Egyenes úton

Egy éve ment el Esterházy Péter. Válogatott labdarúgó öccse, Márton révén unokahúga, Esterházy Fanni Frenák-táncos róla is vall. Már táncolt, amikor huszonegy évesen kiment Angliába. De még előtte, a klasszikus balett helyett inkább a fitneszt választotta.

 Később a musical-, a dzsessz- és a modern táncot. Igazából azonban egyik sem érdekelte. A kortárs tánc Londonban lépett be az életébe. Ott döbbent rá, hogy ezt kereste, ezt kívánja a teste. Esterházy Fanni ma már a Frenák Pál Társulat tagja.

 

Hány évesen ébredt rá, hogy egy híres történelmi család sarja?

Nem volt ráébredés a részemről. Bennem ez így nem merült fel soha, hogy Úristen, én egy történelmi családba születtem. Nekem ez teljesen normális dolog. Általános iskolás koromban sem éreztem valami rendkívülit ezzel kapcsolatosan, amikor a tanáraim arra kértek, hogy beszélgessünk a családfánkról, hogy ez engem miképpen érint, és jár-e valamiféle kiváltsággal.

 

Egyáltalán: sima általánosba járt, vagy valami kivételes képzésben volt része?

Semmi ilyesmi! Teljesen hétköznapi általános iskola után ugyanolyan gimnáziumba jártam, majd kétéves szakképzés következett, ahol az egyik tanárom azt javasolta, menjek ki külföldre, ott tegyem próbára magam. Így kerültem ki Londonba, ahol három évig tanultam egy kortárs táncegyetemen. Azonnal megszerettem a várost is, az iskolát is. Mindenki kedves volt és nagyon befogadó. Többféle technikát tanultunk. Volt köztük, amit csak a testem szeretett, én kevésbé, de a kortárs tánc színházi oldala ott nyílt meg előttem. Ami a legjobban tetszett az iskolában: megadták a technikai alapokat, és mindenkit nyomtak a kreativitás felé. Hogy produkáljunk valamit. Megadták a lehetőséget, hogy darabokat hozzunk létre. Akár nagyszínházit, akár mozgásalapút. Ránk volt bízva.

 

Alkalomadtán pedig eljárt a Royal Ballet előadásaira, és csodálta Carlos Acostát, a társulat világhírű kubai táncosát, aki a neoklasszikus balett csillaga.

Én nem vagyok klasszikus balerina alkat. Itthon, még London előtt nem is jártam az Operába, pedig szeretem a klasszikus balettet. Acosta maga a tökéletesség. Csúcstáncos. Gyönyörű és zseniális.

 

Vissza a nevéhez, az Esterházyhoz. Kellemetlen helyzeteket nem kellett megélnie?

A nevem miatt? Egyetlen fura élményem volt ezzel kapcsolatosan, de az sem olyan tragikus. Nem emlékszem, hány éves lehettem. Édesapámhoz jöttek interjút készíteni. Ott ültünk mi is a közelében, a húgommal. Hogyan viseljük, hogy Esterházy a nevünk, hangzott a kérdés. Mi már ezt megszoktuk, feleltük a húgommal. A cikkben viszont az jött ki, hogy „a gyerekek szívesebben lennének mások, mint Esterházyk”. Nem akartunk hinni a szemünknek, hiszen egyikünk sem mondott ilyet. Mi ezzel tényleg nem foglalkozunk. Tizenhét éves koromban, cserediákként egy évet töltöttem Amerikában. Ott kezdtek először komolyan faggatni a családomról, mert ismerős volt nekik a név, hallották már, és kértek, hogy meséljem el, ki is vagyok valójában. Addig semmi. Még a családi összejöveteleken sem volt ez téma nálunk. Amerika óta viszont tudom, hogy erre bármikor rákérdezhetnek. Ez tényleg olyan név, amelyre büszke lehetek.

 

A négy Esterházy fivér között korban hol áll a sorban az édesapja?

Ő a legfiatalabb. Esterházy Márton. Péter volt a legidősebb, és van még György és Mihály. György már nyugdíjas, Mihály Bécsben él, apu az Európai Labdarúgó-szövetség ellenőre. Sokat utazik. Mindent ő ellenőriz a meccseken.

 

Ha összejön a család…

…akkor vagyunk harmincvalahányan. Szülők, gyerekek, unokák. Szoros kapcsolatban vannak az Esterházy testvérek. Ha együtt vagyunk, mindenki örül a másiknak.

 

Ki főz egy ekkora társaságnak?

Édesanyám, plusz a többi feleség. De mi, gyerekek is besegítünk.

 

Gondolom, Esterházy Péter összes regényét olvasta.

Nem.

 

Akkor majdnem mindet?

Azt sem állíthatom.

 

Nem volt ő kötelező olvasmány a családban?

Egyáltalán. A Fancsikó és Pinta nagyon tetszett. Az Egy nő is. A Hasnyálmirigynaplót közvetlenül a halála után olvastam. Most kell egy kis szünet, aztán majd elolvasom a többi művét is.

 

Szoros kapcsolatban volt a nagybátyjával?

Péter mindenkivel jó viszonyban volt a családban. Mi a húgommal mindig úgy éreztük, különleges kapcsolatban állunk vele. Bár egy utcában laktunk, mindennap mégsem találkoztunk. Ha nálunk volt, nagyon jól elbeszélgettünk. Vele nagyon hamar kialakult egy szorosabb kötelék. Rengeteget dolgozott, és sokat utazott. Néha hónapokig nem láttuk egymást.

 

Édesapja és a nagybátyja hasonlítottak egymásra?

Az orruk. A vérmérsékletük nem. Apám higgadtabb és nyugodtabb alkat, mint amilyen Péter volt. Persze, ő is tud lobbanni, de az agyát akkor sem dobja el. A gesztusaik is mások voltak. Pétert, ha élhetek ezzel a kifejezéssel, művészibbnek láttam. Nagyon el tudott mélyedni bizonyos dolgokban. Édesapám két lábbal áll a földön. Ő az, aki visszaránt minket, ha a húgommal már nagyon szárnyalunk.

 

A Frenák Pál Társulat mikor lépett be az életébe?

Miután hazajöttem Londonból, másfél évig a Kecskemét City Balettben táncoltam. Pali koreográfiáit előbb a videómegosztón láttam. Úristen, nálunk ilyen is van? Ez zseniális! Teljesen odavoltam. A Tricks & Tracks, a Fiúk, az InTimE valósággal lenyűgözött. Londonban nem foglalkoztam azzal, hogy mi vár rám itthon, mert úgy terveztem, hogy kint maradok, vagy megyek tovább, csak nem haza. Három év után végül mégis hazavezetett az utam, pedig nagyon megtetszett London. Valamitől besokalltam, és hirtelen kíváncsi lettem arra, hogy mi van itthon. Egy-két hónapra jöttem, aztán maradtam. Megismertem a páromat, és a szerelem itthon tartott. Ő is táncol. Általa ismertem meg személyesen Palit. Megnézte pár videómat, bejártam a próbáira, megtanultam egy részt a Birdie-ből, majd felhívott, hogy szeretne velem dolgozni. Én meg nagy vigyorral az arcomon ugyanezt mondtam neki.

 

Azóta szerepet kapott tőle a skandináv mitológia és az izlandi sagák motívumaira épülő, de a harcművészetek formanyelvéből is merítő Lutte-ben, és bekerült pár korábbi előadásába is.

Nagyon jól érzem magam az ő világában. Rendkívül érzékeny alkotóművész, akinek egyszerre rengeteg dolog van a fejében, mégis kontroll alatt tartja a gondolatait, tisztán látja, mi hogyan működik. Pillanatok alatt képes megteremteni azt a légkört, amit éreztetni akar. Erre nem sok alkotó képes. A többség lebontva dolgozik, hogy most jön ez, majd az, később amaz… nála minden egyszerre jön. Mint a mozivásznon.

 

Bár a Lutte-ben dolgoztak együtt először, nekem úgy tűnt, nagyon a magáénak érzi Frenák stílusát, mozgásvilágát.

Tényleg jól érzem magam nála, de küzdök is rendesen. Imádom a vadságát, a merészségét, hogy feszegeti a határokat. Nem riad meg semmitől.

 

A darab végén szarvasként jelenik meg a színen. A reményt, a csodát, az értelmes várakozást jeleníti meg.

Ezzel a jelenettel szenvedtem a legtöbbet. Nehéz volt. Minimális mozgással, annyira intenzíven kell jelen lenni, hogy a néző emlékezetébe szinte beleégjen ez a kép. Pali, érthető módon, szívta a véremet. Nem volt könnyű megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a karaktert megőrizve a figura stabilitását is megtartsam. Súlyos a cipőm, agancs van a fejemen, s közben még arra is figyelnem kell, hogy a rajtam levő drótmaszk visszaveri a fényt. Néha semmit nem látok. Mintha vakon közlekednék. Úgy kell mennem lassan, apró, finom léptekkel, hogy tartsam az egyenes vonalat, de a figura lelkületéből nem eshetek ki.

 

Megfogalmazta magának, merre megy az úton?

Az elérhetetlen felé, ami talán mégis elérhető. Nekem Esterházy Péterről szól ez a jelenet. Rá gondolok, ahogy ott állok a színpadon. Sokat beszéltünk erről Palival. Elhunyt hozzátartozóink folyamatosan jelen vannak az életünkben. Érezzük őket. Feléjük tartunk az úton.

 

De a pályán, táncosként, most a helyén van.

Nagyon örülök, hogy bekerültem Palihoz. Imádja a testem ezt a stílust. Ez nem az a fajta mozgás, amire azt mondom, köszönöm, ez is megvolt, több nem is kell belőle, jöhet valami más. Nem. Ezt viszem tovább. Amúgy sem vagyok az a tervező, mindent előre látó típus. Az érzéseimre hagyatkozom. Megélni mindazt, ami az adott pillanatban történik. Ezt is meg kell tanulni. De megéri!

 

 

 

 

 

SztárunkSzabó G. Lászlóesterházy fanni

Ajánló