Nyékvárkonyi építkezés

Kevés hasonlóan virágzó községet találnánk Dél-Szlovákiában, mint Nyékvárkony. A Csallóköz szívében fekszik, közel a járási székhely, a főváros sem esik túl messze, Győr egy ugrásnyira van.

Ha tovább tágítjuk a kört, az ún. arany háromszögben (Budapest–Pozsony–Bécs) találjuk magunkat. Persze, ettől még lehetne elesett és tanácstalan egy közösség, de a várkonyiak a rendszerváltás utáni két és fél évtized alatt folyamatosan észnél voltak, s ez meg is látszik a község arculatán. Amúgy a község jelző nem egészen pontos, hiszen Fazekas István polgármester névjegyén Nyékvárkony nagyközség áll. Nem csoda, a település lélekszáma folytonosan gyarapodik, s napjainkban 2670 körül jár. S bár a pozsonyiak – és a fővárost ugródeszkának használva szinte az egész országból – szívesen költöznek a Csallóközbe, Nyékvárkony továbbra is őrzi magyar dominanciáját: a lakosság 95 százaléka ma is magyarnak vallja magát. Ez talán annak is köszönhető, hogy az önkormányzat elsősorban a helyieket ösztönzi telekvásárlás és bérlakások tekintetében.

 

Régi és új sikerek

A polgármesternek istenigazából nincs is mire panaszkodnia, hiszen a gazdasági válság állítólag rég elmúlt, migránsok seregei sem kóborolnak a kertek alatt. Inkább fiatal családok mozognak az új és épülőfélben levő családi házak udvarán és az új utcákban. „Az építkezési boom annak is köszönhető – mondja a polgármester –, hogy Dunaszerdahely délkeleti része Nyékvárkonyból hamarább elérhető, mint a város túlfeléről. Másrészt az egykori polgármester, Fekete János nyitott egy lakóparkot, amelyben telkeket adott el a község. Itt fog most épülni egy harminchat lakásos bérház. Már ma is 124 bérlakás van községünkben, az említett lakóparkban pedig negyvenöt ház készült el eddig.” Mondanunk sem kell, hogy a lakásépítés nem öncélú rögeszme az önkormányzat részéről, hanem ezzel is az őslakosok, főleg a fiatalok helyben maradását szeretné ösztönözni.

S mivel a legtöbb település számára az uniós pályázatok képezik a fejlesztés forrását, velük kezdjük az utóbbi pár esztendő számbavételét. „Az utóbbi két év hozadéka egy tűzoltóautó 147 ezer euró értékben, hozzá 37 ezer eurós értékben árvízvédelmi utánfutó. Tájházunk nádfedelének felújítására is kaptunk a kulturális minisztériumtól támogatást, a környezetvédelemtől pedig a huszonöt éve terjeszkedő illegális szeméttelep eltakarítására 60 ezer eurót. Márciusban adtuk át az új műfüves, többfunkciós pályát (amelynek építését 40 ezer euróval támogatta az EU), a mikrorégió keretében elkészült a kerékpárutunk, amihez új buszmegálló is társult. Büszke vagyok arra is, hogy a templom tetejének a felújítását a tavalyi költségvetésből 16 ezer euróval támogattuk. A többit a hívek adakozásából sikerült összegyűjteni, s Világi Oszkár is hozzájárult több ezer euróval. Idén folytattuk a munkát, és befecskendezéssel szigeteltük a templom alapját. Az új járdák építése jelenleg is folyik. Elvégezzük a belső szigetelést is, a templom udvarán pedig járólapokat fogunk lefektetni. Ezekre a munkálatokra további 15 ezer eurót különítettünk el az idei költségvetésből, remélve, hogy elég lesz.”

Gondokból természetesen egy ilyen virágzó településen is akad. Régóta kiépítésre vár például a szennyvízhálózat. „Nemrég ígéretet kaptam a nyitrai vízügyi igazgatóságtól – mondja a polgármester –, hogy valószínűleg ők fogják kérvényezni az uniós támogatást. Ez azért előnyös a község számára, mert így nem kell fizetnünk az ötszázalékos önrészt, amely a tízmilliós projekt esetében félmillió euró. Igaz, mi nem szólhatunk majd direktíve bele az építésbe, de az úgyis a mi terveink alapján fog folyni. Arról nem is szólva, hogy a karbantartás, esetleges hibaelhárítás is az ő kötelességük lesz. A csatornahálózat kiépülése – azon túl, hogy a falu nagyságából eredően kötelező –, azért is fontos lenne, mert bizony akadnak polgáraink, akik csak úgy a kert végébe engedik ki a szennyvizet.

 

Szociális érzékenység

Divatos szlogen, ám sokszor minden tartalmat mellőz. Fazekas István elmondja, hogy ő maga nagyon fontosnak tartja az emberséget. „Minden hatvanöt év feletti polgár étkeztetéséhez hozzájárulunk ötven centtel, a község három vendéglőjének bármelyikében. Az Elektrosvit konyháján például az ebéd így mindössze 2,10 euróba kerül egy nyugdíjasnak, ráadásul a bőséges adagból még vacsorára is marad. Ezzel a lehetőséggel egyelőre kevesen – főleg az egyedül maradt idősek – élnek, pedig közel hétszáz nyugdíjas lakik a falunkban. A másik szolgáltatás, amelyet felkaroltunk, a szervezetek utaztatása. Vásároltunk hozzá egy 9 személyes mikrobuszt (ehhez nem kell külön buszvezető). Azt is észrevettem, hogy elhalálozáskor sokszor nagy probléma a temetés intézése. Tudva, hogy a bajban jólesik a segítség, ezen a téren is igyekszünk segédkezet nyújtani, egyrészt az információs irodánk révén, másrészt anyagi hozzájárulással. Januártól temetéskor száz euróval segítjük a hozzátartozókat. Mindez természetesen megterheli az önkormányzat költségvetését, de azért vagyok, azért vagyunk, hogy segítsünk az embereknek. A mikrobuszon kívül nemrég vettünk egy Škoda Fabia típusú személygépkocsit, amelyet az iskola használ, ezzel szállítjuk a futballtehetséggel megáldott gyermekeinket Dunaszerdahelyre futballedzésre; így a helyi iskolában maradhattak.”

A polgármester arról is beszámol, hogy új szervezetek alakultak a községben. Ilyen a helyi lovasokat felkaroló, Kiss Péter dél-szlovákiai rodeóbajnok által vezetett lovasklub. Tavalytól Szentesi Miklós javaslatára in memoriam Molnár Gáspár-horgászversenyt tartanak a helyi Magla tavon. A horgászszervezetet Karika Lajos vezeti. A helyi vöröskereszt is fellendülőben van, új elnöke Antal Katalin. Ugyancsak tavalytól túraklubbal is dicsekedhet Nyékvárkony. Méhes Attila áll az élén, több korosztályos, de főleg a gyermekek mozgásra, természetszeretetre való nevelése adja meg a „hozzáadott értékét”. Az idősebb generáció is aktív, a nyugdíjasklubot Kukucs Zsuzsanna vezeti. Most költöztek át az emeletről a földszintre, hogy ne kelljen lépcsőt járniuk. Az új klubba új bútort is kaptak a szépkorúak. Ugyancsak nemrég alakult meg a Napraforgó Polgári Társulás – elnöke Sóki Mónika –, amely a hagyományőrzést tekinti elsődleges céljának. Legfontosabb rendezvényét, az aratóünnepséget idén tartották 6. alkalommal. Említsük még meg a Vöröskereszt által szervezett Lecsófesztivált, a tűzoltók Katalin-bálját és a Nyékvárkonyi borversenyt, amely december 10-én lesz.

 

Móra Ferenc szellemében

Itt járva bekukkantottunk az óvodába is, ahol hatalmas zsivajba csöppentünk. Az óvó nénik éppen a 70 gyereket terelgették ki az óvoda kertjébe. A létszám örvendetesen alakul, pár éve még ötvenen voltak. A Nyékvárkonyi Móra Ferenc Alapiskolával pár éve külön riportban foglalkoztunk, beszámolva szép sikereiről, így most csak annyit fontos megjegyezni, hogy jelenleg 177 tanulója van. Felszereltségét és szellemiségét számos városi intézmény is megirigyelhetné. Az utóbbi két évben nem indítottak nulladik évfolyamot, s külön felhívják a szülők figyelmét, hogy fogadják meg a pedagógiai szaktanácsadó ajánlását, mérlegeljék, iskolaérett-e a gyermekük. Múlt pénteken egyébként bensőséges ünnepség zajlott az iskolában: a névadó Móra Ferenc mellszobrát avatták, és kiállítást nyitottak az egykori tanulók alkotásaiból. A természetszeretet fontosságát hangsúlyozza az a tény, hogy 600 literes akváriummal gazdagodott az intézmény. 

Végül jegyezzük meg, hogy több neves közéleti személyiség szülőfaluja vagy lakhelye Nyékvárkony, ám az idén valószínűleg Kósa Rudi bácsi viszi a prímet, aki december 14-én ünnepli születésének 105. évfordulóját. Nem jártunk utána, de elképzelhető, hogy ő az ország legidősebb polgára. Lapunkban már több alkalommal írtunk róla, és talán nem nagy merészség leírni, hogy az egész olvasótábor jókívánságait tolmácsoljuk Rudi bácsinak.

 

 

 

 

FaluképKövesdi KárolyNyékvárkony

Ajánló