A dió betegségei és kártevői

Régen úgy tartották, hogy a diófát nem kell permetezni. Diófából egy udvarban többnyire egy volt, s ez hosszú életű volt, két vagy több nemzedéket is kiszolgált. Szaporítani úgy szokták, hogy valamelyik jófajta fa alól ültettek csemetéket, vagy magát a termést, a diót ültették el.

 

Mivel a dió idegen beporzású, egyáltalán nem volt biztos, hogy a kis csemete megfelel az elvárásoknak. Ezért legtöbbször többet is ültettek közel egymáshoz, és amikor az első termés megjelent, a legjobbat hagyták meg. Ilyen módszerrel a betegségre érzékeny fákat is kiselejtezték. Igaz, egy kicsit sokáig tartott igazán jó fára szert tenni, de ez aztán hosszú évekig jó gyümölccsel látta el a családot. Mára már nemesített fajták vannak, a csemetéket oltással, szemzéssel állítják elő, tehát a gyümölcs minősége garantált, de ezek a fajták a betegségekkel szemben is érzékenyebbek lehetnek.

A dió gnomóniás betegsége

Gombás megbetegedés, amelynek kedvez a csapadékos, hűvösebb időjárás. A gomba a lehullott levelekben telel át, ezért a lehullott lombot bele kell forgatni a talajba. A fertőző spórák a levelekből kiszóródva március végétől június közepéig fertőznek. A leveleken 3-4 mm átmérőjű barna foltok jelennek meg. A hajtáson is mutatkoznak, enyhén besüppedőek, szürkés színűek. A 2-3 mm átmérőjű pöttyök a zöld dióhéjon ugyancsak jelentkeznek, s később szabálytalan, összefüggő foltokká olvadnak össze; így a zöld héj nagy részét beborítják.

Xantomónászos betegség

Baktérium okozza. Tünetei a levélen, ágon és gyümölcsön egyaránt észlelhetők. A levélen az erezethez közel szögletes barna foltok keletkeznek, melyek lassan összeolvadnak, nagyok, szabálytalan alakúak lesznek; először barnák, majd elfeketednek. A betegség a hajtásokon szintén fekete, hosszúkás csíkokban jelenik meg, ezek később rákos sebekké alakulnak át. A zöld dióhéjon is szabálytalan alakú, vizenyős sötétbarna foltok láthatók, idővel összeolvadnak, majd elfeketednek, s a héj rátapad a dióra. A bél is elfeketedik, majd összezsugorodik. A fekete foltokon csillogó baktériumnyák figyelhető meg.

Almamoly

A dió kártevői közül ez okozza a legtöbb gondot. Kevesen tudják, hogy az almatermésűeken kívül kifejlődhet a csonthéjasokon, sőt a szelídgesztenye termésében is. A dión nagy egyedszámban fordul elő – férgességét ennek a lárvája okozza.

Az almamolynak nálunk két-, de meleg nyarakon három generációja is lehet. A diót a második generáció károsítja, ennek a lepkéi július-augusztusban repülnek. Nappal rejtőzködnek, éjjel aktívak. A lepke tojásait a gyümölcs felszínére, de ágakra, levelekre is rakja, a nőstény egy éjszaka akár 50–80-at is. A kis hernyó mászkál a növényen, és helyet keres a bejutásra. A köldökrészen furakodik be a termésbe, majd a kifejlett lárva is ott távozik. Ilyenkor a zöld héj megfeketedik, rászárad a csonthéjra, és ezeken a helyeken fertőződik meg a termés a fent említett betegségekkel. A kifejlett hernyó a dióból kimászva az ágakon, a törzs repedéseiben bábozódik be. A megkésett egyedek azonban szedéskor a raktározás helyére, a tárolóba is bekerülnek. (Ezért találunk ősszel, tisztításkor kukacot a dióban.) Később kimásznak, de az ürülékük utal a károsításukra.

Dióburoklegyek

A zöld héjat károsító rovarok közül a fekete dióburoklégy őshonos faj nálunk. A szomszéd országokban egy Amerikából származó faj, a nyugati dióburok-fúrólégy is megjelent. Mindkét faj lárvái a zöld burokban élnek, azt rágják. Károsításuk nyomán a héj barnul, rothad, és rászárad a dióra. Ezeken a helyeken szintén fertőződhet a termés a betegségekkel. A dióbél ilyenkor használhatatlan: összezsugorodik, megbarnul, esetleg penészesedik.

VÉDEKEZÉS

A 2016-os év az átlagosnál csapadékosabb volt, a tavaszi fagyok után megmaradt diót a betegségek jobban fertőzték. Ennek oka a kártevők erősebb jelenléte is lehetett. Szlovákiából nem jutott a tudomásomra, hogy valaki figyelte volna a dió kártevőit, de Magyarországon a dióburoklegyek nagyobb kártételével indokolták a fagyok által amúgy is csökkent termés fertőzöttségét.

A diófán károsítanak még levéltetvek, levélatkák. Az amerikai szövőlepke hernyói, homokos talajokon a zöld cserebogár okozhatnak tarrágásokat. Ezek ellen a kártevők ellen a kiskertekben nem szükséges a vegyszeres védekezés.

A betegségek ellen a Kuprikol 50 használható, a gombásakra és a baktériumosokra egyaránt. A vegyszerezést virágzás után kell elkezdeni s esős időjárás esetén még két- vagy három alkalommal megismételni. A dióra a kártevők ellen Szlovákiában nincsenek regisztrálva vegyszerek, Magyarországon a Calypso 480 SC engedélyezett.

A nagy, magas, terebélyes fákat alaposan megpermetezni nem lehet. Szellős korona kialakítására kell törekedni, és a beteg, zöld dióburkot, lehullott levelet ősszel a fák alól el kell távolítani; legjobb mélyre beásni a talajba.

 

 

 

 

növényvédelemSedliak Ilonadió betegségei és kártevői

Ajánló