Minek örül egy mai gyerek?

Sokszor hallani szülőktől, pedagógusoktól, hogy a mai gyerekeknek milyen nehéz örömet szerezni. Hogy minden csak ideig-óráig érdekli őket, mindig azt akarják, amit a reklámokban meg a többieknél látnak. Pedig valójában egyszerű a dolog, mert a mai gyerekeknek sem kell más ahhoz, hogy jól érezzék magukat, mint a szülők rájuk szánt ideje és a közös élmények.

Ezek alig kerülnek valamibe, mégis nagyon sok családban épp ezekre nem telik. Helyettük drága játékokat, okostelefonokat és számítógépeket vásárolnak a szülők – a fő, hogy a gyerek ne zavarjon. Pedig az jobban szeretne együtt rajzolni az anyjával, mint számítógépes programokkal. Egy közös kirándulás akár csak a közeli erdőbe nagyobb élmény lenne számára, mint a nagybevásárlás a játékboltban. Ezt a legtöbben ki is mondják, csak oda kellene figyelni rájuk.

 

Anya mindig szeressen

Gányovics Jolán, a csallóközkürti óvoda igazgatónője kérésünkre kisebb felmérést végzett az öt-hat évesek között, minek örülnének leginkább gyermeknapon és általában. Az eredmény megdöbbentő és megható egyszerre, mert a megkérdezettek közül egy sem említ drága játékokat és nagy halom édességet, annál inkább a szülei figyelmét. „Többen is azt kívánták, hogy az anyukájuk mindig szeresse és soha ne hagyja el őket, sőt egy kisfiú azt, hogy apu és anyu mindig szeressék egymást és őt is. Egy kislány válasza az volt, hogy anyu ne verje meg, és csak jó dolgok történjenek vele, egy másiké, hogy az oviban mindig emlékezzenek rá. Néhányan azt szeretnék, ha az óvodában soha nem volna szünet, és gyakran jönnének hozzánk tűzoltók, bohócok, bábosok. Még akik megvásárolható dolgokra gondoltak, azok is csak egy kis finomságot, légvárban való ugrálást, fagyit említettek. A gyerekek vágyainak netovábbja nem a legújabb márkájú mechanikus játék, hanem az, hogy együtt legyenek a szüleikkel, és közösen csináljanak valamit. Az óvodában is a közös foglalkozásokat és a versenyzést szeretik a legjobban, mert ebben van számukra egyszerre biztonságérzet és kihívás” – mondja az igazgatónő, aki már évek óta ennek jegyében szervezi az óvodai gyermeknapot, pontosabban -hetet is.

 

Megtérülő idő

Ilyenkor van szalonnasütés, kötetlen bolondozás és sok izgalmas verseny, amelyeken a gyerekek összemérhetik ügyességüket, tudásukat. „A szeretetteljes, tartalmas együttlétnél többet nem tudunk adni nekik. Ezek azok a kellemes emlékek, amelyekre később, rossz időkben is jó visszagondolni, és felvértezik az embert mások iránti bizalommal, nyitottsággal, szeretettel. Én a saját unokáimnál is ezt tapasztalom. Mindegy nekik, hogy a tőkési malomhoz vagy a horvát tengerpartra megyünk kirándulni, csak együtt legyünk” – mondja Jolán asszony, aki menye halála óta már nyolcadik éve igyekszik az anyát pótolni két elárvult fiúunokája életében. Mostanra két lánya révén további három unokával bővült a család, ha összejönnek, tizenegyen vannak. „Látom, mennyire élvezik a gyerekek ezeket az együttléteket, legyen szó születésnapról vagy kirándulásról. Ilyenkor szófogadók, érdeklődők, nem ismerik a fáradtságot, és még sokáig emlegetik, mi mindent láttak. Azért mondom a szülőknek is mindig, hogy a gyerekektől ne sajnálják a szeretetet és a velük töltött időt, mert az mind meg fog térülni.”

 

A működő család az alap

Ez nemcsak az óvodásokra, hanem az iskoláskorúakra is érvényes. A Nagycétényi Alapiskola igazgatónője, Gregor Ildikó azt mondja, mindegy, hogy az alsó tagozatos kicsikről vagy a felsős tinikről van szó, közös foglalkozásokkal lehet őket leginkább megörvendeztetni. „Ezért igyekszünk nem csak gyermeknapon, hanem tanév közben is sok olyan rendezvényt szervezni, ahol együtt lehetnek, beszélgethetnek, versenyezhetnek. Ez mind élményt ad, közösségé kovácsol, és észrevétlenül egymás iránti figyelemre tanít.” A nagycétényi iskolába nemsokára Vitéz László látogat el egy bábelőadással, majd az Ifjú Szivekkel szerveznek táncházat – az ilyen programokon valóban önfeledten szórakoznak a gyerekek, és nem az jár az eszükben, kinek van drágább márkás cucca.

„Úgy vélem, könnyű őket megnyerni, lekötni, csak azt kell érezniük, hogy érdekel bennünket a véleményük. Az órákon is azok a diákok az összeszedettebbek, akikről tudjuk, hogy sokat vannak együtt a szüleikkel, működő családban élnek. Szerencsére nálunk ez az általános, ilyen téren a falu még mindig jobban áll, mint az anonim városi lakótelepek közössége. Itt még figyelünk egymásra, és úgy látom, a szülők is komolyan veszik, hogy ha gyermeket vállalnak, azt nem az utcának, hanem nekik kell felnevelniük” – teszi hozzá a pedagógus.

 

Játszani is engedd

Természetesen a gyerekek játékokra is vágynak. Hadas Katalin gyermekpszichológus szerint a szülők zöme szeretne mindent megadni gyermekének, de mivel a mindenben benne foglaltatik a rossz is, nemcsak a jó, nem árt, ha válogat. „Bár az egyes játékokon a gyártók feltüntetik, milyen időseknek valók, ettől még nem biztos, hogy a gyermek egészséges testi-lelki fejlődését szolgálják. Mielőtt valamilyen játékot megvennének, gondolkodjanak el azon, hogy mire is használhatja majd a gyerek, mihez kezdhet vele, mennyire variálható, nehogy pár nap múlva, amikor elveszti az újdonság varázsát, már csak a lomtárat gyarapítsa, vagy azoknak a tárgyaknak a számát növelje, melyek akadályozzák a közlekedést a lakásban” – figyelmeztet a szakember.

Azt is neki mesélte el egy nagymama, hogy szép nagy hintalovat vásárolt az unokájának első születésnapjára. Boldogan ment felköszönteni a gyermeket, fiával összeszerelték a pompás paripát, ám kiderült, hogy a szűkös lakásban nincs neki hely, mert hintázás közben mindig levert valamit a gyerek. Ráadásul a nagymamának is bosszúságot okozott, mert összeszerelten már nem tudta benyomorítani az autóba. Kénytelen volt hazacipelni s arra várni, hogy meglátogassa az unokája – akkor majd hintázhat rajta.

 

A játékkal az életre készül

„Ha például télen kap a gyerek kerékpárt, s nem tudja azonnal kipróbálni, használni, nem szereztünk neki örömöt. Nem azzal a tudattal hajtja álomra fejét, hogy ha kitavaszodik, s jó idő lesz, majd biciklizhet. Azonnal szeretne kipróbálni mindent, amit kap. Ezért nem árt odafigyelni a szezonális ajándékokra” – teszi hozzá Hadas Katalin.

Régi alapelv, hogy az sem helyes, ha a gyermek mindent készen kap. Megveszik neki a szép babát, s hozzá egy szekrényre való ruhát, amelybe öltöztetheti. Pedig sokkal nagyobb öröme telne abban, ha anyával közösen varrnának rá új ruhát. „Jó alkalom így megtanulni a szabás-varrás, kötés, horgolás alapjait. Hasonló a helyzet a sütés-főzés körül, az asztal megterítésénél. A fiúknak is alkalmat kell teremteni arra, hogy szerelhessenek. Ne a méregdrága autót kelljen szétszedniük, hogy megértsék, hogyan működik, hanem a kezük ügyébe kell adni olyat is, amelyen anélkül kísérletezhetnek, hogy a szülők haja az égnek állna.”

A barkácsolás rejtelmeibe jó bevezetni a gyereket. Nem lesz kárára, ha később fel tud szerelni egy polcot a falra. A játékkal az életre készül. Ellesi a felnőttektől, mit hogyan csinálnak, s próbálja utánozni. Ahogyan egy óvodáskorú kissrác mondta, miközben a fejszét szerette volna kézbe venni: „Ki kell próbálnom, hogyan kell fát hasogatni, mert ha nagy leszek, tudnom kell.”

 

Veszíteni is megtanul

Fontos szerepet töltenek be a gyermekek életében a fejlesztő játékok. Növelik kitartásukat, aktív figyelmüket, érdeklődésüket. Ha játékot veszünk, inkább kirakóst, logikait válasszunk, mint egy sehogy sem alakítható, legfeljebb szétszedhető plüssmacit.

„Az élethez hozzátartozik az is, hogy a gyerek megtanuljon másokhoz alkalmazkodni. Ezért jó, ha iskoláskora előtt óvodába jár, megtanul osztozni másokkal a játékokon, kivárni, amíg rá kerül a sor. Tudatosíthatja, hogy másoknak is vannak igényeik, fejlődik az empátiája. Megtanulja, hogy a szabályokat meg kell tartani, akár társas-, akár sportjátékról van szó, mert csak akkor van értelme a játéknak, különben harccá válik” – mondja Hadas Katalin. 

Játszani nemcsak játékkal lehet, pontosabban nem minden játékhoz szükségeltetik tárgy. Számos olyan van, amelyet utazás vagy várakozás közben is játszhatunk a gyerekkel. Ide sorolhatók a szó- és számjátékok. A gyerek nem fogja nyaggatni a szülőt, hogy „mikor leszünk már ott”, „mikor kerülünk végre sorra”, hanem sajnálni fogja, hogy vége lett a szórakozásnak. „A játék egyik fontos hozadéka az is, hogy a gyermek megtanul veszíteni, megéli a kudarcot, veszteséget. Ha ez nem történik meg ott, ahol nem vérre megy a dolog, a való világban sokkal nehezebben viseli majd pl. a nagyszülő elvesztését vagy az iskolai kudarcot.

A gyermeknap a gyerekek napja. De ne feledjük el, hogy minden felnőttben is ott van az örök gyermek, a játékos kedvű homo ludens, aki szeret játszani. Ahogyan Illyés Gyula írja A költő felel című versében:

„Játszunk – így száll énekünk fel.

Játszunk

szavainkkal és életünkkel,

mert, jaj, csak az vagyunk, aminek látszunk.”

 

 

 

 

TémaVrabec Máriagyerekélmény

Ajánló