ez már még csak nyelvileg is katasztrófa, márpedig Esterházy Péter óta tudjuk, a nyelv az úr. (Istenem, pontosan egy éve volt, július 14-én, csütörtök, pontosan így ültem itt, mint most, amikor zavartan bejött az Éva, hogy közölje velem, meghalt. A mester teste elment. Borzasztó csütörtök volt. Még mindig nem hiszem el. Várom, hol, melyik könyvfesztiválon jön majd szemben velem. Akinek ő eljött… Köszönöm.)

No, de most idén van, vissza a tárgyhoz! Azt sem értem egyébként, hogy a most beadott törvénytervezet miért csak a kutyákról szól. Bár eredendően nem szenvedhetem a macskákat, ugyanúgy büntetendőnek tartom, ha valaki abban leleli örömét, hogy kínozza, mintha egy hitvány embert kínozna, kötné autó után és húzná végig az aszfalton. Mert lett légyen bármilyen hitvány is egy ember, élőlény, isteni teremtmény, a bántalmazó tehát a hitványnál is hitványabbá válik tette által. Mondanám viccesen, ha vicces volna, hogy az ilyet autó után kötni, és húzatni jó sokáig az aszfalton oda-vissza. Ugye-ugye?

No és a ló? A ló, e nemes állat, intelligenciája magasabb, mint némely embereké? A ló is tárgyi tulajdon? És a többi és a többi, a haszonállatok például ezek alapján büntetlenül kínozhatók? Nem szeretnék elhamarkodott következtetéseket levonni mindebből, hiszen a törvénycikkek olvasása továbbra sem kenyerem, biztosan van valami logika vagy megmagyarázható az alapelgondolásban, olvassák el inkább Vrabec Mária írását és az állatorvos véleményét. Én mindösszesen csak annyit szeretnék leszögezni, hogy foglaljanak bár törvénybe bármit is emberek, kínozni, bántalmazni semmilyen élőlényt sem lehet, pontosabban nem szabad, erőszakot elkövetni, más fájdalmán élvezkedni még háborúban is bűn, a patkánytól is emberséges módon illenék megszabadulni. Hogy finom legyek, mint egy balerina. És hát azért ne hagyjam szó nélkül a másik végletet sem, mert szerintem a kutyák (állatok) szó szerinti emberszámba vétele is vétek, a tüllszoknyába öltöztetett szegény eb pont úgy érezheti magát, mint egy pórázon vezetett ember. Mert abban azért egyezzünk meg, hogy minden ember élőlény, de nem minden élőlény ember.

Vannak állatok.

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

 

VASÁRNAP pedig ráöntöttem (mennyi öntés!) a kiskutyákra az egészet, az egészemet.

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

 

 

 

 

 

emberkutyaCs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Ajánló