Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

2017. június 22., csütörtök 22:25

Tudják, az a fekete-fehér halszerű szimbólum, mely a kettősség egységét képviseli, pontosabban azt, hogy a plusz és a mínusz együtt adják a kiindulópontot. Megnéztem, mit ír róla a Wikipédia, és csak most tudtam meg, hogy eredetileg ez nem is fekete-fehér, hanem kék-piros, a víz és a tűz, lent és fönt mintájára.

2017. június 16., péntek 00:11

Nem is tudom, micsoda vonta el. S hogy elvonta-e, vagy inkább ráterelte. A lényeg, hogy amióta a TV Okóban olvastam a Varga Anikóval készült interjút, azon kapom magam, hogy vagy vele, vagy a főszerkesztővel beszélgetek, néha félhangosan is.

2017. június 9., péntek 01:01

Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő? Vagyis hát ezt nem is én kérdezem, hanem Babits Mihály? Miért van az, hogy amióta az emberi emlékezet, azóta ugyanazok a meghatározó kérdések merülnek fel újra meg újra?

2017. június 2., péntek 00:20

Ez a nem minden arany, ami fénylik prózaibb magyarázata. Mert hovatovább ami eleve nem arany, már az sem annak látszik, ami. Nem akarok én rákattanni megint az elszabadult virtuális világ hírcsapdáinak, manipulatív gyakorlatának kifigurázására, a közösségi hálóval kapcsolatos észrevételeimet, csalódásaimat már többször, még folytatásokban is megírtam, no de azért mégis.

2017. május 25., csütörtök 22:13

Kazinczytól idézgetjük máig a nyelvében él a nemzet bölcsességét, nem véletlenül. Mert bölcsességek jönnek-mennek, az evidenciák viszont fennmaradnak. Hiszen kulturális, történelmi, helyi emlékezet ide vagy oda, hagyományápolás nyelv nélkül csak amolyan kis színes a világ kultúrtengerében. Indián rezervátum indiánok nélkül.

2017. május 18., csütörtök 23:09

Beszéljünk egy kicsit a kultúráról. Így, két anyák napja közt (aki megfeledkezett volna a magyar naptár szerint köszönteni felnevelőjét, most, május második vasárnapján a szlovák szerint még megteheti, meg persze mindig, minden vasárnap és hétköznapon) miről is beszélhetnénk másról.

2017. május 12., péntek 08:05

A húsvéti ünnepek után szabadságoltam otthon, ez most amolyan jó munkás szabadság volt, megszerkesztettem a tavaly itt folytatásokban közölt regény könyvváltozatát (mert igen, nagyon sok olvasónk kérésére és remélhetőleg nagy örömére, hamarosan megjelenik nálunk Seres Róbert Az utolsó harapás című ifjúsági regénye). 

2017. május 11., csütörtök 23:28

A húsvéti ünnepek után szabadságoltam otthon, ez most amolyan jó munkás szabadság volt, megszerkesztettem a tavaly itt folytatásokban közölt regény könyvváltozatát (mert igen, nagyon sok olvasónk kérésére és remélhetőleg nagy örömére, hamarosan megjelenik nálunk Seres Róbert Az utolsó harapás című ifjúsági regénye).

2017. április 21., péntek 00:15

Ismét elérkezett a nagyhét, készülünk a legnagyobb keresztény ünnepre, azok is érzik a feltámadás kegyelmét, akik nem hisznek Jézusban, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, mert ilyenkor oly varázslatos módon megújul minden, hogy csak úgy zsizseg a levegőben a lét.

2017. április 7., péntek 10:53

Száz évvel ezelőtt még három tekintélye volt egy-egy településnek, a pap és a jegyző mellett a tanító. Nem mintha akkor anyagilag jobban meg lettek volna becsülve, nem véletlenül nevezték őket a nemzet napszámosainak, ám a közösség felnézett rájuk, mégiscsak ők voltak az írástudók, az olvasott, tehát jól informált, hiteles emberek.

Oldalak

Feliratkozás Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő csatornájára