Kilábalás után továbblépés Pelsőcön

Kellemes kisváros képét mutatja, pedig hivatalosan csak nagyközség Pelsőc, az egykori Gömör megye volt székhelye. Ahol a dolgok mostanra már jó felé fordultak, néhány nehéz év után újra elindulhat a fejlődés.

 

A nagy múltú település néhány évvel ezelőtt súlyos anyagi gondokkal küszködött, vagyona megcsappant, néhány utólag értékelve elhamarkodottnak látszó döntés miatt pedig majdnem válsághelyzetbe került. Šušán Iveta polgármester a vidék és a település gondjait vette legelőször sorra, hogy a sikereknek, terveknek, a jövőképnek már lerakott alapjairól és a továbblépésről, építkezésről is számot adhasson.

 

Helyzetkép ma

„Pelsőc lakosságát a munkanélküliség, a még mindig nem teljes infrastruktúra, a nehéz szociális helyzet, a település korábban kibillent költségvetésének az egyensúlyba hozása miatti megszorítások érintették hátrányosan. A problémák közül a pénzügyi helyzet már megoldódott, a többinél pedig enyhe javulás érzékelhető. Amikor 2014-ben megválasztottak, megközelítőleg 1,6 millió euró hiányzott a falu pénztárából. Közgazdász vagyok, már 2000-től 2012-ig az önkormányzatnál dolgoztam mint foglalkoztatási főkoordinátor, majd a községi vállalat vezetője, így mikor rám hárult a feladat, tudtam, hogy igen szigorú megtakarításokkal, megszorításokkal helyrehozzuk a hibákat. Félkész, be nem fejezett és elkezdett pályázatok, forráshiány, rendezetlen tulajdonviszonyok, ez várt, és el kell, hogy mondjam, ezek miatt 2015 nagyon nehéz év volt. Ekkor fejeztük be a csatornahálózatot, adtuk át a teljesen felújított óvodát, ekkor derült ki, hogy sok fizetetlen számla maradt, mindenki követelte a pénzét. Hála a kilenctagú, egyfelé húzó és konstruktív képviselő-testületnek, nagyon sok munkával, még több tárgyalással tudtuk helyrebillenteni a mérleget úgy, hogy ma már ismét a fejlesztéseken gondolkodunk, tervezünk, építkezéseket készítünk elő, korábbi meg nem valósult terveket frissítünk” – mondja a polgármester. Jelenleg több nagyléptékű pályázat előkészítése, leadása folyik, így az egész településre kiterjedő térfigyelőkamera-rendszer kiépítését, hulladékudvar kialakítását, a kultúrház modernizációját és egy 36 lakásos bérház építését indították már el. Emellett több, szintén fontos, kisebb volumenű pályázat is készül. Például a szlovák tanítási nyelvű alapiskola területén kialakítandó multifunkciós sportpálya, a ravatalozó előtetőjének, két, Vígtelke településrészen lévő buszmegállónak a kiépítése is aktuális feladat. Néhány héten belül egy beruházónak köszönhetően bevásárlóközpont nyílik a buszmegálló mellett, az is részben felújítva, mellette utcarészek aszfaltozása, parkoló kialakítása is várható. Részben még mindig megoldásra vár az idén télen fedél nélkül maradt 13 roma család sorsa, ők egy magántulajdonú ingatlanban laktak rendezett jogviszony nélkül, amikor rájuk omlott az épület. Pelsőc vezetése az események kapcsán alacsony komfortú lakások építését is kilátásba helyezte, ha a beruházáshoz forrást találnak.

 

Kulturális gazdagság

„Pelsőcön igen aktív a civil és a kulturális élet, a nemzetiségek békés egymás mellett élése mintaszerű. Településünkön van egy magyar és egy szlovák oktatási nyelvű, teljes szervezettségű alapiskola, s ahol van iskola, ott van mozgás, élet s persze gondok is. Amit meg lehet adni az oktatási intézményeinknek a benyújtott igények szerint, azt igyekszünk teljesíteni. Az elmúlt évek megszorító intézkedései egy pillanatig sem ronthatták az oktatás minőségét. Lakosainknak nagy segítségére vannak a szociális terepmunkások, de az inkubátorház, a közösségi központ, a könyvtár, a községi hivatal is rendelkezésére áll mindenkinek. Nekem az a személyes hitvallásom, hogy egymást megbecsülve, egymásra odafigyelve, szerényen, tisztességgel, becsületesen kell dolgozni, úgy a munkának eredménye lesz! Most zajlottak le a pelsőci községi napok, ahol a szórakoztatás mellett honismereti verseny is volt. Kiemelném a Pro Pátria Pelsőcienzis Társulás idei, Pelsőc régi képeslapokon kiállítását, de a jól sikerült színházi előadást is. Testvértelepüléseink is képviseltették magukat, így a magyarországi Alsózsolca és a romániai Szentmáté küldöttségei, utóbbival alig pár hónapja vettük fel a testvér-települési kapcsolatot. Az egyházakkal nagyon jó a viszony, mind a római katolikus, mind a református lelkész aktív részese, formálója a község közéletének. Az én személyes ambícióim egyike az, hogy legyen egy egészséges jövőképe Pelsőcnek. Maradjanak itthon, sőt jöjjenek haza a fiatalok, akiknek munkájuk van itthon, legyen számukra elég közművesített építési terület, ahol saját ingatlant építhetnek. Azt látom, lenne erre igény” – teszi hozzá a polgármester asszony, aki szerint helyben egyelőre még kevés a munkalehetőség, de az igazi áttörést a szolgáltatások fejlesztésében látná. Pelsőc a Gömör–Tornai-karszt szívében fekszik, az országos Gótikus úton, Szlovákia legkülönlegesebb barlangrendszerei, európai ritkaságnak számító aragonit- és jégbarlangok közelében, a karsztos fennsíkok tövében. Az extrém sportok, a sziklamászás, barlangászat, terepkerékpározás, a túrázás, az aktív pihenés és a barlangi gyógyászat minden természeti lehetősége adva, csak a szolgáltatások hiányoznak mindezek kihasználásához. Némi vállalkozói kedv is talán. A település jövőjét valószínűleg a turizmus és az idegenforgalom határozza majd meg, ehhez komplex fejlesztési elképzelésekre lesz szükség. Élő vasúti központként jól megközelíthető.

 

Az a dicsőséges múlt

Pelsőc neve egybeforrt a Bebek családéval, ez a híres família a település ritka értékes gótikus stílusú templomának lett donátora. Északi mellékkápolnájában van a családi sírboltjuk. A vidék ősidők óta lakott, ezt a közeli Domicai-barlangban, a Szilicei-fennsíkon feltárt leletek is bizonyítják. A vaskor népei is nyomot hagytak maguk után. Időszámításunk kezdetekor a jazigok népe élt itt, egyes kutatások úgy vélik, hogy Ptolemaiosz Klaudiosz alexandriai író korabeli térképén szereplő Philecium városa Pelsőc elődje lehet. Ám a település nevének keletkezésére több magyarázat van, mások szerint a vidékre jellemző száraz, tar sziklás táj után, a szláv pleš – azaz a kopasz, tar – szó után kapta a nevét. Az sem kizárt, hogy visszafordításból, mert első írásos emlékének megjelenésekor, 1243-ban IV. Béla király Szár, azaz Tar Detrének és Fülöp ispánnak ajándékozta a pelsőci uradalmat, hogy ott templomot és erősséget építsenek. A Bebek család életében mindig kiemelkedően fontos szerepe volt Pelsőcnek és viszont. Vár is volt itt, ám sokan tévesen a Nagy-hegy tetején vélik a helyét. Eredetileg vízi vár volt, az itt összefolyó Csetnek-patak és Sajó folyó keleti teraszán épült fel, vizesárok vette körül. Ma csupán egy alig hét méter magas, tíz méter hosszú falcsonk áll belőle, amelynek eredetije a törökdúlás idején végvár volt, az erősség 1558-ban esett el. Pelsőc a későbbiekben a gömöri vasipar egyik központja lett, a Csetnek-patakon és Sajón vashámorok sora dolgozott a 19. század végéig. Volt városi rangja vásártartási joggal, és megyeszékhely is volt évtizedekig. A vármegyeházát 1716-ban kezdték el építeni barokk stílusban, többször renoválták, átalakították. Jelenleg itt van a községi és az anyakönyvi hivatal. Homlokzatán egy kissé félrevezető szövegű emléktábla szerint itt ítélték halálra a „három sólyom”-ként számon tartott szlovák nemzetébresztőket, Daxnert, Franciscit és Bakulínyit 1848-ban, akik hazaárulás vádjával álltak a megyei törvényszék elé. Végül Szentpétery Sámuel pelsőci református lelkész közbenjárására halálbüntetés helyett jóval enyhébb ítélet született, két év és harminc nap szigorított börtönt kaptak. Blum Sámuel 1896-ban gyógyintézetet alapított itt, ez volt az első ilyen elmegyógyintézet a megyében. 1940-ben lengyel menekültek lakták, majd 1943-tól hadikórház volt benne. Az itt elhunyt 82 magyar és 5 lengyel katona emlékét tábla őrzi.

 

 

 

FaluképSzászi ZoltánPelsőc

Ajánló