Veszélyes-vidám tengerpart

Goán nyaralunk már két hete. A goai tengerpart az egyik legveszélyesebb a világon. A goai tengerpart a legvidámabb tengerpart a világon. A hőség rettenetes, a tenger zavaros, a kóbor kutyák mogorvák. Busszal érkeztünk Anjunába, ami egy kis hippi üdülőtanya a goai parton.

A nagy kort megélt Mazda busz minden egyes apacsavarja fesztelenül táncolt minden egyes anyacsavarjában a kocsi belsejében dübörgő full-pszichedelikus trance és a mezőre csak nagyjából felfestett út miatt. Egészen komolyan veszik magukat, tényleg ordíttatják a róluk elnevezett zenét mindenfelé. Egy partin a parton azon gondolkodtam, hogy vajon a roppant sok decibelre ugrabugráló, festéket áruló helyi gyerekek (a festék arra kell, hogy a turisták magukra és egymásra szórhassák, fröcskölhessék) személyiségére milyen hatással van a mindennapi partiélettel való kapcsolat. Nálunk is járnak hétvégenként diszkóba a fiatalok, de mégsem mindennap.

Goa keresztény állam. Goán minden ismert drog olcsón, könnyedén és félig legálisan beszerezhető. 50 évvel ezelőtt még portugál gyarmat volt. A helyiek többsége európai ruhában jár. A nők között akad még száris, de azok inkább Hampiból jött árusok.

Angi egyszer egy idősebb néni láttán, akinek a szárija hasi tájékon nem tartott mindent, megjegyezte: „melleslegalábbis földig ér”.

A buszból láttam egy hatalmas billboardot. Fekete-fehér volt. Csupán egy arcot ábrázolt: Hitlerét. Ez volt ráírva: „A Hitler is a Hitler! A leopard is a leopard!” Nem tudom, mit jelenthet. Mondjuk: miért ne vállalhatná magát egy leopárd? Miért ne vállalhatná magát egy Hitlerrel?

 

Zsaruk párban, csapatban, bottal

Van két rendőrös sztorim. Az egyik álmaim megtestesülésének netovábbja. Láttam két zsarut kézen fogva, nádpálcával a hónuk alatt, sétálgatni. Nagyon bájosak voltak. Biztos nem skinheadként kezdték az előéletüket.

A másik fura eset. Azt láttuk Bangalore-ban, hogy egy sarkon nagy csapatnyi rendőr áll. Utána észrevettünk két feltűnően elegáns, öltönyös fickót, ahogy az életéért rohan a rendőröktől elfelé. Majd pedig azt látjuk, hogy az egyik rendőr előtol egy Honda motorbiciklit a rendőrgyülekezetből, és földhöz vágja. Ekkor a zsaruk fogták a botjukat (Indiában minden rendőrnek van egy botja, amivel veri az embereket, ha mondjuk alszanak a vonatállomáson a földön, vagy ilyesmi), és elkezdték széttörni a motorbiciklit. Ekkorra már elég sok ember gyűlt össze, úgyhogy oszlatni kezdtek minket. Többet nem láttunk az esetből.

 

Vonatozás, csomagtartón

Leírom, milyen élményeitek lesznek, ha egyszer másodosztályon utaztok Indiában. Fehér ember Indiában nem utazik másodosztályon. Többet velünk sem fogtok ott találkozni. Tudjátok, milyenek a román személyvonatok? Ha tudjátok, akkor lehet valami sejtésetek az indiairól – persze, csak a szerelvényről, nem az utazás minőségéről. Amikor beérkezik egy vonat az állomásra, az emberek megrohamozzák a másodosztályt. Ott nincs helyjegy. Az ablakokon rácsok. Minden vagonon van egy ablak, ami nem rácsos: a vészkijárat. Ha egy család utazik, kiküldi a legügyesebb tagját. Mivel a kocsikat zárt ajtókkal tolják be a startállomásra, egy lehetőség van: bemászni az ablakon. A családok legügyesebb tizenéves tagjai, egymással birkózva, egymást tépve le a kocsi oldaláról, próbálnak bemászni az ablakon. Mindegyikük övéből kendők lógnak. Amelyik bejut a vagonba, szalad végig a kocsin, s minden csomagtartóra feldob egy kendőt. A kendő jelzi, hogy le van foglalva. A családok általában csak az indulás előtt jönnek ki a vonatra, addig az ifjú titán védi (több-kevesebb sikerrel) a foglalásokat. A csomagtartó azért jó, mert ott az ember nyugodtan, fekve alhat (Hubliban, átszálláskor nekünk is sikerült szereznünk). A lenti üléseken nyomorognak a szerencsétlen utazók, mivel a vonatok mindig dugig tömve vannak. A menet közben felszállók már nem is keresnek maguknak ülőhelyet, rögtön a földre fekszenek. Mindenfelé kezek, lábak, rongyok, csomagok… Ha pedig fehér vagy, akkor szeretnének veled beszélgetni. A beszélgetés úgy néz ki, hogy egy ember kérdezget téged, majd pedig hátra közvetítik egymásnak, s a kocsi végéből is hallod: „mit mondott?” Ha peched van, azt akarják, énekeld el a magyar himnuszt. Sokáig akarják ezt.

Jegyet venni sem egyszerű. Az emberek a sorban egymás hátán könyökölnek – szó szerint. Ha hagyok 10 centit magam és az előttem álló között, rám röfögnek, hogy miért nem megyek már, feltartom a sort. Egyébkén a sort úgy képzeljétek el, mint egy korlátok közé szorított csordát.

 

Lesifotósok és csoportképek

Azt hiszem, múltkor írtam arról, hogyan bámulják meg az embert. Szájtátva nézik. Megállnak és bámulnak. Hubliban, ahol körülbelül három órát töltöttünk, körülvettek, és úgy bámultak. Főleg Angit. Főleg férfiak. Goa egyébként tele van belföldi turistával, akik sétálgatnak a parton, és fehér női fenekeket fotózgatnak. Akármikor mentünk ki, mindig láttunk pár helyi arcot, aki úgy tett, mintha a tengert fényképezné, s amikor látta, hogy a lányok nem figyelnek, gyorsan csinált róluk pár fotót. Mások odajönnek, és megkérnek, hogy csináljunk közös fényképet. Úgy tesznek egy pillanat erejéig, mintha nagyon jó barátok lennénk, aztán szépen megköszönik és elmennek. Nem mondtam nekik, hogy az én hazámban a hozzájuk hasonlókat a kórházban fotózzák, hogy felmérjék a sérüléseiket, amik a magyar és a szlovák vendégszeretet megnyilvánulásai.

India jó hely. Bizonyos feltételek mellett javaslom a látogatását. Hozz magaddal nagyon sok pénzt, vagy minimalizáld a szükségleteidet, és feledkezz meg minden, Európában megszokott komfortról.

 

 

 

 

világRozbroy ViktorIndia

Ajánló