A Vagisan mindent tud

A húsvéti ünnepek után szabadságoltam otthon, ez most amolyan jó munkás szabadság volt, megszerkesztettem a tavaly itt folytatásokban közölt regény könyvváltozatát (mert igen, nagyon sok olvasónk kérésére és remélhetőleg nagy örömére, hamarosan megjelenik nálunk Seres Róbert Az utolsó harapás című ifjúsági regénye).

Azért is mondom, hogy jó munkás szabadság, merthogy jó munka volt a kézirattal dolgozni újra, nemcsak azért, mert sodró, magával ragadó, ugyanakkor lebilincselő a kórházba került anyukája után eredő kisfiú és az őt kísérő okos, hű eb izgalmas története, hanem mert maga a szöveg is remek. Úgyhogy amolyan igazi, elő anyák napi ajándék volt nekem ez a munka. Élveztem. És közben, persze, mint afféle anya, ha otthon szabadságol, főztem, mostam, porszívóztam, olvastam Megyesi Gusztávot, Háy Jánost, s amikor nem, ment a tévé, mint legutóbb, talán egy éve, mikor is a gyermeki lélek újdonság iránti fogékonyságával csodálkoztam rá, hogy mennyi erőszak történik naponta kis hazánkban. Krimihíradó mindig új tartalommal, a filmeket, sorozatokat már ismételgetni kénytelenek a tévécsatornák, de gyilkosság, tragédia minden napra kerül friss.

Mivel ezt már tudom, ezt a fajta tájékoztatást jól kikerültem. Meg aztán Plavec Gyulának köszönhetően (aki meggyőzött abban, hogy miheztartás végett azért nem árt, ha egy lapszerkesztő olykor mégiscsak belenéz a magyar csatornák kínálatába) lett magyar csomagunk is a kábelszolgáltatónál. Emberek!

Ne féljenek, nem kívánom minősíteni a hozadékát egyiknek sem, tudom, valami mindenkinek tetszik, és ezt, a tetszéshez való jogot én nem is akarom elvitatni senkitől. Hanem ami egy-egy, akár még nézhető is volna beszélgetős műsor közben újra meg újra megy, az maga a… Hát, nem is találok ide megfelelő szót, hogy mi. Először még nem is tűnik fel az embernek, nem szívesen írom le, röstellem is, hogy megint ide lyukadtam ki, olcsó téma, tudom, de most ezzel van tele a fejem: reklámok, no. Szóval először nem tűnik föl, átfolyik az emberen, meg az ember is folytat mindeközben mindenféle más cselekedeteket, de mikor vagy századszor darálódik le ugyanaz a már eleve is massza, egyszer csak eljön a megvilágosodás. És akik a tévét nézik, azok tudják, akik nem, azoknak én most leírom, hogy ez a századszor ám nem azt jelenti, hogy száz műsort néztem végig szakadatlan, hanem egy-egy, akár még nézhető is volna beszélgetős műsor közben jön majd tízpercenként húszpercnyi moslék. Azért mondom, hogy moslék, mert összemosva, válogatás nélkül minden, ami gyógyszer, vagy mi. Gyógyszert tán nem is szabad reklámozni, akkor… táplálékkiegészítő?, vitamin?, gyógyhatású szer?

Ez úgy kezdődött, hogy amikor harmadnapon tevés-vevés közben nem bírtam szabadulni egy furcsa szótól, kataflandoló, mondogatta maga magát az agyamban – honnan ez az amúgy kedvemre való hangsorból álló marhaság? –, este híradó közben egyszerre bejött a madárcsőrök veregette asszonyi fej. Nahát, ez az, amitől el is múlik rögvest a fájása neki. Onnantól aztán nem volt megállás: már képtelen voltam nem figyelni rá, adta másika magát az egyike után, a címképző szer például bizonyos változókori (?) női kellemetlenségek azok, melyekről mindent tud, pont arról, ami senkinek sem kell, de a macskagyökér, sőt a maxi macskagyökeres kiszerelés sem kutya, az meg pont az, ami nekünk kell, hogy elviseljük akár a viszketést is. Hogy megnyugodjunk. A semmire sem használható, túl nyugodt nagyik meg egyszerre (mi lett vele?) hintáznak, fociznak, a férjek vérhígítót szednek, azóta bátrabban élnek. Ám ha megy, görcsöl, sőt puffad, arra is van több megoldás egymás után, a kis gyöngyszemtől a nagy fehér zselékapszuláig. A végtelenségig tudnék élcelődni ezen, nem a testi-lelki panaszokon, az mind nagyon is komoly dolog, hanem a lebutított, gyenge szövegeken, melyek észrevétlen veszik birtokukba az elmét, s már uralják, kínálva a gyors megoldást a bajokra. Hofi, ha élne, nyelvi aranybánya volna neki ez a világ. De nem él. Ám ha mi ezt a sok, enyhet és örök jóllétet ígérő szert mind kipróbáljuk, bizony mondom, mi sem fogunk soká.

Éljenek az anyák!

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

 

Szóval a VASÁRNAP – leírom, mielőtt jőne a rossz, noha szívesebben feküdgetnék, ÉS-t olvasva.

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

 

 

 

 

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztőA Vagisan mindent tud

Ajánló