Ragyog a szép karácsonyfa

A karácsonyfa története
a pogány időkbe nyúlik viszsza. Az élet jelképe minden vallásban a fa. Már az egyiptomiak, a rómaiak vagy a kelták szokásvilágában is megjelent, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú, fagyöngy formájában. Az életfa, az örökzöld ág azonkívül, hogy az élet megújulásának jelképe a pogány hiedelmek szerint védettséget is jelentett, s az emberek a gonosz szellemek elűzésére vitték otthonukba. A zsidók ősi szokásrendjében az örökzöldek, koszorúk és girlandok az örök életet jelképezték.
A mai karácsonyfa Németországból, pontosabban az akkoriban német uralom alatt álló, ma Franciaországhoz tartozó Elzászból származik. A történészek hosszú ideig vitatkoztak azon, hogy a világon mikor díszítettek először karácsonyfát. A legenda szerint Luther Márton, a protestáns vallásreformer állított először karácsonyfát a gyermekeinek. A legfrissebb német történészi kutatások viszont ezt a jeles dátumot az 1521 körüli esztendőkre helyezik. Németországban eredetileg az Ádámról és Éváról szóló népszerű középkori játék fő kelléke volt a Édenkertet jelképező fenyőfa. December 24-én ilyen paradicsomi fát állítottak fel otthonukban, és ágaira almákat akasztottak, utalásként a tiltott gyümölcsre. Később a Megváltás keresztény szimbólumát jelképező ostyákkal, valamint kis gyertyákkal díszítették, az új fényt szimbolizálva, mely utat mutatott a három királyoknak a Kisjézus megtalálásához. De még sem Betlehemet, sem jászolt nem tettek a fa alá. Karácsonykor ugyanabban a szobában állt egy fából készített piramis alakú gyertyatartó is, apró csillagocskákkal és kis karácsonyi szobrocskákkal díszítve. A karácsonyfa a német evangélikusok körében a XVIII. században már nagyon elterjedt, ám csupán a következő évszázadban vált a keresztény világ általános szimbólumává. Magyar nyelvterületen a XIX. század második felében lett igazán népszerű. Népi hagyományaink szerint elődje a mestergerendára akasztott termőág, vagy karácsonyi életfa volt. A karácsonyfa-állítás szokása először a jómódú nemesi családokban terjedt el, majd a XX. század elejétől egyre többen díszítettek fel otthonukban egy kis fenyőt vagy ágacskát az ünnep alkalmából. A történelmi adatok szerint először Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója állított karácsonyfát, 1824-ben. A hagyományok közé tartozik, hogy noha ma már sokszor az egész család együtt készül a karácsonyra, a kisgyerekes szülők mégis titokban vásárolják meg és díszítik fel a karácsonyfát, s csak szentestén, a „kisangyal harangjának” a megcsendülése után engedik a csodálatos fához (és persze az elmaradhatatlan ajándékokhoz) a gyerekeket.

Karácsonyi díszek, jelképek
A karácsonyfa díszítése az idők folyamán sokat változott. Fentről lefelé haladva az első a csúcsdísz. Ez először a betlehemi csillagot jelképezte, de a századforduló után felváltotta a hegyes végű, üvegből készült, apró gyöngyökkel díszített templomtornyforma. Ma is használják mindkettőt, illetve a különféle masnikkal díszített fának a tetejére is szoktak egy hasonló masnit tűzni. A nélkülözhetetlen díszítő kellékek közé tartoznak az üveggömbök. Méretük és anyaguk sokféle lehet, de valamennyi a paradicsomi fa almájának jelképe. A jégcsapdíszek nem csak a kinti télre és hidegre utalnak, melynek derekán a fát felállították, hanem arra is, hogy a csöpögő víz megfagyásakor keletkező jégcsap a mozgó víz időben megállított képe, szobra. A várakozás és megtisztulás szimbóluma. A csillogó szalagok, láncok, girlandok és az angyalhaj részint a paradicsomi fára tekeredő kígyó, másrészt a Teremtést átszövő időszálak jelképei. A csillagszóró a sziporkázva ellobbanó múlandóságot szimbolizálja. Szép, de fénye épp olyan rövid, ideig tart, mint az élet. A gyertyák a Fény hozóját, a megszülető Jézust jelképezik. Valódi gyertyák helyett ma általában villanyégős lámpasort akasztanak a karácsonyfára. Kevésbé tűzveszélyes, feltéve hogy szaküzletben, és nem utcai bóvliárusnál vásárolják. Ezeken a kellékeken kívül fontos díszítőelem még a szaloncukor, s esetleg a csokoládéfigurák, aszalt gyümölcsök, kis angyalkák, ajándékcsomagocskák. A régi, fából és textilből készült díszek is újra divatosak. Általános jelenség, hogy a szivárvány minden színében csillogó karácsonyfa helyett egyre inkább egy, illetve két szín dominál. Ez lehet arany - piros, ezüst - fehér, esetleg ezüst - kék. (Az egyik nagy édesipari cég az idén olyan szaloncukorkészlettel rukkolt elő, amelyben az édesség sztaniolpapírja ugyanolyan színű, mint a hozzá csomagolt fenyődíszek és angyalhaj.) De nincsenek szabályok, így ma már mindegyik karácsonyfa egyedi alkotás. Legyen az alig fél méter magas, vagy hatalmas fenyő a szabadban.

Műfenyőt vagy örökzöldet?
Ami a fenyőfaválasztást - vásárlást illeti, a hosszú időn át közkedvelt lucfenyő mára jócskán veszített népszerűségéből, mivel rövid idő alatt elhullatja tűleveleit. Helyette inkább azok a fenyőfajták terjedtek el, amelyek akár két-három hónapig is eredeti szépségükben pompáznak. A természetvédők szerint sokkal jobb, ha a kivágott és pusztulásra ítélt fenyőfák helyett műanyagból készült karácsonyfa kerül a lakásba. Van ebben némi igazság, főképp ha Andersen meséjének szomorú sorsú, az ünnep elmúltával tűzbe dobott kis fenyőfájára gondolunk. De valahogy mégis a fenyőillatú karácsonyfa az igazi. Az Egyesült Államokban a különböző nagyságú és fajtájú tűlevelűeket ügyes kezű kereskedők szabják méretre, és rögtön mellékelnek hozzájuk egy-egy hatalmas műanyag zsákot is, hogy január 6-a, azaz Vízkereszt után a csupasz ágú fák már előírásszerűen becsomagolva várhassák a szemeteseket. Nálunk, elsősorban a városok lakónegyedeiben az ünnep elmúltával sokan egyszerűen kidobják a karácsonyfát az utcára... Manapság, ha valaki élő fát szeretne karácsonyra, vásárolhat cserépben vagy földlabdával együtt árusított fenyőt is. Igaz, drágább, mint a vágott fa, de a cserepes az ünnep után visszaváltható, a földlabdásat pedig ki lehet ültetni a kertbe. A kerti vagy utcai fákat (és nem csak fenyőt) sok helyen – amerikai módi szerint – már nálunk is csicsás, villogó (esetleg zenélő) izzókészlettel díszítik. ĺzlés dolga. De a karácsonynak, a szeretet ünnepének kezdetét mégis a Szenteste első, meghitt pillanatai jelentik, amikor a család körülállja a feldíszített fát a szobában, és felhangzik a karácsonyi ének: „Mennyből az angyal ...”

A legfinomabb karácsonyfadísz
A szaloncukor jellegzetes karácsonyi csemege. A karácsonyi díszek „második nemzedékéhez” tartozik. Az első szaloncukrok a XIX. század vége felé, híres mestercukrászok műhelyeiben születtek, de igazán divatossá a századfordulón váltak. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el.
A szaloncukor neve a német salonzuckerl szóból ered. A reformkorban – francia minta nyomán – jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak. És így lett a díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor; Jókai Mór még  szalonczukkedlinek nevezett. Hegyesi József magyar - francia szakács és vállalkozó 1891-ben megjelent, A legújabb házi czukrászat című kézikönyvében már tizenhétféle szaloncukrot ír le.
Ma a szaloncukorgyártás az édességipar egyik legstabilabbnak mondható ágazata. „Az édesség formája lényegében ugyanolyan, mint a kezdetekkor – mondta Karol Kropitz mérnök, a dunaszerdahelyi C-Product üzem igazgatója, ahol a gyümölcszselé mellett három éve foglalkoznak szaloncukor-csomagolással.
– A szaloncukor meghatározott szemnagyságú, alakja ovális illetve téglatest, lekerekített felső élekkel. Két végén rojtozott selyempapírba, és színes alufóliába vagy fémgőzölt fóliába csomagoljuk, szemenként, pillangós zárással. A szaloncukor Közép-Európában kifejezetten a karácsonyi ünnepkörhöz kötött hagyományos édesség, ezért a gyártása is idényjellegű. Szlovákiában a szaloncukor egyik legnagyobb gyártója a Kraft Foods. Nála, Pozsonyban készülnek a C-Product által csomagolt szaloncukrok is. A gyártási és a csomagolási terv mindig az éves megrendelések alapján készül. Az idén júniusban kezdődött a szezon, és október 10-én fejeződött be. Kétféle díszdobozban összesen kilencféle ízesítésű és színű szaloncukrot kínálunk. Ebből négy a hagyományos fondant szaloncukor (epres, kókuszos, vegyes gyümölcs és marcipán), három fajta pedig zselés (citrom, narancs és málna). Mindegyik 400 grammos kivitelben készül, és a mártott csokoládé árucsoportba tartozik.”
A középnemzedék még emlékezhet a szocialista konzum - szaloncukorra, melyet arany vagy ezüst sztaniolba és fehér zsírpapírba csomagoltak, s belül fehérben vagy rózsaszínben pompázott, már ha egyáltalán sikerült kettéharapni. Mára ezek a sima cukorglazúrral (cukormázzal) bevont karácsonyi édességek szinte teljesen eltűntek. Kropitz mérnök úr szerint azért, mert a gépi csomagolás során mázuk gyakran behorpadt, megsérült, és emiatt hamar kiszáradtak. A klasszikus fondant szaloncukor töltelékét ugyan hasonló módon, cukorsziruppal főzik fel, de a formák lehűlése és megdermedése után csokoládémasszába mártják. Ugyanilyen csoki-külsőt kap a zselés  is.
Minden szem szaloncukor szigorú minőségellenőrzésen megy keresztül, mire a boltokba, illetve a fogyasztóhoz ér. A fondant szaloncukor eltarthatósága egy év, a zselésé hat hónap. De ezt legfeljebb a gyártók tudják igazolni. Mert az általános tapasztalat az, hogy az ünnep végén már csupán színesen csillogó, üres csomagolópapírja himbálózik a karácsonyfa ágain.

 

Ajánló