Lassú konszolidálódás

Két esztendeje küzdelmes hétköznapokról számoltunk be az alsó-csallóközi Baka településről írt riportunkban. Az írásnak volt némi utóélete, mert az akkor leírtakkal ellentétes véleményt fogalmaztak meg a 2014 novemberében leváltott polgármester ellenfelei.

A küzdelmek megmaradtak napjainkra is, bár az önkormányzat most már működőképes, és leginkább a tűzoltással foglalkozik. Mert akárhogyan nézzük is, Baka nincs túl rózsás helyzetben.

 

„Jó nekünk együtt lenni”

Kezdjük talán az iskolával, mert ott szorít leginkább a cipő. Amikor tíz esztendeje először jártam a községben, még száztíz tanulója volt. Aztán a létszám 50 alá esett, s emiatt – a minisztériumi rendelet értelmében – meg kellett szüntetni a felső tagozatot, az alsó osztályokat pedig össze kellett vonni. Most, írd és mondd, 19 gyermek tanul a hatalmas épületben (3 másodikos, 5 harmadikos, 1 negyedikes és 10 ötödikes). Ha csak valami csoda nem történik, a több mint 1100 lakost számláló község iskola nélkül maradhat! Nem azért, mert az itteni gyermekek kevesebb tehetséggel volnának megáldva, mint más falvakéi és iskolákéi, vagy gyengébb volna az oktatás színvonala. Makkay Anikó igazgatónő szerint mindent megtesznek a legjobb eredményekért, ráadásul a szülőknek is igyekeznek kedvükben járni, hiszen tavaly például a napközi osztályt is kétfelé választották, hogy mindenkivel tudjanak foglalkozni délután is. „Itt már a túlélésről van szó – mondja az igazgatónő. A 2015/16-os tanévben a felső tagozatról elment a 6–7. évfolyam, a kilencedikesek pedig elballagtak. Így maradt a mostani létszám. Hozzá kell tenni, hogy az 5. évfolyam ugyan maradt, de idén egyetlen elsősünk sincs.”

Pedig az eredmények egyértelműen a tantestület mellett szólnak, hiszen a tanulók sorra hozzák a szép eredményeket az országos népmesemondó és szavalóversenyről, a Pitagoraszról, a 7 mérföldes… mesevetélkedő egyik kerületi és területi fordulóját ebben az iskolában szervezték, asztaliteniszben pedig járási elsők voltak. Ennél többet pedagógiailag aligha lehet nyújtani. Talán az összevont osztályok nem tetszenek némely szülőknek. „Én védem az alkalmazottaimat – mondja az igazgatónő –, hiszen látom, hogyan teljesítenek. Ám hiába magyarázom a szülőknek, hogy a tananyag itt is ugyanaz, mint másutt, mégis elviszik a gyerekeket. A polgármester mindent megpróbál, és az önkormányzat mindig is támogatott bennünket a hiányzó összeggel. Amit tudtak, előteremtettek. Bármily nehéz is a helyzet, én bízom benne, hogy most is találnak megoldást. Szeretnénk megtartani az iskolát, hiszen ennyivel tartozunk az itt tanuló gyerekeknek és azoknak a szülőknek, akik szintén itt tanultak.”

Az iskolával egy épületben található óvoda falait sem veti szét a sok gyerek, jelenleg tízen vannak. Sajnos – teszi hozzá Csízik Hermina jelenlegi megbízott igazgatónő –, s elárulja, hogy tavaly még 22-en voltak. Mivel az iskolában nincs elég gyermek, a legkisebbeket is többen elviszik a bősi óvodába. A legnagyobb gond itt is az alacsony születésszám: a régi, négygyermekes családmodell kiment a divatból, de olyan családot is alig találunk, amely hármat vállalna.

Bertalan György polgármesterrel ott folytatjuk, ahol az iskolában abbahagytuk. Azzal, hogy a bakai iskolából kikerülő gyerekeket mindenhol szívesen látták. Köztudott, hogy az oktatási minisztériumot ilyen csekélységek nem érdekelték, s a 2013-as, 129 iskolát tartalmazó „halállistáján” a bakai is rajta volt. „A többletköltségeket annak idején a megyei tanügyi hivatalnál kérvényeztük, ám amikor ez az ügyvitel átkerült a minisztériumhoz, az feltételhez kötötte a támogatást: alsó fokon összevonás, felső tagozaton leépítés. Ha ezt az iskola nem teljesítette, nem is igényelhetett támogatást. 2013-tól tehát a mienk nem kapott plusztámogatást, és a költségeket a község költségvetéséből kellett finanszírozni. Ez a rezsin túl például 13 tanári fizetést jelentett. Most egyeztető tárgyalást folytatunk a minisztériummal, mert kifogásolják, miért hagytuk meg az ötödik osztályt. Pillanatnyilag még azért is fő a fejem, hogy miből fizetjük ki a tanárok decemberi fizetését.” A polgármester ugyanakkor azt mondja, ha minden iskolaköteles gyermeket varázsütésre vissza tudnának hozni, még akkor is csak 50-60 tanuló lenne Bakán, és ez kevés az önfenntartáshoz. (zárójelben tegyük hozzá, hogy a tanárok végkielégítését szívesen támogatja a minisztérium, s nem gondolkozik az elmebeteg, 150 tanulós iskolákra szabott kvótarendszer megváltoztatásán.)

 

Rendezetlen földügyek

Baka a kilencvenes évek elején egyik vesztese lett a bősi erőműnek, hiszen termőföldjéből rengeteget elvettek a felvízcsatorna építésekor (kb. 300 hektárt). A megmaradtnak egy része a túloldalra, a Kis-Csallóközbe került. Hogy még cifrább legyen a helyzet, a háború után konfiskált földek egykori tulajdonosának külföldi leszármazottja is jelentkezett, és a községtől perel vissza több száz hektárt, amelyet a falu 1991-től 1998-ig visszakapott az államtól. A bírósági ügynek, amely több éve húzódik (2005-től napjainkig), részleteibe kár belemenni, annyira szövevényes. Egyszerű paraszti logikával mondva: a parcellák – legalábbis a bíróság és a kataszteri hivatal szerint – nem ott vannak, ahol vannak. A felperes olyan földeket is követel, amelyek nem tartoznak Bakához. Ebből a káoszból a község számára annyi a lényeg, hogy nem tud építkezési telkeket kimérni, mert nem rendelkezhet a saját területével.

A polgármesterre egyébként is nehéz örökség várt két éve, amikor hivatalba lépett. Elmeséli, milyen rendezetlen ügyek tömkelege szakadt a nyakába, kezdve az eladott telkekkel, folytatva a banki és egyéb kölcsönökkel. Egyszerűen szólva, gödörbe került a falu, és a kényszerfelügyelet szélén állt. Tegyük hozzá: a bakai polgárok nem biztos, hogy mindezzel tisztában vannak. Az csak hab a tortán, hogy 1994-től 2009-ig a falu egyetlen pályázatot sem adott be. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a községek számára éppen a kilencvenes évek voltak a pályázati „aranykor”.

 

Csontváz a szekrényből

Bertalan György a gondok ellenére bizakodó, hiszen nem az az ember, aki félidőben feláll, és veszi a kalapját. Mert azért történt és történik is egy s más a faluban. A volt óvoda például többfunkciós épületté alakul át, amelyben lakások és üzletek lesznek. Több fiatal igényelt a telkéhez kiegészítést, amit a testület megszavazott, és maximális segítséget nyújtanak az építési engedélyek intézéséhez, de adtak már el árverésen is telkeket, mert igény van rájuk. Az új játszótér még az előző polgármester idejében készült el, akárcsak a hivatal előtti parkosítás, míg a sportpálya melletti épületet tavaly fejezték be.

A falu pályázott a községháza felújítására, amelyet majd a művelődési házé követ (a pályázat leadásakor derült ki, hogy a községháza és a művelődési ház egy vaskos mulasztás révén még tavaly is állami tulajdonban volt, s emiatt lekéstek egy határidőről). A szolgáltatóházat szintén fel fogják újítani, itt a projektdokumentáció előkészítése folyik, az állami bürokrácia miatt a kelleténél lassúbb tempóban. Időközben átköltöztették a postát, és új díjszabást állapítottak meg a bérleményekre, hogy előnyösebb legyen a községnek. Tavaly korszerűsítették a közvilágítást. Ugyancsak nagy gondot okozott három illegális szemétlerakat, amelyeket pályázati támogatással sikerült felszámolni. Egy szó, mint száz, az új bakai önkormányzat igyekszik rendbe tenni a falu szénáját, és lehetőség szerint fejleszteni is. Ennek azonban fizikai gátjai vannak. Óvodát például akkor lehetne korszerűsíteni, ha tízzel több gyerek lenne, a nagy iskola esetét pedig fentebb leírtuk. A legnagyobb teher a falu előző vezetősége által felvett hitelek törlesztése, ezek a költségek nagyon korlátozzák a fejlesztési lehetőségeket.

Baka amúgy éli a megszokott életét, a közösségi rendezvényeket megtartják változatlanul. Tavaly tizenegy volt, vagyis csaknem minden hónapban történt valami. Ami változott: egy-két évig talán szűkösebb lesz az asztal. Bár a falunapi sült hal és lángos lehet, hogy ízletesebb, mint a kaviár.

 

 

 

 

 

FaluképKövesdi KárolyBaka

Ajánló