Segítő testvérek

A legtöbb emberben a szerzetesekről az a kép él, hogy a világtól elzárkózva, csuhába burkolózva imáikba mélyülve élnek. Pedig vannak nagyon modern, a civil világgal mindennapi kapcsolatot tartó rendek is, mint például a Szociális Testvérek Társasága. Két tagjával, Latika Magdolnával és Filip Ágnessel a kramárei kórház gyermekklinikáján találkoztunk.

Minden ember tud szeretni

Magdolna és Ágnes teljesen hétköznapi életet él, mindkettejüknek van polgári foglalkozása, de magánélet helyett a közösséget, az anyagiak helyett a lelkiséget, saját karrier helyett mások szolgálatát választották. A Szociális Testvérek Társasága, amelynek Magdolna és Ágnes tagjai, az első magyar alapítású női szerzetesrend. Slachta Margit – aki az első női parlamenti képviselő volt – kilencven éve azzal az elgondolással alapította meg a közösséget, hogy tagjai a bencés szellemiség jegyében, az élet sűrűjében, az emberek között tevékenykedjenek.

„Margit testvér elgondolása az volt, hogy nem baj, ha a keretek leomlanak, a lélek marad. Ezért viselünk korszerű ruhát és élünk látszólag civil életet. Vannak külső és belső testvérek is. Előbbiek egyedül vagy a családtagjaikkal laknak, a belső testvérek pedig kis közösségeket alkotnak. Kassán van az anyaházunk, az ott élő idős vagy beteg nővérek imáikban hordoznak bennünket. Célunk és karizmánk a nők, gyermekek és családok védelme, az emberi méltóság felemelése. Küldetésünk olyan, mint egy piramis: az alsó szint a karitatív tevékenység, erre épül a szociális munka, aztán a mozgalmi munka és a közéleti tevékenység, mert mi vagyunk az egyetlen szerzetesrend, amely a politikában is részt vehet. A lényeg, hogy azt közvetítsük a világba: minden ember képes megismerni Istent, és tud szeretni” – avat be a közösség értékrendjébe Magdolna, aki a Zoboralja egyik festői szépségű falucskájából, Lédecről származik. A dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskola elvégzését követően került Pozsonyba, tíz évig titkárnőként, anyagbeszerzőként dolgozott, majd munkahelyet és életmódot változtatott. Azt mondja, a kegyelem a természetre épít, vagyis a sors intézte úgy, hogy találkozzon ezzel a mozgalommal, és teljesen átadja magát neki. „Már az illegalitás éveiben is jártam a plébánosunkkal Budapestre, s ott egy templomi közösségben nagyon mély és építő beszélgetéseken vettem részt. Az volt az érzésem, hogy rólam is szólnak, helyettem is beszélnek a többiek, pedig semmit sem tudtam róluk. Csak közvetlenül a rendszerváltás előtt kaptam tőlük egy levelet, hogy ők a Szociális Testvérek Társasága, és aminek a részese lehettem, az a tapasztalatok megosztása volt. Sokat vívódtam, míg megérett bennem a vágy, hogy én is közéjük szeretnék tartozni, de tulajdonképpen csak akkor győződtem meg döntésem helyességéről, amikor a gyermekkórházba kerültem.”

 

Beteg gyermekek segítője

Magdolna hivatalosan dokumentációs munkatárs a sebészeten, de valójában ennél sokkal több. A beteg gyermekek barátja, társa. Első komoly feladata és próbatétele olyan kisfiú lelki segítése volt, aki balesetben elveszítette az öccsét és az édesanyját, édesapja pedig a pszichiátriai osztályra került. „Hallottam, ahogy a betegápolók beszélik egymással, mi történt, és hogy magyar a kisfiú. Nem tudtam, hogyan közelítsek egy gyermekhez, aki ilyen traumát élt meg, de azt gondoltam, szeretettel, érdeklődő nyitottsággal semmit sem ronthatok el. Három hónapig feküdt itt a kisfiú, mindennap este hétig mellette voltam. Nehezen nyílt meg, de egyszer meglátta a csodatévő Szűzanya képét a nyakamban, felismerte, és attól kezdve ez volt a közös nevezőnk. Akkor még azt hitte, hogy él az anyukája, de én már mondogattam neki, hogy senki sem marad árván: bármi történhet, mindnyájunknak van égi édesanyja. Nehéz volt elszakadnunk egymástól, amikor meggyógyult. Akkor éreztem először, hogy jó helyen vagyok, ez a dolgom. Egy édesanya nem tehetné meg, hogy estig másnak a beteg gyermeke mellett legyen a kórházban, hiszen hazavárják a sajátjai. Én megtehettem, és örömmel tettem. Ez volt a visszaigazolás számomra, hogy jól döntöttem.”

Azóta Magdolna sok beteg gyermek ágyánál ült már, mesélt, énekelt nekik, imádkozott velük. Ha magyar kisgyermek kerül az osztályra, kötelességének érzi, hogy benézzen, és anyanyelvén szóljon hozzá, főleg, ha a csöppség hetekig, hónapokig a kórházban marad, és a szülei ritkán látogathatják. „Nem akarom rájuk erőltetni magam, a szeretet is csak akkor elfogadható, ha csendben, észrevétlenül, természetesen történik. Mi senkinek a keresztjét nem tudjuk elvenni, de kendőt nyújtó Veronikák, a tehercipelésben segítő Simonok lehetünk. Ha csak egyetlenegyszer találkozunk is valakivel, akkor sem mindegy, milyen nyomot hagyunk benne, mert aki kap, az könnyebben ad. Minden cselekedetünket az kell, hogy vezérelje, hogy Isten mindig irgalmas, megbocsátó szeretetében részesít bennünket. Ha ennek csak a töredékét tudjuk átadni embertársainknak, máris jobb lesz a világ” – vallja Magdolna.

 

„Kovász és só vagyunk”

Filip Ágnes a keleti végekről, Mátyócról került Pozsonyba, vegyészmérnökként végzett, és pedagógusi pályára készült. Magyar fiatalok között, a ferencesek templomának közösségében ismerkedett meg a mozgalommal, majd egy komáromi lelkigyakorlatot követően benne is megérett az elhatározás, hogy a szolgálatnak szenteli életét. „A karizmánk, küldetésünk nincs végzettséghez kötve, ott kell kovásznak és sónak lennünk, ahol vagyunk. Nincs szigorúan megszabva az sem, hogy kifejezetten betegápolással, szegények gyámolításával, oktatással, felvilágosítással kellene foglalkoznunk – ez mind a dolgunk. Mindenhol azt kell tennünk, amire szükség van, és ami a rászorulónak akkor is segít továbblépni, megküzdeni a problémákkal, amikor nem lehetünk mellette. Elég, ha mi ismerjük az identitásunkat, a környezetünknek nem kell tudnia, csak éreznie. Civilként a vasúttársaságnál dolgozom, és a kollégáim sem tudják, hogy szerzetes vagyok. Mégis sokan osztják meg velem gondjukat-bajukat, mert érzik, hogy megbízhatnak bennem. Sokaknak az is jólesik, hogy meghallgatom őket, valóban rájuk figyelek. Ha jól belegondolunk, ennél nincs is nagyobb dolog, mert mind hajlamosak vagyunk a saját véleményünkről, álláspontunkról meggyőzni, a másikat, mint arra figyelni, amit ő mond nekünk. Ideje van annak, amikor az embereknek beszélünk Istenről, de annak is, amikor Istennek az emberről. És neki adunk hálát azért is, ha hozzájárulhatunk ahhoz, hogy valaki boldoguljon, vagy túljusson egy nehéz életszakaszon.”

 

A lélek finom rezdülései

A szociális testvérek alapelve, hogy nem csak az adott problémát próbálják megoldani, hanem a megelőzésre, a bajok gyökerének megkeresésére helyezik a hangsúlyt. Például önkéntes fiatal lányokat küldenek a gondokkal küzdő családokhoz, akik ha kell, munkájukkal vagy tanáccsal, imával segítenek. „Kevesen vagyunk, az egész országban alig negyvenen, ezért minden bizalmi alapon működik. Sokat foglalkoztunk fiatalokkal, így tudjuk, kik azok köztük, akik azonosulnak a rend értékrendjével, és akiknek van szociális érzékenységük – a lélek finom rezdülései alapján működik az egész.” Ez a finom érzékenység és a másokra való odafigyelés képessége a lényege a testvérek mindennapi életének is, amelynek a közös imák és elmélkedések adnak keretet. Ezenkívül hetente találkoznak nagyobb csoportokban, havonta lelki napot és évente nyolcnapos lelkigyakorlatot is tartanak. „Olyan körülmények között élünk, mint a legtöbb család; ez a tapasztalat is segít abban, hogy megértsük az átlagemberek gondjait” – magyarázza Ágnes, aki miután végzett a munkahelyén, fiatal magyar édesanyákkal foglalkozik, és idős embereknek segít a háztartásban, valamint a ferences szerzeteseket tanítja magyarul. „Külön öröm volt számomra, hogy ők kértek fel. Azért vállaltam, mert fontosnak tartom, hogy közeledjen egymáshoz a két nemzet. A ferencesek magyar településeken is dolgoznak, nekik is, nekünk is jobb, ha értjük egymást.”

Búcsúzóul azt kérdezném Magdolnától és Ágnestől, hogy számukra mi a legnagyobb jutalom szolgálatukért, de felesleges. Olyan derű és nyugalom árad mindkettejükből, amely önmagáért beszél, és minden kérdésre megadja a választ. Mert ahol szeretet van, ott naponta történnek csodák.

A vasárnap angyalaVrabec Máriasegítő testvérekLatika MagdolnaFilip Ágnes

Ajánló