Nem minden az, aminek látszik

Ez a nem minden arany, ami fénylik prózaibb magyarázata. Mert hovatovább ami eleve nem arany, már az sem annak látszik, ami. Nem akarok én rákattanni megint az elszabadult virtuális világ hírcsapdáinak, manipulatív gyakorlatának kifigurázására, a közösségi hálóval kapcsolatos észrevételeimet, csalódásaimat már többször, még folytatásokban is megírtam, no de azért mégis.

A hínáros e területen ugyanis éppen ennek a közösségi hálónak a mindent behálózásával kezdett túlszaporodni. Most már lassan ott tartunk, hogy mi magunk sem biztos, hogy mi magunk vagyunk a világ arcainak e nagy könyvében. Mert azt tudják, ugye, hogy ügyes informatikusok álprofilokat hoznak létre adatszerzés céljából? (Ha engem látnának a Facebookon, főleg ha én bejelölnék ott valakit, el ne higgyék, az nem én leszek.)

No, de most ez izgat a legkevésbé, ami izgat, az éppen a manipulációra, az emberek behálózására, a bizonyos célokra való kihasználásukra, félrevezetésükre és politikai, üzleti meg egyéb gyanús érdekek mozgatta kábításukra létrehozott profi online etetés. Olyan portálok és hírcsárdák szaporodnak gombamód, amelyeknek vajmi kevés közük van a valósághoz, s amelyekben éppen ez a vajmi kevés a legnagyobb átverés. Mert ha semmi, tehát az egész, ahogy van egy baromi nagy kitaláció, azt bárki kiszúrja egy minimális intelligenciaszinttel. A vajmi viszont már megtéveszt. Létező személy létező névvel, létező eseménnyel és egy ugyancsak létező, róla készült képpel. Hát már most miért ne lehetne ez igaz? Lehet, persze, hogy lehet, ám itt is érvényes az emberek közti kommunikációra évszázadok óta osztott jó tanács: azt nézd meg, ki mondta. Mert ha az a hír nincsen aláírva, tehát szerzőtelen, ha a portál, melyen megjelent, ugyancsak nevek híján működik, tehát nincsen neki impresszuma, nem vállal érte senki személyesen felelősséget, akkor nagy a valószínűsége, hogy az a szóban forgó létező személy a létező nevével nem is azon a létező eseményen lett lefotografálva az amúgy tényleg létező, róla készült képen. Hanem bemártani készülnek őt valamibe, vagy éppen elterelni valami fontosabbról a figyelmünket. Nem nagy ügy, mondhatják sokan, és végül is igazuk lenne, ha ilyenek nyomában nem terjedne futótűzként a gyűlölet meg a megosztottság, ha ezek nem kérdőjeleznék meg aztán már a valódi és korrekt hírközlés hitelességét is.

Az sem nagy ügy, mondhatnánk, és végül is igazunk is lenne, fütyüljünk a hírekre és álhírekre egyaránt, koncentráljon mindenki a maga dolgára, aztán meg pihenjen, szeressen, ültessen virágot. Amúgy is kinyílott megint a pitypang, itt volt május elseje, kelet felől lengenek felénk a vörös lobogók. Csak bot és vászon? Majd meglátjuk. De azért nem ártana résen lenni. Legalább az ökörségek terjesztésében nem részt venni. Mert lehet, hogy sokan lennének, akik úgy örülnének, ha leválnánk Európáról, mint örültünk sokan, amikor kivonult innen az utolsó orosz is, de nehezen hiszem csak el, hogy ujjongva várnák vissza Szását, ne adj’ Isten, a kínait.

Valaki mást?

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

 

---------------------------

 

Valaki más lehetett, aki a palánk mögül rámosolygott Muner Dávidra azon a tavaszi VASÁRNAPon.

Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd

 

 

 

 

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztőNem minden azaminek látszik

Ajánló